Zsáktelepülésnek nevezzük azokat a településeket, amelyeket csak egy útirányból lehet megközelíteni, és a településtől tovább út vagy vasút nem vezet, tehát nincs sem átmenő, sem más irányba egyéb forgalma.
Szinte kizárólag aprófalvakról van szó, és ezen településtípust sújtja legjobban az elvándorlás, munkanélküliség és egyéb rossz adatsorok. Magyarországon is bőven találunk ilyen településeket.
A sorozattal e kistelepülésekre szeretnénk felhívni a figyelmet, megmutatni az idelátogatóknak a völgyekben megbúvó nyugalmat, szépséget, belső értéket.
Anyone to continue the series !
A sorozatot bárki folytathatja !
Mórágy
Bátaszékés Bonyhád közötti útról érhető el. A 2010. évi népszámlálás szerint csupán 730 lelket számláló helység csaknem hatezer éves történelmi múltra tekint vissza. Mindezt azon egyedülálló természeti adottságának köszönheti, hogy a Magyarországon másodsorban a Velencei-hegységben megjelenõ gránit kõzet mellett kizárólag még Mórágyon emelkedik a Kárpát Medence különbözõ mélységeiben húzódó Variszkusz Õshegység egy gránit tömbje a földfelszín fölé. Mórágy Tûzkõ-dombja még napjainkban is számos titkot rejt az archeológusok számára. Az idõszámításunk elõtt 5500 - 3400-ig tartó Újkõkorszakból kerültek itt elõ az ásatások során pattintott szerszámok és emberi csontvázak, melyek emberi település maradványaira utalnak. A "Mórágyi Vénusz" csontváza a mai napig megtekinthetõ a szekszárdi Wosinszky Mór Múzeumban.
Helytörténet:
Mórágy története hatezer évre vezet vissza. A falu határában található Tűzkődombon egykor a frissen szántott föld felszínén és a nyári záporok okozta vízmosásokban temérdek tűzkő gyülemlett fel. A próbaásatások csakhamar más leletekre is felhívták a régészek figyelmét. A vesszőfonás nyomait őrző sártapaszok a tűzhely körül, a feltört állati csontok, a kovakő- és jáspispengék, a kvarc-szemcsékkel kevert félgömbalakú edények az újkőkorszak (neolitikum) emberének jelenlétére utaltak.
A Mórágyról első írásos emlékként fennmaradt latin nyelvű okirat a falut „Silva regalis Mooragy”, azaz Királyi erdő Mórágy néven említi. Az oklevél 1267-ben keletkezett. Ez alapján nem tudni, hogy ebben az erdőben laktak-e vagy csak egy-egy hajtóvadászaton fordultak meg a nagyurak. A falu az 1400-as években a bátaszéki apátság birtoka volt.
Mórágy földjére először 1526-ban érkeztek török csapatok. Ekkor a falut körülvevő erdőrengeteg menedéket nyújtott ugyan a lakosságnak, de házaikat felégették, jószágait elhurcolták. A mohácsi vész után két hatalom megszállása alá került a falu, az egyik oldalon az új megszállók, a másikon a magyar földbirtokosok. 1618-ban, amikor Mórágy már a bátai apátság birtoka volt, a falut nagyrészt rácok lakják.
Mórágy földesura, Kún Ferenc megelégelte a rácokkal folytatott harcot és 1724-ben rászánta magát a falu német betelepítésére. Mórágy őslakóinak nyomós oka volt, hogy otthagyják addigi életüket. Az óhazának rossz volt a gazdasági helyzete, valamint a túlnépesedés és a háborús viszonyok váltották ki az emigrációt. A német telepesek többsége Pfalzból érkezett. Az óhaza néhány községe Ostertalban található, mint például Niederkirchen. Érdekes, hogy elődeink hasonló települést építettek, mint ahonnan eljöttek.
1784-ben a falu neve Moracz-ként jelenik meg egy katonai térképen. Ekkor már áll a református templom és a községháza, valamint öt malom. Ekkor 144 épülete és 930 lakosa volt a településnek. Az ipar fejlődése maradandó nyomott hagyott a falu életében. A lakosság számához mérten a völgységi járás egyik legiparosodottabb faluja volt a II. világháborúig. Viszonylag kevés volt a fa-, kovács-, kerámia- és szövőipara, de meghatározó jelentőségűvé nőtte ki magát az építőanyagipara: a kismórágyi kőbányák, a mészégetők, a téglagyárak, valamint a malomipar. A kismórágyi pályaudvaron ezekből kifolyólag felépült a vasúti pályaudvar és a mérlegház, később pedig a falu vásártere.
A II. világháború megtizedelte a falu lakosságát. Az orosz fronton 96 mórágyi katona vesztette életét. A német megszállás után pedig az orosz megszállás következett. A magyar kormány 1945. december 29-i kitelepítési rendelete alapján csaknem 1500 személyt, a falu németajkú lakosságának 88%-át telepítették Németországba. A „kiürült” faluba, hasonlóan hányatott sorsú felvidéki magyarokat, erdélyi székelyeket, valamint Sarkad környéki magyarokat telepítettek.
A település ma már iskolával, óvodával, állandó orvosi- és gyógyszer ellátással, kihelyezett rendőri megbízottal, rendszeres kulturális élettel rendelkezik, folyamatos az idősek szociális ellátása, az infrastruktúra teljes mértékben kiépített. Az egyre szépülő házak, a sok virág, a fiatalok itthon maradása, letelepedése mind arra utal, hogy az évezredek óta létező falu töretlenül írja tovább történetét.
Látnivalók:
-Helytörténeti gyűjtemény: 7165 Mórágy Szabadság u. 83.
Vezető-kapcsolattartó: Glöckner Jánosné
Tel.: 74/491-934
e-mail: mama151@gmail.com
7165 Mórágy Szabadság u. 83.
Megtekinthető előzetes bejelentkezés alapján!
Belépőjegy ára: 300,-Ft