HU:
Csenger története
A Szamos bal partján, a Szatmári-síkságon fekvő település a XIII. század elejéről már ismert, és legkésőbb a XIV. század közepén fontos révátkelője volt, vámszedőhellyel együtt. A XV. század első harmadától mezővárosként emlegetett Csenger jelentőségére az is utal, hogy már a XIV. század közepétől gyakorta volt a megyei törvényszék helyszíne, s 1384-1506 között egyértelműen e település töltötte be Szatmár megye székhelyének a funkcióját. 1322-ben az erdélyi püspök engedélyezi a szomszédos Jánosi birtokosának, Csaholyi "Nagy" Jánosnak, hogy Csengerben a lakosság lelki szolgálatára fakápolnát építsen. Az oklevél azt is előírja, hogy miután Csenger régóta a jánosi Szent Margit-templomhoz tartozik, a kápolna ennek a filiája legyen, s benne a jánosi pap lássa el a szolgálatot. Hogy a település egyháza mikor vált önálló plébániává, nem tudni; mindenesetre 1406-ban már saját, Gál nevű papját említik, aki egyben az esperesi tisztséget is betöltötte, s ugyanekkor az is kiderül, hogy a templom a Mindenszentek tiszteletére volt szentelve.
A középkori református templom
A templom és a templomkert mindennap látogatható. A kulcsot a templom melletti Református parókia gondnokságán lehet elkérni.
A jelentősebb méretű, keletelt templom alapvetően megőrizte középkori formáját. A nyolcszög öt oldalával záródó, kétszakaszos szentélyéhez nyugatról téglalap alaprajzú, nagyjából egy-egy falvastagságnyival szélesebb hajó társul, melynek nyugati homlokzatán szabályos nyolcszög alaprajzú, a homlokzathoz egyetlen oldalával csatlakozó torony áll. A szentély északi oldalán fennmaradt a négyzet alaprajzú, dongaboltozatos, középkori sekrestye. A templom külsejét kétosztatú, alsó szakaszukon erőteljesen kiugró, azonosan kialakított támpillérek tagolják. A templom falai téglából épültek. A téglákat a sorokon belül váltakozva, rövidebb és hosszabb oldalukkal egymás után helyezték el a fal külső síkján. A szentélyt leszámítva, ahol csak egy-két helyen látható, a középkori templom többi részének külsején nagyjából szabályos elrendezésben számos kisméretű lyuk jelenik meg. E lyukak az építéskor használt állványzat gerendáinak bekötési helyei. A templomtorony hatemeletes. Nyugati oldalán csúcsíves ajtó nyílik, melynek keretét idomtéglákból alakították ki. A nyolcszögletű toronyaljat kolostorboltozat fedi, amely együtt épült a falakkal. Az első emelettől az ötödik emeletig a torony minden oldalát azonos kialakítású, vékony, sátortetős lezárású résablak tagolja. A torony az ötödik emelet felső részétől a sisakkal együtt már nem eredeti kialakítású. A műemléki kutatás dokumentációjának jobbára közvetett utalásai alapján a kapu egy későbbi középkori periódusból származhat. A kapu feletti sávban ma öt ablak töri át a hajó déli falát. A hajó egykori északi homlokzata ma az északi bővítmény belsejében látható. Eredeti kialakításából helyreállították külső lábazatát, középső szakaszán feltárták egykori támpillérének alapját, és külső oldalán az árkádok felett egy végigfutó vízszintes sávban vakolatlanul hagyták mintásan rakott téglafalazatát.
EN:
The village along the Szamos was first mentioned in the 13th century, and it served as an important crossing point of the river. By the 15th century, the place was referred to as markettown. The predecessor of the current church was a wooden chapel, whose construction was authorized in 1322. The present church was likely built shortly thereafter, and it has preserved its medieval form. The sanctuary is formed by five sides of an octagon, the nave is rectangular, and the imposing western tower has a regular octagonal base. In 1576 the church housed a synod, and Péter Juhász Méliusz compiled the list known as the “Csenger creed” here. In 1713 the church was expanded to the north, and furnishings were produced between 1743 and 1746. A key element of these is the painted coffered ceiling.