A falu keleti végétől mintegy 300 méterre, ahol ma a szabályozott medrű Kis-Túr kanyarog, áll a Petőfi-fa. Az egykori ártéri tölgyeserdőből megmaradt idős kocsányos tölgy bevonult a magyar irodalomtörténetbe. A néphit szerint Petőfi Sándor a fa alatt írta A Tisza című versét. Ám a valóságban az itteni élményekből született meg később Pesten a híres költemény. Valóban leülhetett a több, mint 200 éves tölgy alatt, aminek közelében ömlött az öreg Túr a Tiszába. Neki köszönhetjük, hogy megőrizte számunkra a Tisza szabályozása előtti táj vadregényes képét. Az 1961 óta védett, 6 méteres törzsű, 25 méter magas fát villám sújtotta, tűz égette meg, vihar törte derékba, napjainkra elpusztult, bevégezte a földi küldetését, az utolsó ága is lehasadt. Gyökérénél azonban új fácska sarjad ki a földből. A község Petőfi emlékéhez méltóan rendezte a fa környékét, kultúrált pihenőhelyet alakított ki. Tábla ismerteti az öreg tölgy természeti értékét és azt, hogy irodalmi emlékhelyként számon tartott terület.