Bél-kö is a limestone peak in the Bükk Mountains and lies at an altitude of 786 metres above sea level. You’ll find the ruins of an ancient Cistercian Abbey. The monks settled down in the 13th century at the site and lived there until the 16th century. The ruins of the abbey had been discovered.in 1964-65. The water of the well is still drinkable and makes you younger according to the myth.
____________________________________
" Mónosbél után föltűnik a Bükk hegység előretolt bástyája a 786 méter magas Bél-kő mészkőorma. A diadémjától megfosztott, a robbantásoktól tépdesett csúcs sziklái szinte vakító fehérek. Bélapátfalva határában, a múlt emlékei várják a turistát, olyan élmény, amelyre érdemes időt szánni. Az apátsági templom épülete, s a monostor romjai letűnt századok üzenetét tolmácsolják. A festői völgyet nyaranta dús lombú erdők koszorúzzák. A fák között bújik meg az egykori ciszter-templom, s itt találhatók a szebb napokat is látott monostor maradványai is. Itt van Magyarország egyetlen épségben megmaradt középkori ciszterci apátsági temploma. Valaha aligha tévedt ide ember. Ez érthető is, hiszen távol esett a forgalmas utaktól, a gazdagon termő földektől, a kincsesnek címzett városoktól, a nagyúri fészkektől. Aki itt megtelepedett, az jól tudta, hogy csak két keze munkájával keresheti meg kenyerét, s verejtékével fizet minden falatért.
A bencés rendből sarjadt ciszterciták mégis idejöttek. Messze frankföldről a számukra idegen tájra. S ezek, a korukban polihisztornak számító szerzetesek - írtak, olvastak, szántottak, vetettek, építőmesterként is tevékenykedtek - ott folytatták, ahol Franciaországban abbahagyták. Idegen volt számukra a papi arisztokráciára annyira jellemző fényűzés és hivalkodás. Kerülték a tivornyát, a dőzsölést, a pompát, s a maguk módján igyekeztek mások számára is hasznossá tenni életüket. Tapasztalataikat, ismereteiket tovább adták azoknak is, akiket akkoriban igen kevesen vettek emberszámba: az egri püspökség kisemmizett, adókkal sanyargatott parasztjainak.
Meghonosították a szőlőművelést, s a völgyben halastavat létesítettek. Nem dolgoztattak, maguk végeztek minden munkát. A gondok már az első években jelentkeztek: az ország és a nép létét fenyegető tatár hordák ide is felvágtattak, a megriadt építők valószínűleg elmenekülhettek, s csak IV. Béla visszatérése után folytathatták a munkát. Fortuna később sem kedvezett a cisztereknek. A monostort 1285 előtt barbár módon kirabolták és felégették az egymással viszálykodó főúri frakciók csapatai. A szerzetesek azonban nem adták fel, kitartottak, s rezignáltan tűrték az egymást váltó kegyurak szeszélyeit. Nemzedékeik évszázadokon át serénykedtek itt, Mohács után azonban már nem hallani róluk, a török veszélytől tartva valószínűleg szétszéledtek, elhagyták a Bélkő lábánál megbúvó menedéket. Tettük mégis nagy horderejű, kulturális missziójukat tisztelettel említi az utókor minden krónikása.
Az egykori monostor romjait 1964-65-ben tárták fel, s gondoskodtak az alapfalak maradványainak konzerválásáról, így aztán az érdeklődő - némi fantáziával - képet kaphat a teljes épületről, a földszinti traktusról, a mai sekrestyéhez simuló káptalanteremről, ahol valaha a felolvasásokat és a közös meditációkat tartották az unalmat nem ismerő, a folytonos tevékenységben tartalmat találó papok. A belső udvaron levő kút vize ma is iható, akárcsak évszázadokkal ezelőtt és a monda szerint fiatalít!"