-
Difficulty:
-
-
Terrain:
-
Size: 
(regular)
Please note Use of geocaching.com services is subject to the terms and conditions
in our disclaimer.
The village of Sződ is situated 30 kilometres north of Budapest, 7 kilometres south-east of Vác and 3 kilometres from the Danube in Pest county, Hungary.
Sződ község Magyarországon, Pest megyében, Budapesttől északkeletre 30 km-re, Váctól délkeletre 7 km-re fekszik, a Dunától való távolsága 3 km.
The village of Sződ is situated 30 kilometres north of Budapest, 7 kilometres south-east of Vác and 3 kilometres from the Danube in Pest county, Hungary. The name of the settlement originates from the adjective whitish, fair prairie with Hungarian eponymy. The first mention of the village in the charters is in 1255 concerning the granger Sigfrid of Fejér county in Sződ. A certain clergyman named Márton declared 2 marks of income in the tithe register of Pápa. The Tatars devastated the village just as much as Vác and the surrounding settlements. The village later became the property of the Szécsy family. Although the settlement did not completely depopulate during the Turkish thraldom, but it had only 4 poor citizens. The mementos of the Turkish occupation are the Tabán street and the Turkish-well that used to have good drinking water. After the Turkish withdrawal, the inhabitants of Sződ turned Calvinistic. On the course of the Rákóczi War of Independence, Sződ provided the kuruc army with 7 soldiers in 1704. Grassalkovics Antal purchases the village from the Madách family in 1735. The catholic parish of the village is reconstituted in 1740 and the register of the baptised also dates back to this year. The baroque church was built in 1743-1744 probably on the ruins of the old church. The Madonna and Angel statues from the 18th century are of high artistic quality. The plait style parish of the settlement was built in 1778-1781. The church and the parish were erected by the benevolence of count Antal Grassalkovich, the generous advowee of the period. On the course of the reconstruction after the Turkish period, count Grassalkovich settled Tót people from the highlands in 1770, and Székely families also arrived from Transylvania. The people of Sződ resisted the recruitment of the militia during the 1848-1849 War of Independence. The gentilitial families of Szalachy, Gajáry, Nemekéri Kiss and Floch-Reyhersberg built their halls in the territory of the settlement in the second half of the 19th century. World War I and II claimed several victims of the inhabitants. The residents of the village lived on farming until the middle of the 20th century, then worked in the industry in Vác and Újpest. As a result of the citizen exchange agreement in 1946-1948, almost two hundred citizens considering themselves Tót (Slovakian) left the village and emigrated to Czechoslovakia. Göd (Alsógöd, Felsőgöd, i.e. upper and lower Göd), Sződliget and Csörög used to be the part of the settlement. Electricity was introduced in the 1930s, mains water supply in the 1980s, while mains gas supply and the telephone network were constructed in the 1990s. The sewage network and the cable television system were finished in 2002, when the streets of the settlement were also laid in asphalt.
The population of the village was somewhat over 3000 in 2003. In addition to public institutions, employment opportunities in Sződ are only available at companies that emerged from the former agricultural co-operatives.
Sights in the village: World War I memorial (Goddess of Hungary), World War II memorial, kopjafa (carved burial column) of 1848-49, baroque church, baroque statues in the church, rococo pulpit, statue of pope (Saint) Urban, plait parish. The building of the 18th century water-mill has become undistinctive during the reconstructions.
Sződ község Magyarországon, Pest megyében, Budapesttől északkeletre 30 km-re, Váctól délkeletre 7 km-re fekszik, a Dunától való távolsága 3 km. A község neve a fehéres, szőke puszta melléknévből képződött magyar névadással. A település oklevelekben legelőször 1255-ben kerül említésre, amikor a sződi Sigfrid Fejér megyei ispánról olvashatunk. 1332-1333-ban Márton sződi pap a pápai tizedjegyzékben 2 márka jövedelmet vallott be. A tatárok a községben, csakúgy mint Vácott és a környező falvakban nagy pusztítást végeztek. Később a falu a Szécsy család tulajdonába került. A hódoltság korában a község ugyan nem néptelenedett el, de csak 4 szegény lakosa maradt. A török-kor emléke Sződön a korábban jó ivóvizet adó Török-kút, valamint a Tabán utcanév is. Később a község lakosai reformátusokká lettek. A Rákóczi-szabadságharc során, 1704-ben Sződ 7 katonát adott a kuruc seregnek. 1735-ben a Madách családtól a falut Grassalkovich Antal veszi meg. Katolikus plébániája 1740-ben került újraszervezésre és a kereszteltek anyakönyve is ekkortól van vezetve. A barokk templomépület 1743-1744 között épült, valószínűleg a régi templom romjain. A templomban található XVIII. századi Madonna-, és Angyal-szobor magas művészi kvalitást képvisel. A község copf stílusú plébániaháza 1778-1781 között épült. A templom és plébániaépület az akkori nagylelkű kegyúr, gróf Grassalkovich Antal bőkezűségéből került felépítésre. A török-kor utáni újratelepítés során, egyrészt Grassalkovich 1770-ben tótokat telepített a Felvidékről Sződre, másrészt Erdélyből is érkeztek székely családok. Az 1848-1849-es szabadságharc során a sződiek ellenálltak a nemzetőrség szervezésekor. A XIX. század második felében a község területén építették fel kúriájukat a Szalachy, Gajáry, Nemeskéri Kiss, Floch-Reyhersberg nemesi családok. Az I. és II. világháború a község lakói közül sok áldozatot szedett. A község lakói a XX. század derekáig földművelésből éltek, később Vácott és Újpesten helyezkedtek el az iparban. Az 1946-1948 évi lakosságcsere-egyezmény következtében, a magukat tótnak (szlováknak) vallók közül, közel kétszázan elhagyták a falut és kitelepültek az akkori Csehszlovákiába. Korábban a községhez tartozott a környező települések közül: Göd (Alsógöd, Felsőgöd), Sződliget, Csörög. A településen az 1930-as években készült bevezetésre a villanyvilágítás, az 1980-as években a vezetékes vízellátás, és az 1990-es években a vezetékes gázellátás és a telefonhálózat kiépítése is megoldódott. 2002-ben készült el a szennyvízcsatorna-hálózat és kábeltelevíziós-rendszer, valamint a község útjai is aszfaltozásra kerültek. A község lakóinak száma 2003-ban néhány fővel haladta meg a 3000 főt. A községben munkalehetőség a közintézményeken kívül szinte kizárólag csak a volt mezőgazdasági termelőszövetkezetből alakult cégeknél van.
Látnivalók a községben: I. világháborús emlékmű (Hungária Istenasszonya), II. világháborús emlékmű, 1848-49-es kopjafa, barokk templom, templomi barokk szobrok, rokokó szószék, Szent Orbán pápa szobra, copf plébániaépület. A XVIII. századi vízimalom épülete az átépítések során jellegtelenné vált.
Ilka-patak
Felsőgöd és Sződ között ered, és a gödi Vízmű területnél folyik bele a Dunába.
Nagyrészt természetes mederben folyó patak. A Pesti út melletti szakaszon betonlapokkal kirakott mederbe terelték, feltételezhetően ez a szakasz nem az eredeti patakmeder. A gödi vízmű területénél folyik bele a Dunába. A felsőgödi szakaszán szép, természetközeli állapotú a patakmeder. A Pesti út melletti mesterséges szakasz szemetes, elhanyagolt állapotú.
Nevelek-dűlő
Sződ-Nevelek, avagy a Nevelek Dűlő az M2 autóút nyugati oldalán (Sződ központja a keleti oldalon) fekszik, és az Ilka patak határolja Felsőgöddel.A településrész az Ilka-patak vizenyős völgyére lejtő domboldalakon található. Őskori, újkőkori, késő középkori és Árpád-kori cserepek kerültek innen elő. Később nemcsak cserépdarabkák, hanem egy 8-13. századi falucska temetőjének maradványai is előbukkantak, amikor a szántás nyomán emberi csontok kerültek a felszínre. A Nevelek név semmiképpen nem hozható kapcsolatba a nevelés szóval. Az elnevezés lényege a ne-vel szóösszetételben gyökerezik. Amennyiben a vel szócskát nagynak fordítjuk, akkor a ne fosztóképzővel együtt azt jelzi „nem nagy”, hanem „kicsike” falunév rejlik ebben a szóban. A felszínen talált cserépdarabkák jelzik, lelőhelyükön már a 8. században is laktak. A település nevét „Nemnagy”-nak fordíthatjuk, s a tatárjáráskor pusztulhatott el. Nevelek-dűlő geográfiailag sokkal nagyobb, mint az a terület, amit ma laknak.
Additional Hints
(No hints available.)