Obec sa nachádza v Podunajskej nížine na dolnom toku Hrona 16 km od Štúrova. Obec pod týmto menom vznikla v r. 1890 zlúcením Malej a Velkej Bíne. Východnú cast katastra obce tvorí mocaristá niva Hrona s chráneným prírodným útvarom Sprašového profilu.
Dejiny obce a archeologické vykopávky potvrdzujú že miesto je už 6 000 rokov obývané. Usadili sa tu Kelti, Rimania, Huni, Avari a Madari. Kelti si vybudovali opevnenie. Obec pocas Rímskej ríše si podmanil cisár Marcus Aurelius. niekolko storocí tu panovali Avari. Opevnenie v tvare prstena dodnes nazývajú "avarská hradba".
Rotunda stojí neďaleko hlavnej cesty, pričom spoľahlivým orientačným bodom sú dve veže románskeho kostola. Tehlová rotunda stojí pri bývalom kláštornom komplexe premonštrátov, ktorý založili pred rokom 1217 comes Omodej a jeho syn Štefan z rodu Hunt-Poznanovcov. Prvá písomná zmienka o nej je až z roku 1391. Postavili ju ako valcovú stavbu s plytkou vnútornou apsidou, pričom stále nie je upresnené, kedy sa tak stalo. V 13. a 14. storočí bol interiér vyzdobený nástennými maľbami.
Viaceré legendy sa týkajú mohutného opevnenia Bíne, ktoré je dodnes menšou záhadou aj pre súčasných archeológov. Obrovská sústava troch mohutných valov a priekop obopínala kedysi plochu 110 hektárov. Pozostatky tohto opevnenia je dodnes vidieť na severnom okraji obce. Legendárny je aj príbeh Húnov, ktorí práve v Bíni zakopali poklad. Šlo o 108 zlatých mincí, ktoré im Byzantská ríša posielala ako tribút za neútočenie. Poklad sa tu podarilo náhodne objaviť v roku 1964 a v rámci Európy patrí dodnes k najrozsiahlejšiemu nálezu zlatých mincí z 5. storočia.
Bína bola už od nepamäti známa svojimi hradbami. Tieto hradby dal možno vybudovat král Štefan I. Tri polprstencové hradby sa opierajú o Hron. Ich dlžka je 5 200 m a rozloha je 107 ha. Zachoval sa tu mohutný systém valov a priekop z 11. - 14. storocia. Celkovo systém tvorili tri valy s priekopami. Král Štefan tu verboval vojská proti pohanským Madarom, ktorí odolávali evanjelizácii. Na pomoc mu došli nemeckí rytieri Hunt a Pázmán. Štefan daroval obec a jeho okolie Bynnovi, synovi rytiera Hunta. Práve po nom je obec pomenovaná.
Vo vnútornom priestore valov postavili románsky kostol zo zaciatku 13. storocia a románsku rotundu na zaciatku 12. storocia, barokovo obnovená bola v roku 1755 a rekonštruovaná v roku 1954. Okrom týchto pamiatok sa nachádza v obci súsošie Trojice z druhej polovice 18. storocia.
SZ od obce sa nachádza vodná nádrž. Obec sa prvýkrát spomína pod menom Byn v súpise, ktorým král Belo II. v r. 1135 potvrdil majetky konventu sv. Štefana I., ktorý ju daroval Bínovi, synovi Honta. Malá Bína patrila koncom 12. stor. Amadeovcom. V roku 1217 bola majetkom miestneho premonštrátskeho prepošstva a kláštora. V 15. stor. patrila Somiovcom a od 16. stor. ostrihomskému prepoštovi. V r. 1532 ju znicili Turci a opustený kláštor v r. 1561 prešiel do správy jezuitov z Trnavy. Od r. 1401 je písomne známa Velká Bína. V r. 1570 Velká Bína mala 30 domácností, Malá Bína 12 domácností. V r. 1664 k Velkej Bíni patrila aj vyludnená Stará Bína, v obci pracoval jednokolesový mlyn.
V Malej Bíni bolo 13 domácností a dvojkolesový mlyn. V roku 1683 Malú Bínu znicili polsko-litovské vojská. Velká Bína v 16. stor. sa stala majetkom Erdodiovcov, od 17. stor. patrili Pálffyovcom. Po r. 1890 obe obce splynuli. V 20 -ich r. min. storocia prišli slovenskí kolonisti. V r. 1938-1945 bola súcastou Madarska. Od decembra 1944 sa tu uskutocnili nicivé bojové strety 2. svet. vojny. JRD založili v roku 1950. Kaplnka Dvanástich apoštolov, pôv. románska je zo zac. 12. stor. Rím.kat. kostol Nanebovzatia Panny Márie, v Malej Bíni pôvodne románsky spred r. 1217 bol v r. 1683 znicený, v r. 1722-1732 obnovený. (zdroj: wikipedia.org)
MAGYARUL...
Bény. Kis-Bény és Nagy-Bénybol egyesített nagyközség Esztergom vármegye párkányi járásában, vasúti állomás, posta-- és távíróhivatal. Itt nevezetes avargyuruk vannak. Egy dombon kéttornyos prépostsági templom van, mely hazánk egyik nevezetes románstílu építészeti emléke. A templom 1217. épült keleti felén a tizennégyszög felével zárt nagy apszis és annak oldalán a tizszög felével zárt apszidiol van, mely nagy kiszökésével szinte kereszthajót képez; az osztatlan hosszanti hajó fokapuja elott (nyugat felol) széles elocsarnok van, mely hajdan nyitva volt. A soká romokban hevero templomot Scitovszky primás 1862. restauráltatta.
A kolostor ma is romokban hever. A prépostságot Omode gróf (az Amadé grófok) ose alapítá; 1294. a sionhegyi apát, 1516. a sági prépostság felügyelete alá helyezték, 1561. I. Ferdinánd a nagyszombati jezsuitáknak adományozta. Bény nevét Byntol, Hunt fiától kapta. V.ö. Lehocsky T., Lévai és bényi régiségek (sáncok) Arch.Ért.18.; A bényi monostor, Századok, 186. Bényi prépostság. E prépostság, mely az esztergomi foegyházmegye területén feküdt, a premontreiek birtokában volt. A templom és a kolostor nem egyidobol valók. A templomot (v.ö. Henszlamann, Magyarország I. folyam; Ipolyi, Archaeologiai Közlemények II., Religio, 1862), amely hazai román stílü templomaink egyik legrégebbike és legszebbje, az 1755-iki visiatatio canonica feljegyzései szerint Szt. László király fivére, Lambert herceg építette volna; míg a monostort valószínuleg István mester alapította.
A sági konventnek egy 1273-ról keltezett oklevele szerint u.i. ez az István mester, Omode gróf fiának halála után, miután ezt "apud monasterium suum in Ben", eltemették, végrendeletében Kéménd helységét, valamint más megnevezett birtokot "monasterio suo de Bén, confirmado donaverat" (Czinár, Monasterológia II-6). 1516-ban a sági prépostságnak lett alávetve. I. Ferdinánd a prépostságot 1561. a jezsuiták nagyszombati kollégiumának adományozta. A templomot újabban restaurálták és 1852. újra felszentelték. A zárda romokban hever és Kisbénynél, a Garam partjáról nem messze látható. V.ö. Schematismus V.C. AD. Strigoniensis.
Révai Nagy Lexikona, III. kötet, 1911
A 12. században épített kör alakú kápolnáját 1954-ben restaurálták. Az 1217-ben, késo román stílusban épített r.k., kéttornyú templomot 1722-1732 között restaurálták. 1945 után helyreállították. A falu közepén római eredetu körsánc és körbástya látható. Határában bronzkori és 9.-10. századi leletek találhatók.
Irodalom: Hainczl, Károly: A bényei prépostság temploma (Galánta, 1937); Vladimír Kotruszov: Bény. Szuz Mária-templom. (Honismereti Kiskönyvtár 5, Komárno, 1995).
Révai Nagy Lexikona, XIX. kötet, 1926