George Washington was born on February 22, 1732 February 11,
1731the first child, of Augustine Washington and his second wife,
Mary Ball Washington, on the family's Pope's Creek Estate near
present-day Colonial Beach in Westmoreland County, Virginia. His
father had four children by his first wife, Jane Butler: two died
young, but two sons survived (Lawrence, born ca. 1718, and
Augustine, born ca. 1720), making George the third son, but very
much younger. Moving to Ferry Farm in Stafford County at age six,
George was educated in the home by his father and eldest brother.
The growth of tobacco as a commodity in Virginia could be measured
by the number of slaves imported to cultivate it. When Washington
was born, the population of the colony was 50 percent black, mostly
enslaved Africans and African Americans. In his youth, Washington
worked as a surveyor, and acquired what would become invaluable
knowledge of the terrain around his native Colony of Virginia. His
eldest brother's marriage into the powerful Fairfax family, gained
young George the patronage of Thomas Fairfax, 6th Lord Fairfax of
Cameron, the Proprietor of the Northern Neck, which encompassed
some five million acres. In late July 1749, immediately following
the establishment of the town of Alexandria, Virginia along the
Potomac River, 17-year old George was commissioned as the first
Surveyor of the newly created Culpeper County, Virginia in the
interior of the colony. This appointment was, undoubtedly, secured
at the behest of Lord Fairfax and his cousin (and resident land
agent) William Fairfax of Belvoir, who sat on the Governor's
Council.
Washington embarked upon a career as a planter, which historians
defined as those who held 20 or more slaves. In 1748 he was invited
to help survey Lord Fairfax's lands west of the Blue Ridge. In
1749, he was appointed to his first public office, surveyor of
newly created Culpeper County. Through his half-brother, Lawrence
Washington, he became interested in the Ohio Company, which aimed
to exploit Western lands. In 1751, George and his half-brother
traveled to Barbados, staying at Bush Hill House, hoping for an
improvement in Lawrence's tuberculosis. This was the only time
George Washington traveled outside what is now the United States.
After Lawrence's death in 1752, George inherited part of his estate
and took over some of Lawrence's duties as adjutant of the colony.
In late 1752, Virginia's newly arrived Governor, Robert Dinwiddie,
divided command of the militia into four regions and George applied
for one of the commands, his only qualifications being his zeal and
being the younger brother of the former adjutant. Washington was
appointed a district adjutant general in the Virginia militia in
1752, which appointed him Major Washington at the age of 20. He was
charged with training the militia in the quarter assigned to him.
At age 21, in Fredericksburg, Washington became a Master Mason in
the organization of Freemasons, a fraternal organization that was a
lifelong influence. In December 1753, Washington was asked by
Governor Robert Dinwiddie of Virginia to carry a British ultimatum
to the French on the Ohio frontier. Washington assessed French
military strength and intentions, and delivered the message to the
French at Fort Le Boeuf in present day Waterford, Pennsylvania. The
message, which went unheeded, called for the French to abandon
their development of the Ohio country. The two colonial powers were
heading toward worldwide conflict. Washington's report on the
affair was widely read on both sides of the Atlantic.
His presidency: The Electoral College elected Washington
unanimously in 1789, and again in the 1792 election; he remains the
only president to receive 100% of the electoral votes. At his
inauguration, he insisted on having Barbados Rum served. John Adams
was elected vice president. Washington took the oath of office as
the first President under the Constitution for the United States of
America on April 30, 1789 at Federal Hall in New York City
although, at first, he had not wanted the position. The 1st United
States Congress voted to pay Washington a salary of $25,000 a
year—a large sum in 1789. Washington, already wealthy,
declined the salary, since he valued his image as a selfless public
servant. At the urging of Congress, however, he ultimately accepted
the payment, to avoid setting a precedent whereby the presidency
would be perceived as limited only to independently wealthy
individuals who could serve without any salary. Washington attended
carefully to the pomp and ceremony of office, making sure that the
titles and trappings were suitably republican and never emulated
European royal courts. To that end, he preferred the title "Mr.
President" to the more majestic names suggested. Washington proved
an able administrator. An excellent delegator and judge of talent
and character, he held regular cabinet meetings to debate issues
before making a final decision. Washington reluctantly served a
second term as president. He refused to run for a third,
establishing the customary policy of a maximum of two terms for a
president which later became law by the 22nd Amendment to the
Constitution.
After retiring from the presidency in March 1797, Washington
returned to Mount Vernon with a profound sense of relief. He
devoted much time to farming. On July 4, 1798, Washington was
commissioned by President John Adams to be Lieutenant General and
Commander-in-chief of the armies raised or to be raised for service
in a prospective war with France. He served as the senior officer
of the United States Army between July 13, 1798 and December 14,
1799. He participated in the planning for a Provisional Army to
meet any emergency that might arise, but did not take the field. On
December 12, 1799, Washington spent several hours inspecting his
farms on horseback, in snow and later hail and freezing rain. He
sat down to dine that evening without changing his wet clothes. The
next morning, he awoke with a bad cold, fever, and a throat
infection called quinsy that turned into acute laryngitis and
pneumonia. Washington died on the evening of December 14, 1799, at
his home aged 67, while attended by Dr. James Craik, one of his
closest friends, Dr. Gustavus Richard Brown, Dr. Elisha C. Dick,
and Tobias Lear V, Washington's personal secretary. Lear would
record the account in his journal, writing that Washington's last
words were "'Tis well." Modern doctors believe that Washington died
largely because of his treatment, which included calomel and
bloodletting, resulting in a combination of shock from the loss of
five pints of blood, as well as asphyxia and dehydration.
Washington's remains were buried at Mount Vernon. Originally, he
was interred in the old tomb on the estate. In 1831, for the
cenntenial of his birth, his remains were moved to the current
tomb. To protect their privacy, Martha Washington burned the
correspondence between her husband and herself following his death.
Only three letters between the couple have survived. Throughout the
world men and women were saddened by Washington's death. Napoleon
ordered ten days of mourning throughout France and in the United
States thousands wore mourning clothes for months. On December 18,
1799, a funeral was held at Mount Vernon.
The sculpture
The American Hungarians raised a memorial of George Washington in
1906 with this sculpture. Bezeréd Gyula's bronze statue depicts the
American president in national dresses, on the pedestal of him an
eagle with extended wings keeps the sword of the hero. Tihamér
Kohányi, the editor of Cleveland freedom made a movement to the
erection of Washington's Budapest sculpture in 1902 in return for
the Kossuth Lajos sculpture in Cleveland.
|
George Washington (1732. február 22. – 1799. december
14.) az Amerikai Egyesült Államok elso elnöke (1789–1797), a
függetlenségi háború (1775–1783) foparancsnoka és gyoztes
hadvezére. Elnöki tevékenysége elott szerepet játszott az Egyesült
Államok alkotmányának megírásában (1787), majd késobb az elsok
között írta alá a dokumentumot. Tevékenységei miatt az Amerikai
Egyesült Államokban a „Nemzet Atyjának” hívják. Az
ország fovárosa, Washington DC, róla kapta a nevét.
Gazdag földtulajdonosok gyermekeként született Virginia államban.
Szülei ültetvénytulajdonosok voltak, akik rabszolgákat tartottak.
Fiatalkorának nagy részét Ferry Farmon töltötte, ahol elithez méltó
nevelést és taníttatást kapott. Szülei brit osöktol
származtak.
A College of William and Mary egyetemen végzett vámtisztviseloként,
tanulmányai befejeztével Lord Fairfaxnak készített kutatásokat a
Shenandoah völgyben. Ekkor kezdett el érdeklodni a nyugati terület
iránt, foleg a Potomac folyón túli területek iránt. 1752 júliusában
nagybátyja, Lawrence halálával a családi birtokot o örökölte.
1754-ben kitört a francia-indián háború, mely alatt egy kisebb
kontingensnyi haderot vezetett. Egy évre rá Edward Breddock
tábornok vezetése alatt egy csatát szerencsés körülmények közt
sérülés nélkül úszott meg: négy golyó találta el a kabátját és két
lovat lottek ki alóla.1759-ben feleségül vette Martha Dandridge
Custis özvegyet, aki elozo házasságából két gyermeket szült.
1760-ra, 28 évesen már ezredesi rangra emelkedett. 1774-re Virginia
állam legtehetosebb emberei közt tartották számon. Az elso
kontinentális kongresszuson o volt Virginia delegáltja. A fegyveres
konfliktus ekkor még nem bontakozott ki, de tisztán lehetett látni,
hogy ez nem elkerülheto. A második kontinentális kongresszuson a
gyarmatoknak foparancsnokra volt szükségük és Washingtont
választották a kontinentális hadsereg élére. 1775. július 3-án
(amikor a háború már tartott) hivatalosan is foparancsnok lett,
John Adams javaslatára. Bostonból kiuzte a briteket, majd
Ticonderogánál elfoglalta a brit nehézágyúk nagy részét. William
Howe tábornok eloször visszavonult, majd nagy ereju ellentámadásba
kezdett. Washington hadereje megfogyatkozott, de ügyes
manoverezéssel a sereg egy részének sikerült visszavonulnia.
Augusztus 22-én Long Islandi csatában kikapott, ami a háború
elvesztését is jelenthette volna az amerikaiaknak. De december
25-én Washington visszatért és briliáns hadi taktikával a Trentoni
csatában felülmúlta a brit gyalogságot. A következo állomás
Princetown volt, New Jersey közelében. Az ott aratott gyozelem
visszahozta a reményt az amerikaiaknak. A brit ellentámadás
Washington újabb vereségéhez vezetett Brandywine-nál szeptember
11-én. Az 1777-78-as tél a a felkelok számára a háború mélypontja
volt, a hideg során több embert vesztettek el fagyhalál vagy egyéb
betegség miatt, mint a csatamezon. Washington beleegyezett, hogy
báró Friedrich von Steuben porosz tábornok képezze ki a felkeloket,
ami javította a sereg morálját. A monmouthi csatában a brit és
amerikai erok kiegyenlítettek voltak. A harc brit visszavonulással
végzodött. 1781 szeptemberében a Yorktowni csata Washington
támadásával kezdodött, majd október 17-én dönto amerikai
gyozelemmel végzodött. A párizsi béke 1783. szeptember 2-án végett
vetett a háborúnak. A békekötésnél Washington nem tudott jelen
lenni, az Amerikai Egyesült Államokat John Adams, Benjamin Franklin
és John Jay képviselte, s ok írták alá a békeszerzodést. A háború
után az új nemzet bár békében élt, Washington úgy vélte, hogy egy
jövobeli háború könnyen felbomlaszthatja azt. A philadelphiai
megállapodás 1787-ben egy új alkotmányt léptetett a régebbi
konföderációs helyére. Washington az alkotmány megformálásába nem
szólt bele, ezt a feladatot a politikában jártasabb honfitársaira
bízta. A gyulésen egyfajta moderátori feladatot látott el. Ez az új
alkotmány olyannyira megszilárdította az új államalakulatot, hogy
ma is ez van életben az Amerikai Egyesült Államokban. 1789-ben az
elektori kollégium egyértelmuen ot választotta az Egyesült Államok
elso elnökének. John Adams, aki mindössze 34 elektori szavazatot
kapott alelnök lett. Az elso kongresszusi gyulés 25 000 dollárt
ajánlott évente az elnöknek. Ezt azonban Washington nem fogadta el,
mivel hazafias kötelességének tartotta a nemzet vezetését. 1791-ben
a kongresszus új adót vetett ki a desztillált alkoholra, ami aztán
tüntetéshez vezetett, s melynek nyomán kitört az ún. Whiskey
felkelés, ami 1794-ben érte el a csúcspontját. Az 1792-es
haderotörvény alapján gyalogos sereget állítottak fel, hogy a
lázadást leverjék. Fegyveres harcra azonban nem került sor, a
felkelok meghátráltak. A kormány megmutatta, hogy gyakorolni tudja
a saját hatalmát. Washington az egyetlen olyan amerikai elnök, aki
személyesen vezette csapatait elnöksége ideje alatt (az amerikai
elnök ma is a hadsereg foparancsnoka). 1785 és 1795 között az
Egyesült Államok és az indiánok közt háború dúlt, ami nagy
veszteségeket okozott az új államnak. A Fallen Timbers-i csata
meghozta a gyozelmet az amerikaiaknak, és végül a greenville-i béke
zárta le ezt a háborút.
Washingtont, a második elnöki idoszakában jobban foglalkoztatta a
külpolitika, foleg a britekkel való békés kapcsolat. Emiatt
Washington és Hamilton, ellentétben Thomas Jeffersonnal, nem
támogatta francia forradalmat. Ellenezte az amerikai fegyveres
beavatkozást a forradalmárok oldalán. Washington semlegességre
törekedett. John Jay-t Londonba küldte, hogy a britektol való
leválás problémájáról tárgyaljon. Az eredmény a Jay egyezmény, ami
az 1812-es háborúig volt érvényben. Az egyezmény katonai és
kereskedelmi kérdésekre adott választ. 1796-ban megalakult a
federalista párt, John Adams vezetésével. Washington a pártatlan
politika elonyeit hangsúlyozta és ellenezte bármilyen párt
létrejöttét. Washington pártoktól független volt, de az
irányvonalát néha a federalistákhoz kötik. 1797-ben a második
elnöki mandátuma is lejárt, azonban egy harmadik idoszakot nem
vállalt fel. Az elnöki búcsúbeszédében arra figyelmeztette az új
nemzet politikusait, hogy óvakodni kell a hosszútávú
szövetségesektol. Az új elnök John Adams lett, aki az egyetlen
federalista elnök az Egyesült Államok történelmében. Bár az
alkotmány akkor még nem szabta meg, hogy egy elnök csak két
idoszakot szolgálhat,az mégis íratlan törvénnyé vált. Ezt csak
Franklin Delano Roosevelt „szegte meg”, aki 1933-tól
1945-ös haláláig volt elnök, három teljes és egy befejezetlen
negyedik idoszakot töltött az elnöki székben. A huszonkettedik
kiegészítés 1951-ben lépett törvénybe, ez hivatalosan is létrehozta
a két idoszakos korlátozást.
Forrás: wikipedia
A Szobor
Ezzel a szoborral az amerikai magyarok állítottak emléket George
Washingtonnak 1906-ban. Bezerédi Gyula bronzszobra nemzeti ruhában
ábrázolja az amerikai elnököt, a talapzaton kiterjesztett szárnyú
sas a hos kardját tartja. Kohányi Tihamér a clevelandi Szabadság
szerkesztoje indított 1902-ben mozgalmat Washington budapesti
szobrának felállítására, a clevelandi Kossuth-szobor
viszonzásaképpen. Ennek eredményeképpen született ez a mu.
|
