Noszvaj megközelítése
Eger és Mezőkövesd felől Noszvajra érkezve Bogács felé kell letérni, majd a következő letérő itt 
N 47° 55,888' E 20° 28,827' 255 m [GCNOBA+letérő] Parkolni a barlanglakások előtt az út szélén lehet.
N 47° 55,717' E 20° 28,908' 266 m [GCNOBA+Parkoló]
Látogatás csoportok számára előzetes bejelentkezés alapján lehetséges, egyéni látogatók a Honvéd úton, a barlanglakásoknál kérhetnek felvilágosítást.
Belejentkezés: 06-30-399-4340; 06-30-376-8262
Belépőjegy felnőtteknek 300Ft, diákoknak 200Ft
Barlanglakások
Barlangokon általában természeti képződményeket értünk. A világ számos helyén azonban, s így a Bükkalján is, valamikor a régmúltban létrejött a barlangoknak egy másik családja. A helyi emberek által puha kőzetbe vájt hajlékok, barlangok, barlangrendszerek éppoly számosak, nagyok s változatosak, mint azok, amelyek természeti működésének során jöttek létre. Ám, míg a természetes barlangok kora a földtörténet kutatásaival megállapítható, a mesterséges képződmények esetében ez ritkán lehetséges, mert kőzetük nem időtálló, általában írásos anyagok sem őrzik keletkezésük történetét. A Bükk-vidéki barlanglakások kora ismeretlen, kialakulásukról, használatukról mégis sokat tudunk.
A Bükk barlanglakásait elsőként Herman Ottó írta le tudományos igénnyel, az 1900-as évek elején. Útitársa, Koszkol Jenő rajzai, akvarelljei 150 év távlatából a maihoz nagyon hasonló képet mutatnak. Igazán részletes áttekintést a témáról, helyszíni gyűjtést levéltári kutatásokkal kiegészítve az Egri Vármúzeum első igazgatója, Bakó Ferenc végez, a 1960-70-es években. Tanulmányai a térség múzeumi kiadványaiban, önálló monográfiákban jelennek meg. Bakó Herman Ottó nyomán a barlanglakások három típusát különbözteti meg:
-1. Legegyszerűbben a föld színe alá süllyesztett, fedetlen udvarral, szinte lyukszerű bemélyedésként kialakított, egy vagy kéthelyiséges lakások.
-2. Fejlettebbnek mondható, a föld szinte alá (az udvar az út járószintje alatt van) bújó, de már úgynevezett gádorral lefedett típus. A gádor fedett előteret jelent, oldalt falazattal, elől faragott lécezéssel, felül kontyolt nyeregtetővel.
-3. Az utca szintjének magasságában kialakított, függőleges falfelületbe mélyített barlanglakások képezik a legfejlettebb típust. Általában több helyiségből állnak, a lakóteret kiegészítik a gazdasági rendeltetésű kamrák, pincék, ólak. Ezekből maradt meg a legtöbb.
A lakások homlokzatát meszeléssel védték, számos helyen megfigyelhető a fa vagy kő oszlopokkal alátámasztott, cseréppel fedett eresz nyoma. A módosabb gazdák később tornácos kiképezésű lakásokat vágattak maguknak. Kétszintes barlanglakásokat is találunk, főként Szomolyán.
A barlangi tüzelőberendezések párhuzamosan fejlődtek a fennálló házakban megjelenő típusokkal. Noszvajon a szabadkéményes konyha az általános, később megjelennek a takaréktűzhelyek. Fűtésre, sütésre a kemencét használják, ami fokozatosan kikerül a szobából a külső térbe.
A noszvaji barlanglakások a Bükkalja kőkultúrájának részeként jöttek létre. Az emberek megélhetéséhez ezen a vidéken mindig hozzátartozott a kő kitermeléséből, faragásából adódó kereseti lehetőség. A kőzet mindennapi felhasználása a környező falvakban még ma is gyakori. A barlanglakások terei a tufa előrelátó kitermelése során, a kőzet helyén, annak "negatívjában" alakultak ki. A domboldal bányaként művelt platóin a tájolást is figyelembe véve vájták ki az itt élők egyterű, később több szobából álló lakásaikat, gazdasági helyiségekkel együtt.
A vidék, s benne a parasztság kultúrája megőrizte az életforma tereit, egészen a hatvanas évekig. A villany bevezetésén kívül szinte alig történt változás a barlangok területén. Ezután, a hagyományos értékrend felbomlásával, az életforma megváltozásával a lakások elvesztették lakótér funkciójukat. A falusiak 1997 körül főleg gazdasági céllal (terménytárolás, borospince, szerszámos műhely) használták a barlanglakásaikat. A legtöbben különálló házakat építettek, a kedvező körülményeket kihasználva, és megszabadultak föld alatti lakásaiktól.
A szegénység eltemetett, elfeledett helye lassan enyészetnek indult, nemcsak Noszvajon, de a környéken mindenhol. A kőkultúra nyomai, emlékei korszerűtlenné váltak.
A Farkaskő Noszvaji Barlang Művésztelep Egyesület tevékenységével megváltoztatta ezt a helyzetet. Az egyesület Pécsett, a Képzőművészeti Mesteriskolában végzett szobrászok és képzőművészek baráti társaságából alakult.
Farkaskői Barlangok Alkotótelep
A domb közvetlen környezetében található térséget nevezték az elmúlt évszázadokban Farkaskő-dűlőnek. Újabb keletű, huszadik századi neve Pocem, mely 'pod zemlja' (jelentése: földalatti) szláv eredetű kifejezésből származik. E vulkánikus eredetű domb hajlataiba vájt terület, ösvényeivel, udvaraival, kertjeivel az egyesület tevékenységének szűkebb központja lett. A földalatti "építészet" emlékezetét megőrizve a táj új életre keltését és egy alkotóműhely létrehozását kezdeményezték alapításakor, 1997-ben.
Az első évek összejöveteleinek célja a táj fokozatos birtokbavétele volt. Megtisztították a több évtizede halmozódó szemétkupacoktól a belső tereket, udvarokat. A paraszti eredetű térhasználat egységeit az általuk elképzelt térszemlélet, térhasználat szerint kezdték átalakítani. Az elkoszolódott meszelés rétegeit lefaragták, s így feltárult az addig rejtett kőszerkezet, a falak lélegezni kezdtek. Tevékenységük, s kitisztuló terek több fényt kívántak, megnagyobbították hát a nyílásokat. A fény beáradása hívta életre a belsők kitágításának gondolatát. Évről-évre egyre nagyobb területet vontak művelés alá. Mára a Farkaskő-dűlőben tíz barlanglakás alakulása felett őrködnek.
Az Alkotótelep jelenleg képzőművészeti, zenei, tájépítészeti összejöveteleknek ad otthont.
Egy rövid videó megtekinthető, idegenvezetői kommentátorral, még a felújítások kezdetekor készült.
Néhány fényképem a barlanglakásokról.