Pečiatka neslúži na výmenú je súčasťou kešky!!! - A pecsét a láda része nem cserélheto!!!
SK/
Zelienka obyčajná (iné názvy: stehlík zelený, stehlík zelienka, zelienka; lat. Chloris chloris, staršie Carduelis chloris) je spevavec z čeľade pinkovité (Fringillidae). Hniezdi v Európe a bola introdukovaná v Austrálii, na Novom Zélande. Hniezdi na celom území Slovenska od nížin do 900 m n. m. (maximálne 1 450 m n. m. vo Vysokých Tatrách). Podľa Medzinárodnej únie na ochranu prírody a prírodných zdrojov zelienka obyčajná patrí medzi najmenej ohrozené druhy, celková populácia je stabilná, v rokoch 1980 – 2013 bol u európskej populácii zaznamenaný stabilný stav. Rovnako aj podľa výsledkov paneurópskeho sčítania bežných druhov vtákov bol trend zelienky obyčajnej v Európe za roky 1980 – 2017 stabilný.
Opis
Zelienka obyčajná meria 15 cm a váži 24 – 27 g.
Výskyt a stav na Slovensku
Hniezdi i zimuje na celom území Slovenska, je to stály, prelietavý a z časti i sťahovavý druh. Na zimu priletajú zelienky severských populácií.
Najvyššie hniezdne hustoty boli zistené v Bratislave na plochách mestskej zelene, až 123,2 páru / 10 ha, v agátových lesikoch na Východoslovenskej rovine, až 32 párov / 10 ha, tam isto vo vetrolomoch, až 25 párov / 10 ha (vo vetrolamoch na Žitnom ostrove 10 párov / 10 ha), v parkoch a cintorínoch Bratislavy maximálne 17,4 páru / 10 ha.
Odhadovaný počet hniezdiacich párov je 100 000 – 130 000, zimujúcich jedincov 100 000 – 300 000. Veľkosť populácie i územie na ktorom sa vyskytuje sú stabilné, maximálna zmena do 20%. Ekosozologický status v roku 1995 žiadny. V roku 1998 žiadny. V roku 2001 žiadny. V roku 2014 LC - menej dotknutý. Európsky ochranársky status SPEC4 – druhy, ktorých globálne populácie sú koncentrované v Európe a majú tam vhodný ochranársky status. Stupeň ohrozenia S – vyhovujúci ochranársky status.
Trend početnosti zelienky obyčajnej na Slovensku bol podľa sčítania bežných druhov vtákov v rokoch 2005 – 2009 neistý s negatívnou tendenciou.
Hniezdenie
Samčekovia začínajú spievať počas miernych zimných dní už v januári a vo februári. Zimné skupinky sa rozpadávajú. Spevom sa začína obdobie tvorby párikov. Do tohoto procesu sa počíta aj to, keď samčekovia spievajú ešte v zimných kŕdlikoch. Vytvorené páriky pokračujú v ďalšej fáze hniezdenia a to vyhľadávaním hniezdnych revírov. Tento proces je najrýchlejší, ak je stabilné počasie okolo +5 °C. Vytvorené páriky nemajú ešte pevnú väzbu na hniezdiská a pri návrate chladných dní spoločne vyhľadávajú vhodné zdroje potravy v širšom okolí, až niekoľko kilometrov. Koncom februára a v priebehu marca sa často vráti nepriaznivé počasie avšak koncom marca a začiatkom apríla sú už budúce hniezdne revíry obsadené a samičky začínajú so stavbou hniezda a samčekovia ich pritom sprevádzajú. So stavbou sú hotové zvyčajne za 8 až 12 dní. Najskoršie známe hniezdenie bolo dokumentované v priestoroch Berlínskej zoologickej záhrady, kedy už koncom februára v roku 1936 viaceré zelienky stavali svoje hniezda a dňa 8. marca bolo nájdené hniezdo s 5 vajíčkami, na ktorých už pevne sedela samička. Najčastejšie sa však objavovali prvé vajíčka v hniezdach skúmaných na území bývalého Československa v tretej dekáde apríla.
V znáškach býva 3 až 6 vajíčok, najčastejšie 5. Prvé vajíčka sa v hniezdach objavujú deň - dva po ukončení stavby hniezda. Znašajú každý deň, zvyčajne ráno do 9 hodiny. Na vajíčkach sedí výhradne samička 13 – 14 dní, samček ju kŕmi. Vyliahnuté mláďatká otvárajú na 8. deň oči a po 13. až 15 dňoch vylietajú z hniezda. Kŕmia ich obaja rodičia. Po prvom hniezdení začína tesne druhé hniezdenie. Mláďatá z druhého hniezdenia sú potom dlhšie s rodičmi ako mláďatá z prvého.
Biotop
Zelienka obyčajná obýva okraje lesov, krovinaté okraje lúk a pasienkov, krovinaté lemy vodných tokoch, vrbiny, parky, staré záhrady, sady, vinohrady a cintoríny. Radi si robia hniezda na ihličnatých stromoch.
Potrava
Zelienka obyčajná sa živí hlavne rastlinnou potravou, len na jar a v lete aj hmyzom. Konzumujú semená, plody, puky a listy až 56 druhov rastlín.
Ochrana
Je zákonom chránená, spoločenská hodnota je 300 € (Vyhláška MŽP č. 170/2021).Druh je zaradený do Bernského dohovoru (Príloha II).
Zdroj: https://sk.wikipedia.org/wiki/Zelienka_oby%C4%8Dajn%C3%A1
HU/
Zöldike (Chloris chloris) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.
Rendszerezése
A fajt Carl von Linné svéd természettudós le 1758-ban, a Loxia nembe Loxia chloris néven. Sorolták a Carduelis nembe Carduelis chloris néven is. Neve beszélő név, zöldes tollazatáról kapta.
Előfordulása
A hideg, északi részeket kivéve, egész Európában elterjedt madárfaj, az Ibériai-félszigettől, valamint Írországtól kezdve, Finnországon, Oroszországon, Olaszországon, Görögországon át, egészen Törökországig, valamint Ázsiában Szíriától és Szaúd-Arábiától kezdve egészen Tádzsikisztánig és Afganisztánig megtalálható, míg Észak-Afrikában Marokkótól kezdve, Tunézián át egészen Egyiptomig fészkel. Életmódja elsősorban fákhoz köti, de nem csak erdőkben találkozhatunk vele. Az ember közelségét is jól viseli. Kóborló egyedei a Feröer-szigeteken, valamint Izlandon is felbukkanhatnak.
Betelepítették az Azori-szigetek, Ausztrália, Új-Zéland, Uruguay és Argentína területére. Sikertelenül próbálták meghonosítani az Egyesült Államok és Szent Ilona területén.
Kárpát-medencei előfordulása
Egész Magyarországon gyakori, rendszeres fészkelő. Stabil állománya, mely becslések szerint 525–639 000 párt foglal magában, ami a téli hónapokban a hazánkban nálunk telelő állomány nagysága miatt jelentős mértékben megemelkedik.
Hazánkban 1951 óta 210 604 példányt gyűrűztek meg, melyből 1039 fióka volt. Mindezen madarak közül helyben (a gyűrűzés helyszínének 5 kilométeres körzetében) 11 576 egyed, Magyarország további részein 389 példány, külföldön 130 madár került elő. A legtávolabb előkerült madár Törökország területén akadt kézre. Az előkerült meggyűrűzött madarak közül a legidősebb egyed 7 év 10 hónapos volt. A hazánkban meggyűrűzött egyedek főleg Szlovákia, Lengyelország, Csehország, Horvátország, Szerbia, Olaszország, Bulgária, valamint Görögország területéről kerültek elő.
A külföldön meggyűrűzött zöldikék főleg Szlovákiából, Csehországból, Lengyelországból, Horvátországból, Olaszországból érkeztek hazánk területére.
Megjelenése
Testhossza 15 centiméter, szárnyfesztávolsága 24–28 centiméter, testtömege 80–100 gramm. A magevőkre jellemző kúpos csőre halvány hússzínű. A kifejlett hím színe élénkzöld (erről kapta nevét is), a tojó színe tompább, szürkébb. Mindkét nemre jellemző az élénksárga szárnytükör és faroktő.
Életmódja
Erős csőrével a fák és növények magvait fogyasztja, mezőgazdasági területeken károkat okozhat – igaz, a hernyókat és ormányosbogarakat pusztítja. Állandó fajnak számít, bár telente alkalomadtán kóborol, amikor is gyakran megfigyelhető madáretetők közelében. Északabbi élőhelyeiről Magyarországra is vándorolnak egyedei a hidegebb időjárás elől. Táplálékát gyomok magvai, valamint olajos magvak alkotják. Fiókáit hernyókkal, ormányosbogarakkal eteti. Hangadása változatos, repülés közben pergő „tyü-tyü-tyü”, a költési időszakban pedig a madarászok által „zsírozás”-nak nevezett „dzöíí”. Kedveli a fenyveseket, de vegyes faállományú erdőkben is fészkel, illetve ligetekben, kertekben, parkokban is megtalálható. A hegyvidéki területeket nem részesíti előnyben.
Szaporodása
A zöldike különféle erdőkben és az emberi tevékenység fás területein (parkok, temetők, kertek) fészkel magányosan vagy csoportokban. Fák törzséhez közel építi meg gallyakból, gyökérdarabokból, gyökérszálakból álló fészkét, melyet fűszálakkal, valamint mohákkal sző át és tollpihékkel bélel.
A tojó által lerakott 5–6 tojásból 13–14 nap költés után kelnek ki a fiókák, akik 11–14 nap múlva bekövetkező kirepülésükig fészeklakók. A tojásokon csak a tojó kotlik, miközben a hím táplálja és védelmezi a fészek környékét. A szülők évente rendszerint két fészekaljat nevelnek fel, melyek közül az elsőt április-május során, míg a másodikat a június-júliusi időszakban.
Védettsége
A széles körben elterjedt faj a Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint jó kilátásokkal rendelkezik. Élőhelye mintegy 23 300 000 km⊃2; kiterjedésű, míg teljes európai felnőtt populációjának egyedszáma a 43 200 000 és a 66 100 000 közé tehető. Ezek közül mintegy 21 600 000 és 33 100 000 közé tehető a párok létszáma. Globális egyedszáma 48 000 000 és 74 000 000 közé tehető. Az európai állomány, de a világon élő zöldike állomány is összességében stabilnak mondható, ezért a Természetvédelmi Világszövetség a nem fenyegetett fajok közé sorolja. A zöldike Magyarországon védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 000 forint.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Z%C3%B6ldike
