Egy hagyományos geoláda, amely a kápolnai csata egyik volt helyszínén található.
A hely története
Tófalu és Kerecsend között népi kezdeményezésre jött létre a Honvédhalmi Boldogasszony kegyhelye, a Honvédhalmi vagy Tófalui szentkút. írásos említése 1887-ből származik, mikor Varga Lajos jászárokszállási énekes ember a nép száján élő emlékeket lejegyezte. Újabb említése 1948-ban keletkezett kéziratos népénekben olvasható Honvédhalmi Boldog asszony címmel, melyben "Szűz Anya legszentebb kútjaként" ismerjük fel. Virágzó időszaka 1948 és 1975 között volt, abban az időszakban mikor az elmúlt rendszer vallásellenessége erősödött.
A kápolnai csata (1849. február 26-27) hadmozdulatainak egyik helyszíne a Tófalu és Kerecsend közötti terület volt. A Tarna és a Kígyós-patak által kerített területet Honvéd halma megnevezéssel ismerteti Pesty Frigyes helynévgyűjteménye, miszerint 1849-ben nyerte nevét az itt táborozott, csatázott és elesett honvédekről. A község e külterületét a néphagyomány Honvéd-halmi-dűlő és Honvéd-halmi puszta megnevezésekkel őrzi s a csata idejére helyezi a földrajzi névmagyarázatot, "egy halom, sok honvéd halt meg, s itt temették el őket, az 1849 évi februári kápolnai csata eseményei e területen zajlottak."
A birtokviszonyok megváltozása után a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezet területéhez tartozott a szentkút. Fokozott kiépülése az 1950-es évektől kezdődött, a forrást kútgyűrűkkel kerítették, a körülötte álló fákra, fafülkékbe Mária szobrokat, képeket helyeztek. Heti rendszerességgel, leginkább vasárnaponként zarándokok mentek oda a környékbeli településekről. Szakrális kis emlékek, kőből épült szobrok, keresztek, harangláb, oltár, barlang és hálatáblák jelölték a szentkúthoz zarándokló emberek háláját.
Figyelembe kell venni, hogy a megyében ekkor egy másik népi kezdeményezésre létrejött, hivatalosan el nem ismert búcsújáróhely kezdett kiépülni. 1948 őszén egy hasznosi parasztasszonynak, Csépé Klárának megjelent Szűz Mária, s látomásában egy gyógyforrást mutatott neki, melynél hamarosan kis kápolna épült. Az akkori rendszer településpolitikája, vallásellenessége a tófalui szentkút fénykorának 1975-ben véget vetett. Az egyház által jóvá nem hagyott kegyhelyet, a környező falvak lelkészei sem nézték jó szemmel. Nem ismerték el a népi kezdeményezésre létrejött, nagy tömegeket vonzó, méreteiben is gyorsan növekedő szoborcsoportokból álló szent helyet.
A szobrokat a karhatalom kérésére a helyi és környékbeli papok sem szentelték föl. A kút vizét bevizsgáltatták, a KÖJÁL fertőzőnek találta. Érseki körlevélben szólították fel a megye településeinek zarándokait, a szobrok elszállítását kérve, majd az egyház az akkori karhatalommal karöltve felrobbantotta az ott maradt építményeket. A kúthoz vezető zarándoklatokat betiltották, a búcsúvezetőket és a szent kutat gondozó asszonyokat megfélemlítették. A korabeli sajtó megnyugvással állapítja meg, hogy "a tófalui kutat és a »szentségével« való üzérkedést, lélekmérgezést felszámolták."
2010-ben megkezdődött az elfeledett búcsújáróhely újjáépítése. Újból kiásták a kút aknáját, három kútgyűrű mélységig is és a víz újból felfakadt. A lerombolt emlékművek helyén mára újakat emeltek.
The history of the place
Between Tófalu and Kerecsend a holy well was established based on popular initiative, the shrine of Blessed Lady of Honvédhalm, it’s also called the holy well of Honvédhalm or Tófalu. Its first written mention dates from 1887, another mention of it can be found in a manuscript folk song written in 1948 under the title of "Blessed Lady of Honvédhalm", in which it is recognized as "the holiest well of the Virgin Mother". Its flourishing period was between 1948 and 1975, during the period when the anti-religion policies of the previous regime grew stronger.
The area between Tófalu and Kerecsend was one of the locations of the Battle of Kápolna (26-27 February 1849). The area surrounded by the Tarna and the Kígyós stream is described as "Honvéd halma" in Frigyes Pestys’ collection of place names, according to which it got its name in 1849 from the soldiers who camped, fought, and fell here.
The increased development of the well began in the 1950s, the spring was fenced with well rings, statues and pictures of Mary were placed on the trees and wooden booths around it. Pilgrims from the surrounding settlements went there on a weekly basis, mostly on Sundays.
In the fall of 1948, the Virgin Mary appeared to Klára Csépé, a peasant woman from Hasznos, and in a vision showed her a healing spring, near which a small chapel was soon built. The settlement policy and anti-religiousness of the regime at that time ended the heyday of the holy well in Tófalu in 1975.
At the request of the authorities, the local and surrounding priests did not consecrate the statues either. The water of the well was tested, and KÖJÁL found it to be infectious. In an archbishop's circular letter, the pilgrims of the county's settlements were called upon, requesting the removal of the statues, and then the church, working together with the power of the time, blew up the remaining buildings. Pilgrimages to the well were banned, farewell leaders and the women who took care of the holy well were intimidated.
In 2010, the reconstruction of the forgotten memorial site began. The shaft of the well was dug again, to the depth of three well rings, and the water came up again. As of now new monuments are standing in place of the destroyed ones.