Skip to Content

This cache has been archived.

Willmarion: Miesto je nevyhovujúce. pravidelne tam kosia trávu a teraz ked je sneh je tam nebezpecne sa splhat. :-(

More
<

Ostrihomský hrad

A cache by Willmarion Send Message to Owner Message this owner
Hidden : 07/25/2008
Difficulty:
2 out of 5
Terrain:
4 out of 5

Size: Size: regular (regular)

Join now to view geocache location details. It's free!

Watch

How Geocaching Works

Related Web Page

Please note Use of geocaching.com services is subject to the terms and conditions in our disclaimer.

Geocache Description:

Ostrihomský hrad Gézu a Istvána obopínal celý okraj vrchu a bol z kamena. Na severnej strane mohol stát ten palác kde sa narodil Gézov syn Vajk, a bol pokrstený v už postavenom kostole a tu tiež korunovaný za krála. Na velkú noc roku 1001 tu založil Ostrihomské biskupstvo. Na mieste dnešnej baziliky zacali asi medzi rokmi 1001-1010 stavat biskupský chrám svätého Adalberta. Tu bola prvá Madarská mincovna.



Vdaka výhodnej hospodárskej aj strategickej polohe je oblast sútokov Dunaja, Hronu a Ipla obývaný od nepamäti. Prvé nálezy sú známe z neskorej doby kamennej (20000-18000 p.n.l.). Od tohto obdobia sa tu usídlili ludia všetkých dôb, zachovali stopy svojich sídiel, skorá doba kamenná, doba medená, bronzová, skorá doba železná. Prví a po mene známi národ Kelti v roku 350 p.n.l. na dnešnom Hradnom vrchu vytvorili opevnenie OPPIDUM. Po nich prišli Rimania, obsadené územie nazvali PANNONIA. Pohranicné opevnenia na brehu Dunaja strážilo severnú hranicu rímskej ríše...

Na mieste OPPIDUM postavili tábor menom SOLVA s okolitou osadou. Pociatocné kolové opevnenie prebudovali na kamenné (CASTRUM). Kohorta I. Ulpia Pannonium, táto vojenská jednotka pod vedením Marka Aurélia v 2 storocí nášho letopoctu v rokoch 170 viac krát prekrocila Dunaj a bojovala s tunajšími kmenmi Qvádov a Markomanov. Nálezy kamenných základov cintorínov pozostatkov sôch dokazujú velkolepost tohto rímskeho mesta ešte aj v case stahovania národov.

Priamo pod hradom z južnej strany je cintorín z cias príchodu Madarov co potvrdzuje že aj oni poznali strategický význam tohto miesta. V roku 972 si tu vybudoval opevnenie velkoknieža Géza a prvý kostol na pocest sv. Štefana muceníka. Podla archeologických nálezov to bolo kazetové drevokonštrukcné valové opevnenie.

Druhý hrad Gézu a Istvána obopínalo celý okraj vrchu a bolo z kamena. Na severnej strane mohol stát ten palác kde sa narodil Gézov syn Vajk, a bol pokrstený v už postavenom kostole a tu tiež korunovaný za krála. Na velkú noc roku 1001
tu založil Ostrihomské biskupstvo. Na mieste dnešnej baziliky zacali asi medzi rokmi 1001-1010 stavat biskupský chrám svätého Adalberta. Tu bola prvá Madarská mincovna.

István postavil nový palác na južnej strane ktorý vdaka usilovnej práci archeológov môžeme denne obdivovat. Tu v tomto hrade v roku 1147 prijímal prechádzajúce križiacke výpravy Konráda III a Ludovíka VI.Požiar v roku 1180 donútil Bélu III k velkolepej rekonštrukcii. Taktiež s biskupom Jóbom prebudujú aj chrám, rekonštrukcia nie je dokoncená ešte ani v
roku 1198 co spomína darovacia listina v prospech biskupa. Královsky dvor sa zacína stahovat do Budína.

1239 Béla IV daruje mestu pod hradom (dnešný Viziváros) mestské práva, ostatné casti pri malom Dunaji kde sídlia remeselníci, kováci, minciari sú nadalej majetkom krála.
V roku 1242 Tatári spustošili mesto, ale hrad dobit nevedeli.
V roku 1249 ocakávajúc nový útok Tatárov, obyvatelov obnoveného mesta docasne nastahujú za hradby a Béla IV sa docasne vzdá užívat toto sídlo. V roku 1256 definitívne daruje hrad aj královský palác biskupom. Po vymretí rodu Árpádovcov, pocas bojov o trón bolo vela krát toto sídlo vykradnuté a poškodené.

V 1301 najprv Németujvári Iván po nom v roku 1304 ceský král Václav dobili hrad. V 1306 si ho na krátku dobu získal I. Anjov Karol, ale Matúš Cák v roku 1313 hrad zase spustoší,
obdobie rabovania skoncí až smrtou Matúša Cáka. Obnova biskupského sídla zacne pocas obdobia 1330-1349 za vlády Telegdy Csanád biskupa. Zacne sa obnova kostola svätého Adalberta a rozšíria sa hradby tak že dolné biskupské mesto Viziváros a hrad tvoria jeden celok.

Král Žigmund po dlhom obliehaní najprv obsadí dolné mesto
až potom hrad v roku 1403. V roku 1440 obsadí sídlo I.László, po nich zacnú s velkolepou výstavbou biskupi Szécsi Dénes (1440-1465) a Vitéz János (1465-1472).Sídlo Árpádovcov a Telegdyho prebudujú na neskorogotický palác. Po smrti Matiasa
Korvina tu žila vdova královná Beatrix a Estei Hypolit ktorí už obnovujú všetko v renesancnom štýle. Najkrajšie renesancné stavby vznikali v období biskupov Bakócz Tamása (1497-1521), Szatmári Györgya (1521-1524). Szalkai László (1521-1526).
Posledný z nich padol v boji s Turkmi pri Mohácsi, Po tejto bytke mali Turci volnú cestu až k Budínu a Ostrihomu, rabujúc a niciac všetko a každého kto im prišiel do cesty.

Po smrti biskupa hradný kapitán s hrstkou vojakov a miestnymi obyvatelmi ubránili Ostrihomský hrad pred prvým nájazdom Turkov. Ostrihom už nebolo biskupským sídlom, ale po páde Budína nabralo na význame. Pocas 130 rokov sa tu vystriedalo mnoho majitelov.

V roku 1526-27 Szapolyai János, o rok neskoršie Ferdinand Král, do roku 1543 šest krát strieda majitelov, raz Szapolyai, potom Ferdinand a inokedy zasa Turci. V 1530 sa biskupstvo stahuje najprv do Bratislavy a potom do Trnavy. Medzi tím Taliansky vojnový inžinieri opravujú, obnovujú hrad a Mlynskú baštu. V roku 1543 obklúci sultán Ostrihom a dva týždne obstreluje hrad. Dôležitú úlohu plnila Mlynská bašta, tu bolo cerpadlo ktoré dodávalo vodu na hrad. Strážili ho
Španielsky žoldnieri, títo pred Turkmi zložili zbrane. Po páde tejto casti Vizivároša zložili aj ostatný obrancovia zbrane.

Vítazstvo Turkov dodnes zachováva pamätná tabula, na stene bývalého minaretu, na brehu Dunaja.
Fotografiu tabule, hradu a okolia nájdete vo fotogalérii.

Týmto vítazstvom sa dostali Turci k velmi dôležitému strategickému miestu, bola to základna pre útoky na banské mestá okolo Štiavnice. Odtialto smerovali výboje do Bratislavy a Viedne. O vlastníctvo tohto strategického miesta viedli kruté boje pocas 130 rokov.

Tu pocas bojov v roku 1594 umiera lyrik a poet Balassi
Bálint zo Zvolena. O rok neskôr v zdrvujúcej bitke Miklós Pálffy s vojakmi dobije hrad spät. Od roku 1595-1600 hrad opravia, opravujú ho Taliansky vojnoví stavitelia.
Z trosiek mesta postavia nové bašty, múry a strážne veže. V 1605 sa tu zase usídlujú Turci, pokracujú vo výstavbe strategických opevnení, ale budujú aj dôležité civilné budovy, kupolovité kúpele Džami a minarety. Obrat nastáva po
neúspešnej bitke pod Viednou. V roku 1683 vstupujúce Turecké jednotky porazili vojská Jána Sobieskeho a Karla Lotaringského pri slávnej Parkanskej bitke a mesto je po 130 rocnej Tureckej nadvláde opät slobodné.

Podla vtedajších kronikárov
v meste neostal ani jeden obývatelný dom! Mier netrval dlho, 1706 Rákóczi Ferenc obsadí hrad, ten istý rok si ho získajú Rakúšania, po bitke je hrad znacne poškodený a mesto opät neobývatelné. Mária Terézia vráti pozemok aj s
hradom biskupovi, a v roku 1762 vojsko opúšta toto miesto, zacína sa výstavba cirkevného sídla. Až v roku 1820 sa vracia biskupský úrad na svoje historické sídlo.

Zacína sa s výstavbou Ostrihomskej baziliky (1822-1869). Stavby na návrší okolo baziliky prerušili dve svetové vojny. V roku 1934 zacali v pozostatkoch historických budov archeologický výskum a rekonštrukciu, ktorá trvá do dnes.

MAGYARUL -->>

A honfoglalástól kialakuló település nagyobb jelentoségre akkor emelkedik, amikor a 960-as évektöl kezdve Géza (a késobbi fejedelem) Esztergomot választja lakóhelyéül. Itt a Várhegyen, a római castrum területén kiépített palotájában születik 969-975 táján fia, Vajk, a késobbi I. (Szent) István király. Ugyancsak Géza építi az elso templomot is a Várhegyen, Szent István vértanú tiszteletére. 973-ban fontos történeti esemény kiindulópontja Esztergom. Ez év húsvétján Géza fejedelem követeket küld I. Ottó császár Quedlinburgban tartott nemzetközi béke-értekezletére. Békét ajánl a korábbi hadjáratok helyett és hittérítoket kér. István király a régi fejedelmi lakhely helyett a hegy déli sziklájára új palotát, a hegy közepére pedig nagy bazilikát épít Szent Adalbert tiszteletére a magyar egyház feje, az esztergomi érsek számára. A Várhegy alatt már ekkor jelentos iparos-kereskedo települések alakulnak ki. (Kutatóink feltételezik, hogy a város mai nevét is a fejedelem bolgár-török eredetu borpáncél-készítoinek Esztrogin nevu településérol kaphatta.) 1000-ben Istvánt itt koronázták királlyá. István király uralkodásától a XIII. század elejéig itt muködik az ország egyetlen pénzverdéje. Ekkor épül ki az esztergomi vár, amely 1241-ig (a tatárjárásig) királyainak székhelye, de nemcsak a magyar állam, hanem az egyház, és egyúttal Esztergom vármegye központja is. Az esztergomi érsek az István király által alapított tíz püspökség feje, aki gyakran fontos állami funkciókat tölt be, és kizárólagos joga a királyok koronázása. A Várhegy alatti fejedelmi, majd királyi szolgálónépek, kézmuvesek, kereskedok településeibol alakult ki az Árpád-kori Magyarország legjelentosebb városa - az ország gazdasági életének legfontosabb helye. A francia Odo de Deogilo, aki 1147-ben járt itt, a következoket írja: "...a Duna számos ország kincsét és gazdagságát hordja össze a híres Esztergomba." A város leggazdagabb polgárai a távolsági kereskedelemmel, iparral foglalkozó latinusok - francia, spanyol, belga és olasz eredetu polgárok - alkotják a városi tanács testületét (XIII. századi pecsétjük képébol alakul ki Esztergom címere). Ebben a városban keresik fel az országba érkezo vagy átutazó külföldi uralkodók a magyar királyokat: pl. II. Gézát (1147) III. Konrád császár és III. Bélát Barbarossa Frigyes német császár. A velük utazó tudósítók, történetírók mind kiemelik a város jelentoségét és gazdagságát. Lübecki Arnold, Barbarossa Frigyes történetírója egyenesen a magyarok fovárosának (..."quae Ungarorum est metropolis"...) nevezi Esztergomot. A XIII. század elején az ország politikai és gazdasági életének központja Esztergom. Errol tanúskodik a város elso nagy pusztulását írásban megörökíto szemtanú, Rogerius mester nagyváradi kanonok is a tatárjárásról szóló "Siralmas Énekében": "...minthogy pedig Esztergom Magyarország valamennyi városánál mindnél különb volt - írja -, igen gondolkoznak (a tatárok), hogy a Dunán átkeljenek, s ott üssenek tábort..." ami, miután a Duna befagyott, hamarosan meg is történt. Kegyetlen ostrom során pusztult el Árpád-kori fovárosunk. Bár a következo évekbol fennmaradt oklevelek tanúsága szerint a lakosság egy része (akik a várba menekültek) megmaradt, s az újjáépítés, az új lakosok betelepítése is hamarosan megindult, a város mégis elveszítette országos vezeto szerepét. IV. Béla a királyi palotát és a várat az érsekeknek adományozza, s székhelyét az ország végleges fovárosába, Budára helyezi át. Jómaga azonban családjával együtt az esztergomi ferenceseknek a tatárjáráskor elpusztított és általa fényesen újjáépített templomába temetkezik (1270). A várat ezután az érsekek építik és szépítik tovább. Övék a vár alatti Víziváros is. A valóban város jellegu és méretu, "királyi város" fallal kerített magja azonban továbbra is királyi fennhatóság alatt marad. A szerzetesrendek egész sora tér vissza vagy telepszik meg az egyházi központban. A polgárság is sokat hallat magáról: évszázados harcot vív régi jogainak fenntartásáért, illetve visszaszerzéséért, valamint az egyháznak a királyi város területén való terjeszkedése ellen. Az Árpád-ház kihalása utáni zurzavaros idoben újabb csapás éri Esztergomot: 1304-ben Vencel cseh király hadai elfoglalják és kirabolják a várat, mely az elkövetkezo évtizedben többször is gazdát cserél. Károly Róbert, majd Nagy Lajos király pártfogolja a várost. 1327-ben a királyi városhoz csatolják a legnagyobb és legjelentosebb külvárost, a délkeleten fekvo Kovácsit, a különféle mesteremberek (kovácsok, ötvösök és pénzverok) három templommal is rendelkezo városrészét. A XIV-XV. században Esztergom érsekei révén gyakran országos események színtere, s a magyar kultúrának - Buda mellett - egyik legfontosabb fellegvára lesz. Udvarukban, amelynek gazdagsága a budai és visegrádi királyi udvarokéval vetekszik, gyakran fordulnak meg királyi vendégek és Európa- szerte ismert tudósok, muvészek: Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás király, Galeotto Marzio, Regiomontanus, a híres csillagász, vagy Ilkus Márton és Georg Peuerbach, Pier Paolo Vergerio és végül Antonio Bonfini, Mátyás király történetírója, aki történeti munkájában különösen Vitéz János, Mátyás király neveloje építkezéseit emeli ki. Vitéz a régi székesegyház mellé emeletes könyvtárat, csillagvizsgálót építtet. Legjelentosebb alkotásáról, híres palotájáról és függokertjeirol írja Bonfini: "...a várban tágas lovagtermet épített. Ez elé vörös márványból pompás, kiugró tornácot - loggiát - emeltetett kettos erkéllyel. A nagyterem fejéhez a Sibyllák kápolnáját építtette, ahol valamennyi Sibylla képét láthatjuk. A lovagterem falán sorban nemcsak az összes magyar király, de a szkita osök képei is láthatók... továbbá kettos kertet is létesített, amelyeket oszlopokkal és felettük húzódó folyosóval koronázott. A két kert közé, a szikla mellett kerek tornyot építtetett vörös márványból, s ezt különbözo termekkel, fönt kilátó erkélyekkel ékesítette... Szent Adalbert bazilikáját üvegmázas cserepekkel fedette be..." Mátyás király özvegye, Beatrix tíz évig (1490-1500) az esztergomi vár lakója. Jelentos emlékek maradnak a következo lakó, Bakócz Tamás érsek (-†l521) idejébol korunkra: o építteti - olasz mesterekkel -1507-ben a magyarországi reneszánsz építészet legszebb és a középkori Esztergom egyetlen épségben megmaradt egyházi építményét, a Bakócz-kápolnát, saját sírhelyének. A kápolna oltárát carrarai márványból, a fiesolei Andrea Ferrucci szobrász faragja 1519-ben. A török hódítás, az 1526-os évszám a virágzó középkori Esztergom pusztulásának is kezdetét jelzi. A mohácsi csatában hosi halált hal az érsek is.1526 és 1543 között, amikor két királya is van Magyarországnak, hat alkalommal ostromolják Esztergomot - hol Ferdinánd, hol Szapolyai János seregei, hol pedig a török. 1530-ban végleg Ferdinánd kezére kerül a vár. A fokáptalant és az érsekséget Nagyszombatba, ill. Pozsonyba költözteti (ennek köszönheto, hogy a kincstár egy része, a levéltár és a könyvtár anyaga megmaradt), és a várba idegen zsoldosokat helyez. 1543-ban Szulejmán szultán hatalmas sereggel és nagyszámú ágyúval kezdi ostromolni az akkori viszonylatban eros várat. Nem egészen kétheti ostrom és a kezdeti hosi ellenállás után az idegen (spanyol, olasz, német) orség árulással feladja a várat. Ekkor pusztulnak el véglegesen a külvárosok. A megrongálódott épületeket többé nem építik újjá. Anyagukat az erodítmények kijavítására és újak építésére használják fel. Ugyanekkor pusztul el a Szent Adalbert templom keleti fele és a vár több jelentos építménye. Esztergom egy több megyényi területre kiterjedo török szandzsák központja, és a török birodalom észak-nyugati határán fekvo fontos végvár lesz - a felvidéki bányavárosok és Bécs, illetoleg a Buda elleni támadások fo ütközopontja. A sikertelen, de pusztító ereju 1594. évi ostromban a Víziváros falánál kap halálos sebet és hal hosi halált Balassa (Balassi) Bálint, magyar nyelvu líránk elso európai rangú költoje, a végvári világ jeles alakja. A legpusztítóbb ostromra 1595-ben kerül sor, amikor sikerül a várat visszafoglalni. Ennek azonban nagy ára van. Ekkor pusztul el a vár és város középkori építményeinek túlnyomó többsége, s a felszabadítókat lakhatatlan, üszkös romok fogadják. 1605-tol 1683-ig újra a török az úr a várban, s szerte az egész vidéken. A törökök foleg a várat építik, erosítik, de emellett jelentos új épületeket, dzsámikat, mecseteket, minareteket, kupolás fürdoket is emelnek. Ezeket és a még fennálló korábbi épületeket az 1683. évi, Esztergom felszabadítását eredményezo ostrom tarolja le, tizedeli meg - bár néhány török építmény fennáll még a XVIII. század elején is. Utoljára 1685-be ostromolja török sereg Esztergomot, s a következo évben már Buda is felszabadul. Ezekben a harcokban tunik fel az esztergomi származású Bottyán János, a vár lovasságának parancsnoka, késobb a Rákóczi-féle szabadságharc legendás tábornoka. Mindazt ami a század végén újjáépült, II. Rákóczi Ferenc 1706. évi, hosszan tartó, de végül sikerrel járó ostromának alkalmával égetik fel és rombolják le. A kipusztított területre nagyarányú telepítéssel új lakosság került: magyar, szlovák és német telepesek érkeznek ide. Ekkor alakul ki a vidék újkori nemzetiségi képe. A környéken elpusztult 65 magyar falu helyén csupán 22, többségében nemzetiségi lakosságú település éled újjá. Az újjáépülo város 1725-ben visszakapja ugyan szabad királyi városi rangját - méretei, jelentosége azonban csak árnyéka a réginek. Megerosödik a kézmuipar: 1730 táján már 17 önálló céh muködik Esztergomban. Fontos szerepet játszik a kereskedelem, a szolészet és bortermelés is. A belváros és a Víziváros barokk városképe ekkor alakul ki. Jellemzo rá a polgári barokk építészet nyugodt egyszerusége, mértéktartása. A legszebb épületek a város piacterén (a mai Széchenyi tér) és a környezo utcákban emelkednek. 1761-ben az érsekség visszakapja a várat, ahol két év múlva megkezdik a hatalmas, új egyházi központ kiépítésének munkáit: a Várhegy közepét, a Szent Adalbert és Szent István templomok és várfalak jelentos maradványaival együtt elhordják, hogy helyet nyerjenek az új székesegyház számára. Bár a hatalmas építkezés és az érsekség visszatelepedése (1820) jelentos szerepet játszik a város életében, Esztergom fejlodése fokozatosan lelassul, s a Bazilika építésének befejezésével szinte teljesen leáll. A XX. század elejére Esztergom már csak közigazgatási székhely mivolta, ill. kulturális és oktatási intézményei, jelentos épületei révén számít fontosabb helynek. Tovább rontja a város helyzetét, hogy 1920-tól a trianoni békeszerzodés értelmében határvárossá válik, és elveszti eredeti vonzáskörének jelentosebb részét. A két háború között 1924-töl 1941-ben bekövetkezett haláláig itt tölti nyarait a költo, Babits Mihály. A költo háza az ország irodalmi életének egyik gyújtópontja, s jelenléte Esztergom szellemi életére is nagy hatással van. A 30-as évek legfontosabb eseménye az Árpád-kori királyi palota maradványainak feltárása és helyreállítása. Ez ismét Esztergomra tereli a figyelmet. A második világháború után Esztergom a legjelentosebben károsodott magyar városok egyike. Az újjáépítés azonban lassan eltünteti a háború nyomait, s Esztergomnak idegenforgalmi jelentosége mellett két fo vonása erosödik meg: adottságai révén egyrészt a környék kulturális és muvelodési centruma, (általános, közép- és foiskoláin évente több mint 8000 diák tanul) másrészt a 60-as évektol kibontakozó helyi ipari fejlodés eredményeként a magyar szerszámgép- és muszeripar fontos bázisa lett. Aki Esztergomba utazik, már messzirol elgyönyörködhet a magyar klasszicizmus legmonumentálisabb épületében, a Bazilikában, amely a kanyargó Duna felett, a Várhegy tetején, hegyek koszorújába zárva uralkodik a tájon. (forras: www.esztergom.hu)

Additional Hints (Decrypt)

[SK] Qbyr i fgrar gnz xqr wr xeíž.
[HU] Yrag n snyona nuby n xrefmg ina.

Decryption Key

A|B|C|D|E|F|G|H|I|J|K|L|M
-------------------------
N|O|P|Q|R|S|T|U|V|W|X|Y|Z

(letter above equals below, and vice versa)



 

Find...

91 Logged Visits

Found it 79     Didn't find it 2     Write note 6     Archive 1     Temporarily Disable Listing 1     Publish Listing 1     Update Coordinates 1     

View Logbook | View the Image Gallery of 50 images

**Warning! Spoilers may be included in the descriptions or links.

Current Time:
Last Updated:
Rendered From:Unknown
Coordinates are in the WGS84 datum

Return to the Top of the Page

Reviewer notes

Use this space to describe your geocache location, container, and how it's hidden to your reviewer. If you've made changes, tell the reviewer what changes you made. The more they know, the easier it is for them to publish your geocache. This note will not be visible to the public when your geocache is published.