A falu neve bizonytalan eredetű. A Karász helynév a személynévként alkalmazott /magyar/ kárász halnévből keletkezett. Más vélemény szerint talán a káliz népnévből ered, míg a tájra utaló Nyír előtag megkülönböztetésre szolgál. Az egykori Borsova vármegye nyugati, Tiszán inneni területét valamikor a 13. század második felében Szabolcs megyéhez csatolták. Az ezen a területen fekvő falu az oklevelekben Karaz, Karos, Gharas, Garaz néven fordul elő.
Nagyon kevés emlék maradt Magyarországon a XIII. századból.
Európai ritkaság a földvár, mert bár keletkezésének idején több száz hasonló lehetett az ország területén, kis méretük és fa+föld anyaguk miatt gyorsan megsemmisültek.
A vár a falu déli szélén, az egykori /a hetvenes években elbontott Nyíregyháza - Kisvárda/ vasútvonal közvetlen közelében, egy kb. 200-300 m széles, a település felé enyhén ereszkedő - dombhát végén terül el. A közel kör alakú, észak felé enyhen nyújtott vár egy 67-68 x 63 m-s területet foglal el. A várdomb nagyjából vízszintes platója 22 x 19 m alapterülettű, melynek közepén egy emlékmű magasodik. A 4,5-7m széles árok feneke a plató jelenlegi járószintjéhez képest 4-5 m-el mélyebben húzódik. Az 5,5-8,5m széles külső sánc a várdomb platójánál általában 1-1,5m-el alacsonyabban helyezkedik el, azonban a nyugati oldalon a kettő közel egyazon magasságban húzódik. Ennek magyarázata a dombhát keleti irányú ereszkedésében keresendő.
Ez a vár tömegét és erősségét tekintve nem volt nagynak és különösebben erősnek mondható, de mégiscsak vár volt, olyan "magánvár", amilyet ekkoriban tömegével építtetek országszerte. Építőanyagát és méretet nyilván az építtető anyagi lehetősége, míg a vár formáját a topográfiai viszonyok határozták meg. Szerkezetét tekintve az úgynevezett "motte" típusú várak köze soroljuk Karászt.
Nem kétséges, hogy a kettős árokkal és /tapasztott/ kerítésekkel erősített sáncokkal védett "kisméretű" vár építését gondos tervezés előzhette meg, melynek során messzemenően figyelembe vették a dombhát adottságait. A Plató, az övező árok és a külső sánc kijelölése után indulhatott meg az építkezés. A várdomb platóját - az övező árokból kitermelt földdel való /amúgy fáradságos/ magasítás helyett - a peremen kialakított árokkal és kerítéssel magasított keskeny sánccal erősítették meg, amely vitathatatlanul az építtetők racionalitásáról tanúskodik. A várdombot övező 5-6 m széles és 5,5m mély várárok, valamint a szintén kerítéssel erősített (külső) sánc feltehetően már kellő védelmet biztosított tulajdonosinak. A vár belsejében épületre utaló nyomokat nem fedezhetünk fel. Elképzelhető, hogy eredetileg sem állhatott rajta - legalábbis maradandó anyagból felhúzott - lakóépület.
Az ásatás során igen kevés leletanyag került elő, melynek döntő többségét a konyhai használati edények oldal- és peremtöredékei teszik ki.
Mindezek alapján úgy vélik, hogy a várat a 13. század végén, de inkább valamikor a 14. század első negyedében hagyták el. Erőszakos rombolásra vagy menekülésszerű elhagyásra utaló nyomokra nem bukkantak - a kevés leletanyag is inkább a vár használatának tervszerű elhagyására utal.
Valószínű hogy Karász elvesztésével egy időben a vár alig 50 évet felölelő története a 14. század második évtizedének végére befejeződött. Új birtokosa, Perényi Orbán fia nem újította meg a feltehetően elhanyagolt, a 20-as években talán már nem is nagyon használt objektumot, Perényi Miklós döntésében kétségtelenül meghatározó szerepe lehetett a vár addigra már "elavultnak" számító szerkezete, mérete és nem utolsósorban anyaga, no meg - mai kifejezéssel élve- alacsony "komfortfokozata".