Methuselah machine 08 -
Bicikli, busz, postakocsi / Bicycle, bus, mail coach
Az ingázó gyári munkásoktól a budapesti Párizsig / From commuting factory workers to the Paris of Budapest
(In memoriam Tranzit Art Café / Hello Tranzit by Flow)
(EN: A long description of the building and its surroundings including the extensive cultural, community and charity history of the Tranzit Art Café which closed in 2022 (not required to find the cache, just informative), currently it is the Tranzit by Flow, the english translation coming soon, until then, you can look at the pictures in it and at the attachments and figure it out 
)
HU: Az épületről és környezetéről (a láda megtalálásához nem szükséges csak ismeretterjesztő jelleggel):
1963 Augusztus - 1999: MÁVAUT majd Volánbusz távolsági buszpályaudvar
Az 1960-as évek elején az autóbusz utasok számának növekedésével egyre nőtt a zsúfoltság és így az igény is a fejlesztésekre, ennek megvalósítása során új buszokat állítottak forgalomba és új állomásokat is építettek Budapesten és vidéken. A belvárosi egykori Engels (ma Erzsébet) téri autóbusz-állomás sem bírta már a forgalmat, ezért született döntés a város nyugati részén, közel a kivezető utakhoz egy új modern autóbusz-állomás építéséről a tehermentesítéséhez.
A korábban üres területre a dél-budai agglomerációs településekből (Diósd, Érd Százhalombatta, Sóskút, Pusztazámor, Ercsi) elsősorban a közeli gyárak dolgozóinak munkába járásához építették Félix Vilmos (UVATERV) tervei szerint, a beruházás teljes költsége 3 millió forint volt, 1963 augusztusában adták át. A szinte csupa üveg forgalmi épület mellé, a tér másik végébe 1967-ben szociális épület került.
A tető farkasfogas kialakítása megszokott a buszállomásokon, hiszen farkasfogakba tudtak beállni a szóló autóbuszok, míg az ekkorra már szép számban közlekedő csuklós buszok a járdával párhuzamosan tudtak megállni (az épület egyszerre 18 buszt tudott kiszolgálni), a legyezőszerűen fölfelé nyíló tetőt tartó oszlop pedig egyben ereszcsatorna is. Várótermét egy postakocsi mozaik díszítette amelyre vasból hegesztett, stilizált autóbuszok kerültek (Rác András, Vilt Tibor, a korabeli fotón éppen nem látható mert a bal oldali falon van).
Az állomás 1999-ig működött, áthelyezését a városfejlődés indokolta, mert ami az építésekor még a város széle volt, az a közel 40 év alatt a belváros része lett, ahol a buszok okozta zaj és levegőszennyezés már kevésbé volt elfogadható és elkészültek azok a fejlesztések is (az Egér és Szerémi utak megépítése), amelyek a költözését lehetővé tették, így a végállomást az Etele térre (a kelenföldi vasútállomás mellé) helyezték át, ahonnan a kivezető utak gyorsabban elérhetők lettek.
Az épületet bezárták, bár a környék lakosai – a buszok és utasok okozta több évtizednyi zaj és füst után - szerették volna, ha lebontják és parkot hoznak létre a helyén amelyet az akkori önkormányzat meg is ígért, azonban a választások után új vezetés jött, a váróterem pedig - az Erzsébet téri buszpályaudvarhoz hasonlóan - ipari műemléki védelmet kapott, majd évekig üresen állt.
2004 December 3 - 2022 Szeptember 30: Tranzit Art Café (& Bistro)
„Ujjé, a Tranzitban nagyszerű! Mintha egy templomot, az utazás templomát építették volna át presszóvá. Ott susog még a levegőben a sok-sok indulás és érkezés izgalma, ujjongása, csalódása, szorongása: jajpapalenekéssük, édesszívemhogymegnőttél, degyönyörűenmegfogottanap, tudtamhogyeljösszmégisszeretsz, hoztambarackakertbentermett! Szép időben, mikor megnyílik a terasz, a városi zajok-zörejek, motorhangok, szőnyegporolások, boltajtó-csilingelések, kasszacsattogások, szerelmes csókok, szerelmes pofonok, száraz, üzleti köszönések, babagügyögések, nyugdíjas zsörtölődések is erre tranzitolnak a levegőben. Aki az élet ütőerén szeretné tartani hüvelykujját, üldögéljen egy kicsit a Tranzitban, nézegessen művészetet a falon, egyen egy kis mexikói tanyasi csirkeragut, és szürcsölgesse a város szénsavas lelkét üvegpohárból. Ott talál engem is, hiszen ezért az írásomért cserébe örökös törzsvendégnek neveztek ki, és ez már biztos.” (Lackfi János)
A pályázat
Az évek óta üresen álló épület hasznosításához a széles közönséget kiszolgáló kulturális intézmény megteremtése céljával a tíz éves bérleti jogra a kerületi önkormányzat 2004-ben nyílt pályázatot írt ki. Ezt az Egri Orsolya vezette csapat pályázata nyerte meg, elképzeléseiben egy kulturális kávézó létesítése szerepelt, amely különféle művészeti témájú programnak ad otthont. Neki egy barátja hívta fel a figyelmét a pályázati lehetőségre és bár korábbi elképzelésében - amelyet olyan korabeli francia filmek inspiráltak mint a Csokoládé vagy az Amélie csodálatos élete - helyszínként a közeli Móricz Zsigmond körtéri "Gomba" épülete szerepelt, végül "az esélytelenek nyugalmával a nagy vendéglátós cégek mellett" beadta a pályázatot (ez később jó döntésnek bizonyult mert a Gomba ezután is még több évig zárva volt).
Egri Orsolya: "igazi ábrándozó bölcsészlány voltam és vagyok"
Egri tősgyökeres újbudai (lágymányosi), itt járt általános és középiskolákba, édesanyja belsőépítész, édesapja Egri János villamosmérnök, jégkorongozó, újságíró, (25 éven át számos műveltségi vetélkedő műsorvezetőjeként országosan ismert) televíziós, műgyűjtő. "Aranyfokozatú támogatóim a szüleim, mert bíztak bennem, és aktívan is részt vettek a buszpályaudvar kávéházzá alakításában". Az ELTE bölcsészkarán végzett, a kávéház előtt dolgozott butikban eladóként, a HVG-ben angol-francia fordítóként, egy évtizedig a Classic Farm sütödében, volt Londonban bébiszitter, ruhagyárban külkereskedelmi levelező, az énekes-festő Nagy Krisztina Tereskova menedzsere, részt vett egy könyvesbolt hálózat arculatváltásában is, bioélelmiszerrel foglalkozó vállalkozás hozott létre. Eközben Polcz Alaine mellett volt önkéntes a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán és vele részt vett a (haldoklókkal és hozzátartozóikkal foglalkozó) Magyar Hospice Alapítvány munkájában a létrehozásától kezdve, szervezője a VII. kerületi zsidónegyed örökségvédelmében létre hozott ÓVÁS! Egyesületnek. Egy 2019-es interjúban a gimnáziumi történelmi és francia tanulmányai majd később a mélyebb jelentésük helyszínen történő tanulmányozása nyomán a „Liberté, Égalité, Fraternité” fogalmak követését vallotta magáénak és ajánlotta szívből másoknak is. „ma is így gondolom: nincs szabadság egyenlőség és testvériség nélkül”)
Az épület újjászületése
A pályázat elnyerését követően kezdődött meg az épület átalakítása az új feladatához minimál költségvetésből, családi és baráti támogatással, nagy átépítés nélkül de hatalmas elszántsággal Borsay Attila (MCXVI Építészműterem) tervei alapján akik így írtak a feladatról: „Megóvtuk a külső perontetőket, alattuk a kávéház terasza funkcionál most, amelyet sűrűn kiültetett növényzet véd a portól és a zajtól, intim belső oázist hozva létre, itt létesült Magyarország első párakertje. Az épület most, mint egy megtisztított talált tárgy várja a vendégeket kívül és belül, a tetszhalott ház új élettel töltötte meg a környéket, a felújítással gazdagodott belső-Kelenföld.” A perontetők, a kerámiamozaikos falburkolat beleillettek a váróterem előző századi hangulatába. Érintetlenül maradt a betonpadló, a váróterem falát díszítő mozaik (a korábban rajta elhelyezett autóbuszok ekkor kívülre, az épület északkeleti falára kerültek), illetve a régi pénztár vagy forgalmi iroda feliratok is, amelyek az épület eredeti funkcióját hivatottak megőrizni a kerületiek emlékezetében. Még egy különleges elem emlékeztet az épület múltjára: a pult egy (a farmotorjával jellegzetes megjelenésű, a korábban itt készült képeken látható) Ikarus 55-ös busz oldalformájára lett szabva. A nagy üvegablakokat is szigeteltekre cserélték, a függönyök használatát (amik eredetileg is voltak) némi vita után végül elvetették. Az átalakítás 2005-ben Budapest Építészeti Nívódíj – dicsérő oklevél elismerésben részesült.
Bicikli, busz, postakocsi:
Nyitási nehézségek
A kávézó a hatósági előírásoknak megfelelő kialakítása „túl hamar” készült el, több hónap sem volt elég az önkormányzatnak arra hogy kiadja hozzá az összes engedélyt, minden készen állt a nyitásra de valahogy az utolsó engedély nem akart megérkezni. Orsolya bement a hivatalba megkérdezni, hogy mihez kezdhet így a kávéházzal mire azt a cinikus választ kapta, hogy mindenkit meghívhat egy kávéra. Aznap kinyitott. Így tüntetve a lassú bürokrácia ellen, hogy inkább legyen minden (kávé, tea, sütemény) ingyen, de fogyasszanak végre a vendégek.
A környéken lakók is tartottak attól, hogy a helyszínből „kocsma” lesz és visszatérnek azok a negatív elemek amelyek korábban a pályaudvar idejében még előfordultak: részegek, hajléktalanok, kiabálás, hányás képei kötődtek a volt váróteremhez. Ezt a félelmet sikerült eloszlatni (valószínűleg ebben az is szerepet játszhatott hogy minden reggel láthatták Orsolyát ahogy körbesétál, és saját kezűleg szedi zsákba a kávéház parkocskájában elhajigált szemetet) és annyira megkedveltetni a helyet, hogy a lakók rendszeresen hoztak túlméretesre nőtt szoba- és kerti növényeket a díszítéshez.
Több mint kávézó – terítéken a közösség és kultúra
„Közösségként működött ez a hely. Közösségfejlesztésről volt szó, nem csak fizető vendégek kiszolgálásáról”
Működése során a kávézó és bisztró funkción túl - nyáron a nagyobb fedett külső részt teraszként, függőágyakkal és napozószékekkel is kihasználva – otthonos család-, gyerek- (állandó játszósarok) és kutyabarát tarka multifunkcionális civil közösségi térként működött.
Rendszeresen és ingyenesen látogathatóan („mert azt szeretném, hogy a vendégek itt, ezen a baljós nevű Bukarest-Ulászló utca sarkán is kapjanak olyan kulturális programot, amihez se VIP-, se másféle drága belépő nem szükséges”) adott helyet fénykép és festmény kiállításoknak (több esetben az alkotó első kiállításaként), baba-mama klubnak, kerekasztal beszélgetéseknek, könyvbemutatóknak és irodalmi esteknek, divatbemutatóknak, filmklubnak (nyáron szabadtéri kertmozival), kocsmakvíz esteknek (visszautalva a családi vonatkozásra a műveltségi vetélkedők terén), színházi és tánc előadásoknak, koncerteknek, iskolai évzáró rendezvényeknek, művészeti diplomakiállításoknak, nyári gyerek és kutyás táboroknak, rajz- festő- kreatívírás- és kézműves foglalkozásoknak, termelői piacoknak és garázsvásároknak, Mikulás ünnepségnek, születésnapoknak, esküvőknek és sok más egyébnek (pl. egy kávéházi vendégük párizsi témájú fotókiállításának megnyitóján pétanque-et játszottak a teraszon). Aktívan részt vettek a város és a kerület életében mint például a Bartók Béla út menti helyeket összefogó Eleven Tavasz/Ősz rendezvények (pl. a 100 éves Finnország vagy Mexikó témájában) vagy a Critical Mass kerékpáros felvonuláshoz kapcsolódó kerékpáros fényképkiállítás.
Egy későbbi cikk „mindenki nappalija”-ként jellemezte Orsolya pedig egy 2019-es interjúban egy amerikai szociológiaprofesszor vendégüktől kapott könyv nyomán az angolul „third place”-nek hívott fogalomra utalt (ez a lakó- és munkahelyen kívüli „harmadik hely” ahol az emberek találkozhatnak): „Valami ilyesmi szeretnék lenni továbbra is. Egy harmadik hely, ahol emberek egymással politikai, világnézeti különbözőségek ellenére is nyugodt hangnemben szót válthatnak”
Szabadság, egyenlőség, testvériség
„Igyekeztünk részt venni mindenféle szociális szerepvállalásban, hogy kiálljunk a számunkra fontos értékek mellett”
A kávézó életében kiemelt szerepet kapott a társadalmi felelősségvállalás, az esélyegyenlőség, jótékonykodás akár közvetlen támogatással akár helyszín biztosításával a kapcsolódó rendezvényekhez (jótékonysági találkozó, árverés a hajléktalanok megsegítésére, stb.) akár adománygyűjtések szervezésével és lebonyolításával. A bel- vagy külföldi rászorulók támogatása során együttműködtek a kerületi önkormányzattal, gyermekotthonokkal, családsegítő egyesületekkel, alapítványokkal (többek közt a Hely alapítvány, Magadért alapítvány, Felelős szülők iskolája, Heti Betevő, POPÉK, ÓVÁS! Egyesület, Down Alapítvány, Magyar Hospice Alapítvány, Szemem Fénye alapítvány, Magyar Rákellenes Liga, Magyar Vöröskereszt, Igazgyöngy Alapítvány, Magyarországi Ukrán Görögkatolikus Egyház Alapítvány és még sok más civil egyesület).
A Habitat for Humanity fotókiállításának bemutatása mellett náluk tartották a szegénységi beszámolójukat is. 2015-ben a menekültválság idején részt vettek a Körítés Gasztrohéten aminek célja a menekültek ételeinek megismertetése volt. Fogyatékkal élőknek is biztosítottak munkát, lehetőséget, így náluk szerezhettek szakmai tapasztalatot kerekesszékes vagy Down-szindrómás fiatalok (pl. az ezután megnyitott Nem Adom Fel Kávéház indításához), helyt adtak az „Esélyek utcája” rendezvénynek és tartottak náluk állásbörzét is a megváltozott munkaképességű munkavállalók részére.
A Fogadj örökbe egy ovit! Mozgalomhoz csatlakozva a süteményeiket készítő környékbeli Édes Sári Cukrászdával közösen a Heves megyei Hevesaranyos óvodájával alakítottak ki támogatói kapcsolatot ahová többször személyesen is vitték el az összegyűjtött adományokat.
Az évek során a hely és a vezetője tevékenységét több oklevéllel és díjjal is elismerték, a Magyar Konyha magazin Gasztro és más valamint az Art & Food kategóriában választotta a legjobb tíz közé több évben is, a Vendég és Hotel „A legemberibb kávéház” különdíja (2013), az Art is Business Forprofit Mecénás díja (2019) és a kerület Pro Cultura Újbuda díja (2020).
Az épület a filmvásznon és tévéképernyőn
Az épület időnként feltűnt a filmekben vagy sorozatokban is, így még pályaudvar korában látható volt például az „Özvegy menyasszonyok” filmben (1964, tehát még elég frissen a háttérben) vagy a „Szomszédok” tévésorozat első évadában is (1987, iskolai osztálykiránduláshoz szálltak itt buszra) később pedig már kávézóként feltűnt többek közt T csoporthoz tartozó telekommunikációs reklámban, a HBO „Terápia” sorozatában (harmadik évad) vagy az „X – A rendszerből törölve” mozifilmben is.
Bezárás(ok)
A magyar vendéglátás általános problémái ide is elértek mint a (szakképzett) munkaerő sok éve tartó és egyre nagyobb hiánya vagy a koronavírus járvány alatt államilag elrendelt de alig kompenzált kényszerbezárások pénzügyi hatásai, de (ami kevésbé általános) a sok kultúrprogramban való részvétel is jelentős profitcsökkentő tényező volt („Azt hiszem, egy szigorú gazdasági szakember szűrőjén nem mentek volna át már akkor sem”). Végül 2022 őszén a drasztikus áremelkedések okozta gazdasági nehézségek (magasabb alapanyag-, rezsi- és bérleti díjak, lecsökkent vendégszám) és az épület bérleti jogának jól tervezhető időtávra való meghosszabbításának bizonytalansága miatt tizennyolc év után „bizonytalan ideig” bezárt, a jövője (így közel egy évvel később is) egyelőre ismeretlen, az épület visszakerült az újjászületése előtti tetszhalott állapotába.
2024 június 14-én új üzemeltetéssel délutáni/esti helyként újra megnyitott immár a (Zsiráf Pest és Zsiráf Buda után) 3. Zsiráfként, új pizzasütő kemencével a teraszon (a kerékpárok pedig eltűntek a zászlórudakról, de a kerékpártárolók, a buszos és a postakocsis díszítések megmaradtak).
2025-ben új néven és vezetéssel Transit by Flow néven nyitott meg újra.
(Korábbi életképeket lásd a leíráshoz csatolt fotókon is.)
Források / Sources:
Fortepan: Bukarest utca fényképek, Köztérkép: Postakocsi mozaik, Fém térplasztika műlapok, PestBuda: Tudta, hogy mi lett a Bukarest utcai buszpályaudvarból?, Építészfórum: Egy talált tárgy megtisztítása - Tranzit kávéház a Bukarest utcában, Origo: Ingyenkávé nyugtat a dühös Bukarest utcában, Kocsmablog: Tranzit Art Café, funiQ: Tranzit Art Café, Kultúra.hu: Hús-vér süti, Tranzit Facebook oldal (fényképek), Magyar Vélemény (fénykép), Art is Business: „Amit morálisan helyesnek tartok, azt támogatom. Idővel, energiával, pénzzel” Interjú Egri Orsolyával, a Tranzit Art Café alapítójával, Interjú Egri Orsolyával a 2020 májusi Elle Magazinban, Art is Business: Kávéházsirató – Beszélgetés Egri Orsolyával, a Tranzit Art Café vezetőjével
(A "Methuselah machine" sorozatot bárki folytathatja / Anyone can continue the "Methuselah machine" series)