Pétfürdő történelme: Már a Kr. e. 3200-2800-as években éltek itt emberek. Pét honfoglalás kori emlékeiről Anonymus Gesta Hungarorumában találunk utalást: 900 tavaszán Veszprém várának meghódítására kiküldött sereg három napig Pét mezején táborozott. Az első okleveles említés 1082-ben I. László királyunktól származik. Kont Miklós 1350-ben I. Lajos királytól adományként kapta Bátorkő várát az összes tartozékával, így természetesen Pétet is, amely ekkor már nem a kúriához, hanem Bátorkő várához tartozik. Az Újlakyak kihalása után Pét írott történelme hosszú időre eltűnik. 1864-tol Pét fejlődését elősegítette a melegvízforrás amelyre fürdőt telepítettek. Ez az időszak tekinthető pét aranykorának. 1913-ban megváltozott a település elnevezése, ettől kezdve az új helységnévtárban már "Pétfürdőként" szerepelt. 1932-ben megépült a salétromgyár, ez sok új munkalehetőséget biztosított, növekedett a lakosságszám, fejlődött az infrastruktúra. A II. Világháború során az itt kiépült vegyi gyárak fontos stratégiai jelentőséggel bírtak a védelem és a támadók számára egyaránt. Az amerikai légiero a gyárat 70 százalékban, a házakat 35 százalékban elpusztította. Sok volt a polgári áldozatok száma is. A bombázás áldozatainak emlékműve a közösségi ház bejáratával szemben található. A strandliget egyéb látnivalói: Emléktábla: N 47°09.881' E 18°07.334' Strand bejárata: N 47°09.861' E 18°07.368' Hollós vendéglo és szálloda emléktáblája: N 47°09.868' E 18°07.318' 0 kilométerkő: N 47°09.861' E 18°07.309'
