SK
Celkom obycajný príbeh z Komárna
V roku 1913 vo vtedajšom Rakúsko-Uhorsku v Komárne sa narodila moja stará mama.
V roku 1919 už v novovzniknutom Ceskoslovensku ale stále v Komárne ako 6-rocná zacala chodit do školy.
V roku 1933, v tom istom Ceskoslovensku a v tom istom Komárne, ako 20-rocná sa vydala za môjho starého otca, a tu sa im v roku 1934 a 1938 narodili 2 dcéry, z ktorých tá druhá bola a je moja mama.
V roku 1942 pocas 2.svetovej vojny v Komárne, ale tentoraz patriace Madarsku, sa im narodila tretia dcéra.
Po vojne v roku 1948 ovdovela už v ludovodemokratickom Ceskoslovensku a stále v Komárne, kde sama vychovala svoje 3 dcéry.
V roku 1989 sme jej do Komárna, ale uz v slobodnej Ceskej a Slovenskej federatívnej republike, priniesli ukázat pravnucku, moju dcéru.
O 7 rokov neskôr v roku 1996 už v Slovenskej republike, ale stále v Komárne, uzrela svojho pravnuka, môjho syna.
Ako 91 rocná zomiera v Komárne, ako obcanka Európskej únie.
I ked pocas svojho života bola obcankou Rakúska-Uhorska, prvej Ceskoslovenskej republiky, Madarska, socialistického Ceskoslovenska, Ceskej a slovenskej federativnej republiky, Slovenskej republiky a napokon Európskej únie, nikdy oblast Komárna neopustila a nikdy o tom ani neuvažovala. Žila tu rada a bola štastná.
Cache
Komárno má svojich slávnych rodákov, ktorí preslávili svoje mesto už len tým, že sa tu narodili. Obyvatelia im dali hold postavením pamätníkov, pomenovaním ulíc a aj založením kešiek.
Komárno má aj tisíce rodákov, ktorí síce nie sú slávni, nemajú postavené pamätníky, ale sú hrdí na svoje rodné mesto, sú hrdí, že žili, žijú a chcú žit práve tu a to bez ohladu na národnodnost a štát, kam práve ich mesto patrí.
Komárno má však aj pamätníky venované ne-rodákom, ktorí sú síce známi, ale s mestom ako takým majú pramálo spolocné. Dokonca je málo pravdepodobné, že tu vôbec niekedy boli. Ale ich pamätníky mesto svojim spôsobom preslávili.
Samotná cache vás symbolicky zavedie k dvom takým pamätníkom dominantných osobností reprezentujúcich históriu Slovákov i Madarov - dvoch národov, ktoré v tomto meste žijú.
K pamätníkom, ktoré boli žial viackrát zneužité na oboch stranách na provokáciu, vyjadrenie extremistických názorov a na narušenie kludu v samotnom meste.
K súsošiu sv.Cyrila a Metoda, slovanských vierozvestcov a k soche sv.Štefana, prvého uhorského krála. Tu hladajte finálne súradnice. Nájdi presne miesta odkial zabery na fotkach nizsie boli robene, poobezaraj sa okolo seba a najdi N a E suradnice skrýše na cervenom stitku.
HU
Egy közönséges történet Komáromból
1913-ban, Komáromban, az akkori Osztrák-Magyar Monarchia teruletén jött világra nagyanyám.
1919-ben, hat évesen kezdett iskolába járni ugyanabban a Komáromban, csak most az elso Csehszlovák Köztársaságban.
20 évesen, 1933-ban ment férjhez nagyapámhoz. Mindez Komáromban történt, az elso Csehszlovák Köztársaságban. Nemsokára, 1934-ben szuletett meg elso gyermekuk, 1938-ban, a visszacsatolás évében, de még e történelmi esemény elott szuletett meg az én édesanyám.
1942-ben, a II.világháború idején jött világra harmadik lányuk. O is Komáromban szuletett. Ez a város a visszacsatolás révén akkor épp Magyarországhoz tartozott.
A háború után, 1948-ban nagyanyám özvegyen maradt. Így nevelte három lányát Komáromban, a népi demokratikus Csehszlovákiában, de még mindig Komáromban.
1989-ben vittem el megmutatni Neki dédunokáját, az én lányomat, Komáromba mely akkor az idoközben megszunt Csehzlovák Szocialista Köztársaság helyén már a federatív Csehszlovák Köztársaság városa volt.
7 évvel késobb, 1996-ban, az önálló Szlovák Köztársaságban, de még mindig Komáromban ismerte meg fiamat.
91 évesen halt meg Komáromban Európai Uniós polgárként.
Életében soha nem hagyta el a komáromi régiót, nem is gondolkodott ilyesmirol. Mégis hat államban élt. Élete során polgára volt az Osztrák – Magyar Monarchiának, az elso Csehszlovák Köztársaságnak, Magyaroszágnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak, a Csehszlovák Föderatív Köztársaságnak az önálló Szlovák Köztársaságnak és az Európai Uniónak is.
Szeretetben, boldogságban élte le életét.
Cache
Komáromnak sok híres szulötte van, akik dicsoséget szereztek a városnak már azzal a ténnyel is, hogy ez a hely volt a szulovárosuk.
A város polgárai utcákat neveztek el róluk, emléktáblákat, kegyeleti helyeket, szobrokat avattak tiszteletuk jeléul.
A Városnak számtalan olyan szulötte van, akik ugyan nem híresek, nem állítottak nekik emlékmuveket, mégis buszkék szulovárosukra. Nemzeti hovatartozástól fuggetlenul huek városukhoz, tartozzon az bármely államhoz.
Komárom város azonban állított emlékmuvet olyan neves személyiségeknek is, akiknek közvetlen a városhoz semmi kézzelfogható, bizonyítható kapcsolata nem volt. Ennek ellenére ezek az alkotások híressé, sot hírhedtté tették a várost.
A rejtekhely szimbolikusan elvezeti Önöket két színhelyre, melyeken olyan jelentos történelmi személyiségeknek állíttattak szobrot, akik a városban lakó magyar és szlovák nemzet múltjának meghatározó alakjai voltak.
E két emlékmu mindkét nemzet részérol provokációkra, a város nyugalmának megzavarására adott okot. Ennek ellenére a Szent Cyril és Metód szoboregyuttes, valamint Szent István király lovasszobra arra hivatott, hogy összekössék a városban élo kulönbözo nemzetiségu, jóakaratú embereket.
Itt keressétek a geoláda koordinátákat. Keresd a pontos helyet ahol a fenykepek keszultek, nez korul es bizsztosan megtalalod a N es a E koordinátákat egy piros cimken.
EN
An Ordinary Story from city Komarno
In 1913, in Austrian-Hungarian Empire, in city Komarno, my grandmother was born.
In 1919 in Czechoslovakia but still in Komarno as 6 years old girl she started to visit the school.
In 1933, in the same Czechoslovakia and in the same city of Komarno, as 20 years old young lady she got married with my grandfather. In 1934 and 1938 they got 2 daughters and one of them was my mother.
In 1942 during the World War in Komarno but at that time as a part of Hungary, they got the 3rd daughter.
After the war in 1948 in the socialist Czechoslovakia but still in Komarno, she lost his husband, my grandfather and then she had to bring up her 3 daughters alone.
In 1989 in the free Czech and Slovak Federative republic we visited her in Komarno and showed her proneptis, my daughter.
7 years later rokov in 1996 in Slovak republic but still in Komarno, she met her pronepos, my son.
As 91years old in 2004 she was dying in Komarno as citizen of European Union.
Although during her long life she lived in Austrian-Hungarian Empire, Czechoslovakia, Hungary, socialist Czechoslovakia, Czech and Slovak republic, Slovakia and European Union, but she never left city Komarno and she never thought about that. She liked to live there and she was happy.
Cache
Komarno has own famous people who were born here and who made Komarno wellknown. The citizens built up memorials for them, named the streets according them and placed geocaches.
Thousands citizens of Komárno are not so famous, don't have a memorials, but they are proud of your hometown regardless of the nationality and the state where they belong to.Komárno has memorials dedicated to people, who are famous but they are not tided to city and maybe they didn't visited the city at all. But their memorials made the city somehow well-known. The cache shows you two memorials dedicated to national heroes of Slovakia and Hungary - two nations which are living in the city. Both memorials were misused by nationalist on both sites to present nationalist ideas. The memorial of Saints Cyril and Methodius, Slavic missionaries of Christianity and Saint Stephen, the first King of Hungariy. Here look for final coordinates. Go to the exact places where the pictures where taken, look around and find N and E coordinates of the final on red label.
.
