A Karcag melletti Kis Hegyesbori kunhalom szoborcsoportja (Györfi
Sándor szobrászmuvész alkotása) a kun osöknek állít emléket. A
kunhalmok az alföldi táj jellegzetes tájképi elemei, általában 5-10
méter magas, 20-50 méter átméroju, kúp vagy félgömb alakú
mesterséges létesítmények. Jelentos hányaduk temetkezohely,
sírdomb, orhalom vagy határhalom volt. A régészeti kutatások
bizonyították, hogy a kunok nagy halmot emeltek a halott fölé, s az
ilyen sírhalmot kurgánnak nevezték. A kurgán szó korhány, korgán
alakban is gyakran elofordul halomnévként. A kunok a pogány
hitvilágban nagy szerepet játszó oskultusz személyeit is
kunhalmokon helyezték el. Itt állították fel gyakran a nemzetség
oseinek szobrait, a "kunképeket", koszobrászatuk kiemelkedo
alkotásait.
A történelem viharai során jobbágysorba került Jászkunság népe
számára az 1740-es évek közepére értek meg a feltételei annak, hogy
megszabadulhassanak a földesúri fennhatóság alól. 1744-ben a
lakosság nevében kérvényt juttattak el a helytartótanácshoz, és
ebben rögzítették azokat a feltételeket, amelyek alapján hajlandók
kifizetni a földesurat, és ezzel megváltani régi függetlenségüket.
Miután az udvar is megfelelõ garanciákat kapott arra vonatkozóan,
hogy a megváltást követõen a Jászkunság teljesíti a vállalását,
Mária Terézia királynõ aláírásával 1745 májusában kiadták azt az
oklevelet, amely megnyitotta az utat a hármas kerület újrafejlõdése
elõtt. Néhány év leforgása alatt a Jászkunság népe - nagy
erõfeszítések árán - elõteremtette a váltságösszeget, és azt a
pénzt, amit a földesúr beruházások címén követelt tõlük. Ezt a
tetemes összeget egyetlen város vagy község sem volt képes
önerejébõl kifizetni, ezért nagy uzsorakamatra vettek fel
kölcsönöket, amit évek, évtizedek alatt törlesztettek. A Jászkunság
1751-re rótta le tartozását a földesúrnak; a tartozás
megfizetésében a lakosság 70-80 százaléka vett részt. A közös
áldozatvállalás, a redemptióért folytatott harc
közösséggé kovácsolta a vidék népét. Ez tehát az az idõpont,
amelyet a tényleges birtokon belül kerülés dátumának tekinthetünk.
Ennek a folyamatnak volt történelmi pontja 1745. május 6-a, melynek
250.-ik évfordulója, 1995 óta állít emléket a hely a magyarországi
kunoknak.
A dombon két nagyobb totemszobor körül hét település (Karcag,
Kisújszállás, Túrkeve, Kunszentmárton, Kunhegyes, Kunmadaras és
Berekfürdo) állított szoboremléket, amelyen a települések címere is
látható.
A kun emlékhely a 4-es foút mellett, a foút 160-as km-szelvénye
közelében található (kíváncsi vagyok mennyien száguldottatok már el
mellette), így nagy gyalogtúrát nem kell tenni érte. Az emlékmu
beköto útján lehet parkolni, a fedett piheno-épületnél pedig kicsit
husölni, kajálni. A kunhalom tetején lévo emlékhely megtekintése
után keressétek meg a kb. 60 méterre, az erdosávban piheno
ládát.
Jó keresgélést!