GÁBOR ÁRON'S CANNONS Traditional Cache

GÁBOR ÁRON

English:
Áron Gábor (27 November 1814, Bretcu - 2 July 1849, Chichis) was a Székely Hungarianartilleryofficer and nationalhero of the 1848-49 Hungarian Revolution. He became one of the leaders of Székely-Hungarian forces in Transylvania during the 1848 revolution against the Austrian Empire. He achieved fame and notoriety by successfully producing cannon and gunpowder for the Hungarian forces in Transylvania, as well as, leading the resistance in Háromszék County (todaycorrespondingroughlytoCovasnaCounty, Romania) againstimperialtroops. He waskilledinactioninJuly 1849 whilefightingagainsttheTsaristinvadingforces.

Magyarul:

Gábor Áron (Bereck, 1814. november 27. – 1849. július 2.) az 1848–49-es forradalom és szabadságharc legendás ágyúöntoje és tüzértisztje volt, aki a csatamezon vesztette életét. Székely határorcsaládban született. Apja Gábor István fojegyzo, anyja Hosszú Judit volt, akik öt gyermeket neveltek fel. Gábor Áron a berecki alsó iskola után a gimnáziumot Csíksomlyón a ferencrendieknél végezte, majd bevonult katonának. Kézdivásárhelyen, a 2. számú székely határorezrednél szolgált katonaként. Innen Gyulafehérvárra küldték, ahol „pattantyús” (ágyúkezeloi) kiképzést és káplári rangot kapott. 1840-tol az 5. pesti tüzérezredhez állt be, késobb Bécsben, az ágyúgyárban szolgált. Továbbszolgálati kérelmét nem fogadták el, ezért leszerelt, majd 1842-ben öccse helyett újra bevonult, de nem sikerült elérnie, hogy továbbképezzék, ezért 1846-ban újra, végleg leszerelt. Gyulafehérváron szerzett tüzérségi ismereteket, Budapesten és Bécsben katonai muszaki eloadásokat hallgatott. Közben az asztalosmesterséget is kitanulta, bútorokat készített és még egy szárazmalmot is. Az ágyúöntés lehetoségét már az 1848. október 6-án tartott Székely Nemzeti Gyulésen felvetette, az ellenállás mellett dönto gyulés azonban nem vette komolyan a javaslatot. Az ötlet Sepsiszentgyörgyön került újra elo, amikor Puchner császári tábornok feltétel nélküli megadásra szólította fel a várost. Az összehívott népgyulés november 12-én megfelelo fegyverek hiányában már-már a megadás mellett döntött, amikor Gábor Áron felajánlotta, hogy a fülei hámorban ágyúkat gyárt, és a maga öntötte ágyú torka elé áll, ha a próbalövéssel nem talál célba. Szavait a székelyek nagy lelkesedéssel fogadták. Az ágyúkat Gábor ki is öntötte a Magyarhermány melletti Bodvajon. Eloször november 30-án, a hídvégi csatában használták oket, és a székelyek megnyerték az ütközetet. Puchner azt hitte, hogy a székelyeknek francia tüzérsége került. Az elso ágyú neve Jókai Mór cikke szerint Jancsi volt. A bodvaji kohót az osztrák hadsereg 1848 decemberében feldúlta, ezért Gábor Áron Kézdivásárhelyen folytatta az ágyúöntést, Túróczi Mózes rézmuves muhelyében. A tüzéreket is o képezte ki, foleg kézdivásárhelyi diákok közül. 1849. március 24-én Bem József tüzér ornagynak nevezte ki. Májusban Debrecenbe, a kormány székhelyére küldték, ahol Kossuth Lajos a székelyföldi hadigyárak igazgatójának nevezte ki, a kézdivásárhelyi gyárnak pedig hatvanezer forintos segélyt utaltak ki. Gábor összesen 93 ágyút öntött (bár a számot illetoen nem egyeznek a különbözo források). Gábor Áron a kökösi csatában, a háromszéki önvédelmi erok és az orosz cár csapatai közti tüzérségi összecsapásban vesztette életét, amikor bal mellén hatfontos ágyúgolyó találta el. Testét eloször Uzonban hantolták el, a harcok végén került a közeli Eresztevénybe. A református templom kertjében van végso nyughelye.