This series would like to show you the world of Hungarian betyárs.
If you feel, you may continue it.
The highwaymen of 18th and 19th century Kingdom of Hungary were the betyárs. Until the 1830s they were mainly simply regarded as criminals but an increasing public appetite for betyar songs, ballads and stories gradually gave a romantic image to these armed and usually mounted robbers. Several of the betyárs have become legendary figures who in the public mind fought for social justice.
Sisa Pista, (István Benkó) was a famous thug in the northern area of Hungary in the third quarter of the 19th century. In his youth he was a shepherd, but he find his true profession in thievery and other outlaw activity. His life became legend in this area, maybe because one of his supporter was a friend of one famous Hungarian author, Kalman Mikszath. He was sentenced to jail many times, and there he met with a sadistic jailor whom he killed in 1873. He was sentenced for 20 years jail, what he fully served, and at the end he went to work as a park ranger. In his late years he got married, adopted his wife daughter and lived as an honest member of the society. He died in the age of 66 in cancer, and he was buried in this little small town, where he served and found some peace.
Important: There is no pen in the cache, so bring your own.
Please indicate in your log if there is a problem with the cache: the logbook is becoming full, the box is damaged, ... Thanks for your help! :)
Ez a sorozat a magyar betyárok világát szeretné bemutatni.
Folytasd nyugodtan, ha úgy gondolod.
Betyár a 18–19. századi bujdosó rablók neve volt Magyarországon. Általában lovas bujdosókként említik ôket. A betyárokhoz hasonló lovas útonállók (az Egyesült Királyságban és Írországban: highwayman) világszerte léteztek a 20. századig, közülük a betyárokhoz hasonlóan sokan tettek szert hírnévre. A köztudatban és a sajtókban az 1830-as évekig szerepük egyértelmûen negatív volt, ekkortól kezdve azonban sokan népi hôsökké váltak. Ugyanez a folyamat a világ más tájain is lejátszódott.
A Sisa név Börzsöny vidékén a vásott, a tûzre sok rossz fát tevô kölykök elnevezése. Az utolsó nógrádi betyár élete valóban kalandos volt. 1861-ben cimborái biztatására ellopott, de az is lehet, hogy elveszített valahogyan 12 darab birkát ilinyi keresztapja nyájából, aki ezért feljelentette ôt a zsandároknál. A nógrádsipeki Balázs Sándor pandúr durván megkínozta ôt a vallatásnál, amiért a juhászbojtár késôbb kegyetlen bosszút állt: 1873-ban juhászkésével szó szerint lefejezte az akkor már sorozatos kegyetlenkedési miatt a testülettôl elcsapott Balázst.
Az egyszerû bojtár gyerekbôl félelmetes betyár vált, kinek nevét több vármegye rettegte. Hajtóvadászat, vérdíj, statárium, szökés a börtönbôl, a betyárvirtus számos kalandja, halálos ítélet melyet húsz éves börtönre változtatnak, egyaránt része Sisa életének. Az öregedô betyár, túl mindezeken, jó útra tér. Megszelídülve, vadôrként, hûségesen és megbízhatóan szolgálta gazdáit a Börzsöny menti falvakban. Talán az sem véletlen, hogy pártfogói – Zubovics Fedor huszárkapitány, Berchtold Miklós gróf és örököse, Szokoly Alajos olimpikon – maguk is érdekes egyéniségek, hisz’ nem is lehet más az, ki fegyvert és felelôs állást ad az egykori haramiavezérnek.
Sírja a bernecebaráti temetôben van, ahová utolsó útjára hatalmas tömeg kísérte. Szokoly Alajos fényesen temettette el cigányzene hangjai mellett és az utolsó kívánsága szerint eljátszották a koporsójánál kedvenc nótáját:
„Szomorú fûz hervadt lombja
Ráhajlik a sírhalmomra…”
Fontos: Nincs toll a ládában, ezért hozd magaddal a sajátodat.
Kérlek jelezd a logodban, ha valami probléma van a ládával: a logbook kezd betelni, a doboz megsérült, ... Köszönet a segítségedért! :)