A város, illetve a helyén volt középkori települések kialakulásában nagy szerepet játszottak a vizek, ezek közül is a Tapolca patak (folyó). Neve szláv eredetű, meleg-víz jelentésű. Mint karsztvíz, Tapolcafőn eredt, három forrástóból. Olyan bővizű volt, hogy mindjárt a tó alatti kifolyónál malom épült, és ahogy a víz tovább folyt észak, a Marcal felé, 200-300 méterenként további vízimalmok épültek. Nemcsak gabona-, hanem lőporőrlésre, aztán deszkafűrészelésre, posztó- és papírkészítésre (kalló) is felhasználták a víz energiáját. Sok helyen látható, hogy a vízikerekeket felváltották Francis-rendszerű turbinák. A malmok a villamosítás és a termeléskoncentráció miatt az 50-es, 60-as években felhagytak az őrléssel. A víz az ivóvíz-felhasználás növekedésével (még Ajkára is elvezették), de főleg a bányászkodás (szén, bauxit) miatt 1970-re eltűnt a folyóból, úgyhogy kirándulásunkon csak a nyomaikat tudjuk felfedezni.