[HU:] "Amikor az ember határozott cél felé tart...nagyon fontos, hogy az útnak is szenteljen figyelmet. Az út az, amely mindig megmutatja a célba érés legjobb módját, s útközben gazdagodunk. (...) Az lehet jobb vagy rosszabb, attól függően, melyik utat választjuk az eléréséhez, és hogy miképpen járjuk ezt az utat. Ezért olyan fontos ...felfedezni a titkokat mindabban, amit megszokásból, mindennap látunk, de amelyeket rutinból képtelenek vagyunk észrevenni."
Paulo Coelho fenti idézete motiválta ezt a geoláda sorozatot, amely sajátságos módon mutatja be Magyarországot. A megyénként elrejtett 26-26 láda csak a célt határozza meg, de a közöttük meghúzódó út megtalálása és az utazás az, aminek során felfedi igazi arcát az adott megye. Azért reméljük, hogy a megtalált ládák is felfednek eddig még nem ismert, "kiskincseket" az adott megyében.
A ládákban található négy karakteres jelszavakra a játék során szükséged lesz, ne felejtsd el megjegyezni azokat!
[EN:]"When you are moving toward an objective...It is very important to pay attention to the road. It is the road that teaches us the best way to get there, and the road enriches us as we walk its length. (...) It will turn out to be better or worse depending on the route you choose to reach it and the way you negotiate that route. That’s why...it extracts from what we are used to seeing every day the secrets that because of our routine, we never see."
Paulo Coelho's quote above motivated this geocache series, which presents Hungary its own peculiar way. The 26-26 caches hidden in the counties only determines the goal, but the travel the road among them will reveal the true face of the given county. We hope that the found caches can reveal previously unknown, "little treasures" in a given county.
The four-character passwords in the geocaches are necessary in the game, do not forget to remember them.
[HU:]
Megközelítés
Ha hosszabb gyalogtúrát tervezel, a 67-es útból kiágazó erdőgazdasági út kiindulásánál parkolhatsz: N 46° 15,557' E 17° 49,712' Más esetben Kardosfa szálloda felé a sorompókat már leszerelték és szabadon behajthatsz.
A ropolyi aszfaltos útról indulva két megközelítést választhatsz.
A) A ropolyi major közelében hagyod el az aszfaltos utat itt: N 46° 15,217' E 17° 46,795' ekkor jelzetlen kocsiúton északnyugatra indulva óvatosan kikerülöd a tanyagazdaságot (főleg ha a kapuja nyitva van). Az út ezután hamarosan északi irányba fordul, és felvisz a hosszú domb gerincére.
B) Kardosfa közelében itt: N 46° 14,766' E 17° 45,479' indulsz nagyjából észak felé az erdei úton. Az aszfaltos útról itt két, egymáshoz közeli szekérút ágazik ki, neked a nyugatabbit kell választanod.
A ládikát a beomlott alagút löszfalából veheted ki. Tartalék jelszót egy fatönkben találhatsz itt: N 46° 15,989’ E 17° 46,123’ (ha nem tudod ezt a gödröt megközelíteni).
Mindkét útvonal mentén a végeérhetetlennek tűnő ropolyi rengetegben jársz. Az első útvonal mentén, a völgyből indulva érzékelhető legjobban, hogy miért nevezzük hegynek az általános szabályok szerint csak dombnak számító zselici magaslatokat.
Ha körtúraként szervezed, akkor a ládától visszatérőben délnyugati irányban ereszkedhetsz le a dombgerincről a könnyen járható, ritkás erdőn és tisztáson át, majd egy vadregényes vízmosta völgy északi peremén ereszkedve célzod meg azt a helyet, ahol valaha egy fahidacska segítette az átkelést a a Ropolyi-árok fölött: N 46° 15,725' E 17° 46,868. Itt becsatlakozhatsz a P- jelzésbe, amely visszavisz a ropolyi majorhoz.
Ropoly várhegye
A ma is Várhegy néven ismert, a Zselic dombjainak jellegzetességét mutató meredek oldalú, nagyjából vízszintes gerincű dombvonulat észak-déli irányban hosszan nyúlik el, ahogy azt az erózió kimunkálta a mélyebb kőzetrétegek törésvonalai mentén a sárgaföldből álló fennsíkból. A kelet felől határoló völgyben a Ropolyi-árok vize, nyugat felől a Vári-víz tart észak felé, hogy végül a Berki-patakban egyesülve siessenek a Kaposba. A Várhegy gerincének magassága 260…270 m. A keletről határoló völgytalphoz képest a magassága 90…100 méter, a nyugatihoz képest valamicskével kisebb.
Ropoly vára, az ősi gyepű erődített helye
Őseink honvédelmi alapelve a gyepűrendszeren alapult. A gyepük természetes akadályt jelentő, ritkán lakott védelmi zónák. Ilyenek voltak a mocsarak (Hanság), járhatatlan hegyvidékek (Keleti-Kárpátok) vagy a nagy folyók. Déli irányból Hazánkat hármas gyepűrendszer védte. A legkülső öv a Száva, a középső a Dráva és a legbelső a Zelic vidéke volt. Itt az ellenség előrehaladását a szaggatott felszínű dombvidék mocsaras völgytalpai meg a meredek oldalú, beerdősült dombok, és azon túl a Kapos-Sió völgy végeláthatatlan mocsarai jelentették.
A Kapos völgye a mai Kaposvárnál erősen összeszűkült, békeidőben itt volt a legkönnyebb az átkelés, ez a hely kapuként szolgált (innen ered városunk neve). Hadviselés esetén ezt az átkelőt nagy erőkkel kellett védeni, ennek előretolt pontja Ropoly vára volt a Zselic egyik meredek oldalú, magas dombhátán.
Ropoly vára a Honfoglalást közvetlenül követő időktől kezdve őrizte a gyepüvonal legkönnyebben leküzdhető szakaszát Ropoly község (Rupul) körzetében [1]. A várat és a hozzá tartozó birtokokat Szent István király egy bizonyos Rupel nevű német lovagnak adományozta, ez a név eredete. A XII. század elején a vár a Monoszló nembeliek birtokába került, tulajdonosai később Ropolyiaknak nevezték magukat. Tőlük I. Károly (Károly Róbert) király hűtlenség miatt 1319-ben elkobozta, és a vár a Győr nembeli Szerdahelyieké lett. Ez a vár kőfalak nélküli cölöpvár lehetett földsáncokkal, ezért mára szinte teljesen elenyésztek a maradványok. Annál is inkább, mert a 14. században már Ropoly szerepét átvette Ropolyújvár (Kaposújvár) erődítménye, és a ropolyi várra több gondot nem fordítottak.
Helytörténészek kutatásai alapján [2] így írhatjuk le az egykori várat: A hatalmas vár hossza 520 m, legnagyobb szélessége 140 m volt. Építési módja a honfoglalás-kori vörössánc várakkal mutatott rokonságot. Ennél az agyagos földből épített sáncokat tűzifával körbehalmozva téglaégetés módjára kiégették, így érték el a nagyobb állékonyságot. Ilyen módon a sáncok sokkal meredekebbek lehettek a természetes rézsűszögnél. Ez a szakértők egyik csoportjának a véleménye. A másik csoport azt állítja, hogy a vörössánc-várak fala szorosan egymás mellé levert cölöpökből álló gerendafalak közé vert agyagból készült, és csak az ostromkor bekövetkező tűzesetek miatt égtek téglaszerű anyaggá. Ha ez volt a helyzet, akkor a kiégett falak függőlegesen álltak. Mi amatőrök nem tudjuk a vitát eldönteni, mert a vár nyomtalanul tűnt el. Legalábbis a ma ismert forrásmunkák szerint. De elég a Várhegy gerincén végigmenni, hogy a dicső múltú vár (vagy valami még régebbi, ismeretlen eredetű erősség?) földmunkáinak nyomára találjunk.
Árulkodó nyomok
A terepadottságnak megfelelően észak-dél irányban elnyúló vár megrohanását a magas dombvonulat nyugati és keleti lejtőjének meredeksége nehezítette. Délről a dombgerinc fokozatosan emelkedik, magassága így éri el a vár keskeny platóját. A vár feltételezett déli végénél azonban a gerinc vonalát egy váratlan horpadás töri meg. A keskeny gerinc ilyen nyeregszerű bemélyedése a Zselic formakincsét ismerők előtt teljesen váratlan, természeti folyamatokkal nem igen magyarázható. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a vár megközelítését eleink a dombgerinc V-keresztmetszetű átvágásával nehezítették. Az elmúlt évszázadok során aztán az idő megtette a magáét: a természettől idegen földmunka határozott körvonalait az erózió lejtőkké formálta. Kicsiben, de hasonló jelenség figyelhető meg a somogyszentimrei földvárnál. (Ott a várdomb több átvágása még tisztán azonosítható, mivel a vár pusztulása jó pár évszázaddal később történt.)
Tovább haladva észak felé, beomlott alagútrendszer nyomait találjuk. A természeti formáktól idegen beroskadt árkok eredete nem érthető félre, mivel egy ponton feltárul a sárgaföldbe vájt alagút napvilágra került szakasza, amely mélybe vezető járat sötét kapujaként tűnik elő. Az omlásveszély miatt nem javasoljuk, hogy lebocsátkozz a titokzatos lejárón. A 40-es évek végén végzett régészeti kutatás során egy 12 m-es szálfát bocsátottak le, de azt elnyelte az üreg [3].
Persze ezeket a dolgokat egy szakértő kutatása más megvilágításba is helyezheti.
[EN:]
Ropoly castle hill
This region was in the 9th-12th centuries the very central south-west „gyepü” (one of three) of Hungary (the outer one was the Sava river, the mid was the Drava river) ; that is a military fortified defensive zone. One of these fortress was Ropoly. It was built on the ridge of a very steep, narrow and long hill. It was ruined in the 1300s because in those days the Kaposvár stronger castle was built in the vicinity to defense the crossing place of Kapos-valley swamps.
You can find only the beginning point of the pit-tunnel of the middle-age castle. You can find a spare code in the hollow of a stump here: N 46° 15.989’ E 017° 46.123’
How to get there?
There is an asphalt-covered forest road it is forking from No67 highway here: N 46° 15.557' E 17° 49.712' You go (or drive) in it to this point: N 46° 14.766' E 17° 45.479' , where there are two branching near each other. You will choose the West branching and you will be heading North in the forest cartroad to the cache.
[1] Magyar Kálmán, Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig (Somogy m. Múzeumok Igazgatósága, 2005.)
[2] Nagy Zoltán, Dávid János, Buzási Éva: Kaposvár városismertetési kézikönyve (Dávid kiadó, Kaposvár 2009.)
[3] link