HU:
A Szamos folyó közelében, a Szatmári-síkságon fekvő település első ismert említése az ugocsai főesperességhez tartozó egyházával kapcsolatos. A pápai tizedjegyzékek 1332-ben Ábrahám, 1334-ben pedig Tamás nevű plébánosát említik. Ebben az időben Csegöldön tehát már kellett állnia templomnak. Magáról az épületről nem maradt fenn írásos dokumentum a középkorból, s az előbb református, majd az 1780-as években görög katolikussá lett egyháznak eredeti titulusát sem ismerjük. A középkori épülettel kapcsolatban fennmaradtak azonban információk két, ma már nem látható évszámról. A XIX. század hatvanas éveinek tudósítása alapján a templom valamely részén olvasható volt egy felirat, amely szerint az épületet 1448-ban építették volna. Egy befaragott, 1467-es évszámot pedig 1923-ban a szentély záradékfalának egyik téglájáról rajzoltak le.
A keletelt középkori templomot egyrészt máig megőrződött részletei, másrészt XIX. és XX. század elejei dokumentumok alapján lehet több-kevesebb részletességgel rekonstruálni. A nyolcszög öt oldalával záródó, egykor két boltszakaszos szentély keleti szakasza ma is áll, az 1897-ben elbontott nyugatiról pedig Schulcz Ferenc 1864-es felmérései tanúskodnak. A szentély falai téglából épültek. Főként az ablakok alatti és feletti falfelületeken a téglák szabályosan váltakozva, egymás után hosszabb, illetve rövidebb oldalukkal jelennek meg a falban. A rövidebb oldalukkal látható téglák túlnyomó részének a vége – de csak ez –, sötétre van égetve, s jó néhány esetben kivehető még rajtuk egy sötétzöld, mázas bevonat maradványa is. A falfelületek jelentős, utóbb nem bolygatott részét így a téglák méretének és színének szabályos váltakozásából eredő, egyszerű mustra díszíti. E felületkialakítás arra is utal, hogy a külsőt eredetileg valószínűleg nem vakolták.
A szentély lábazatát ma vaskos betonkoszorú alkotja, középkori formájáról egy archív felvétel alapján alkothatunk fogalmat. Az épületrészt délről ábrázoló fotón a téglából rakott lábazatot visszaugratott téglasorokból álló, talán profilozott párkány zárja le. Az újkori főpárkány előzményéről nem tudunk semmit, csupán feltételezhetjük, hogy ez is (idom)téglából volt kialakítva. A szentélysarkokat kívül kétosztatú támpillérek támasztják – az egykor az északi falat felező, ma már csak a sekrestyében látható déli párjához pedig utóbb hozzáépült a hajó keleti fala –, vízvetői – Schulcz egyik manuáléja alapján – rézsűsen elhelyezett téglákkal volt kialakítva. A szentély középkori ablakkereteit a ma látható maradványok alapján szintén téglából falazták. Eredetileg a déli falon kettő, a délkeleti falszakaszon, a záradékban, és az északkeleti szakaszon egy-egy csúcsíves, rézsűs bélletű nyílás volt látható. Az ablakokat 1864 után, legkésőbb az 1897-es átépítéskor beszűkítették. A középkori ablaknyílásoknak a jelenlegiek körül ma is jól kivehető a körvonaluk. A déli és a délkeleti szakasz ablakánál a csúcsíves záradék téglasora is fennmaradt, amit ugyanúgy vörös és sötét színű téglák váltakozásával raktak ki, ahogy azt a falfelületek jó részén is látni. Schulcznak a templom déli homlokzatát ábrázoló rajzával ellentétben, ahol vékony, résablakra emlékeztető nyílások jelennek meg, az ablakok méretei arra utalnak, hogy egykor valószínűleg kétosztatúak voltak és záradékukat mérművek tölthették ki (erről ld. alább, a hajó ablakainál). Hogy a nyílások két oldalán, nagyjából a záradékvonal magasságában látható, háromszögű és kerek, téglából kirakott, illetve készült formák mi célt szolgáltak és mikor készítették őket, nem tudni....
Részletesebben: http://www.temple-tour.eu/hu/csegold/12
EN:
This village near the Szamos River first appeared in the sources with the mention of its priest in the record of papal tithes from 1332. The church later became Calvinist, and in the 1780s United Greek Catholic. The medieval church can be reconstructed based on some details still preserved also on some 19th- and early 20th-century documents. The eastern portion of its polygonal, two-bayed sanctuary still stands today. The sanctuary walls are brick, and the size and color vary regularly. The three-aisled nave of today is the result of 19thand 20th-century construction. The appearance of the west tower suggests little of its medieval origin. The sanctuary is dated to the middle of the 14th century, while other parts of the church were built under the patronage of the Drágfi family.