Megközelítés
Egerből kiérve a Csomós tanya buszmegállónál kell letérni 
N 47° 55,007' E 20° 24,725' 260 m [GCKIEG+letérő], majd párszáz méter után le is lehet parkolni.
N 47° 55,127' E 20° 24,593' 267 m [GCKIEG+Parkoló]
A parkolt elhagyva kétféleképpen közelíthetjük meg a csúcsot.
1. légvonalba 300 méter, meredekebb, de járható. Több csapás is vezet fel a parkolóból.
2. Dél felől kerülve ösvényen, majd a csúcsot nyugat felől lehet megközelíteni. (600-800 méter)
A megközelítéshez segítségképp töltök fel egy track-et.
A láda felkeresése jó program családoknak is, mert gyerekekkel is fel lehet menni hamar, nagyobb megerőltetés nélkül, és nagyjából ugyanaz a látvány fogadja az ide látogatókat, mint a hegy nagyobb testvére.
A 302 méter magas Kis-Eged, a Nagy-Eged délkeleti lábánál található. A csúcsra érdemes felmászni, ugyanis 360°-os panoráma terül elénk. Néhol 1-2 fa kitakarja a kilátást, de a csúcs 100-150 méteres körzetében minden irányba jól elláthatunk.
Távolról nézve összeolvad a két Eged, mégis különálló mindkettő. A Kis-Egedre turistaútvonal nem vezet fel, de ennek ellenére több ösvényen is kijuthatunk a csúcsra. Valószínűleg korábban a Csomós tanyához tartozhatott a terület, mivel nagy részét mandulafák foglalják el (a Nagy-Eged oldalából visszapillantva az Afrikai szavanna hangulatát kelti a látvány). Nyugati oldalán kecskéket szoktak legeltetni, erre utal a kopár oldal is, ezt kihasználva rengeteg zöld gyík él a környéken. Rovarok közül a Fekete gyalogcincér és a Kardfarkú lepke képviselteti magát nagy számmal. Tavasszal itt virágzik a Tavaszi Hérics, melyből rengeteg található a tetőn. A keleti oldalon pedig az erdei szamóca kezd elterjedni. Összesen 21 védett növényfajt számoltak a területen.
Egy kis geológia
A Kis-Eged-hegy északi oldalán két kisebb kőfejtő is található, amelyek tűzkőlencsés, márga betelepüléses felső-triász kori mészkövet tárnak fel, de helyenként eocén kori agyag is jelentkezik. Az egyik agyagos részen érdekes, mészkőről letöredezett kalcit-előfordulás található, dm-es méretű tömeges kalcittal és akár 5 cm nagyságot is elérő kalcit egykristályokkal, amelyek formái szkaleonéderekből, romboéderekből álló bonyolult kristálykombinációk. Az agyagban kavicsos betelepülések és vas-oxidos konkréciók fordulnak még elő.
A feltárások legkönnyebben a Kis- és a Nagy-Eged-hegy közötti elhagyatott Csomós tanyáról balra induló ösvényen közelíthetőek meg, kb. 150 m megtétele után balra látható először a kisebb, aztán 30 m után a nagyobb bányarész. Mindkét bányarész erősen benőtt, az elsőt nehéz észrevenni, csak kora tavasszal vagy késő ősszel ajánlott felkeresése. Ennek a kisebb bányarésznek a bányafal tetejéhez közel, jobboldalt látható az érdekes agyagos rész. (a lejtőtörmeléken keresztül lehet felmászni oda)
Kutass ősmaradványok után
Az oligocén korai szakaszában a mai Magyarország területét borító egykori Paratethys-tenger elzáródott a világóceánoktól, és a különböző sótartalmú vizek rétegzettsége miatt oxigénhiányos (anoxikus) környezet alakult ki az aljzaton. Emiatt a tengerfenéken élő szervezetek, amelyek általában összekeverik az üledékeket, nem tudtak megélni a tenger aljzatán. Ennek következtében nagyon vékonyan rétegzett (laminált) kőzet rakódott le (Tardi agyag), amit "halaspalaként" is szoktak emlegetni a viszonylag gyakori csontoshal-maradványok miatt. A felső, oxigénben dús vízrétegekben élő halak elpusztulásuk után az aljzatra süllyedtek, ahol a dögevő és ragadozó aljzatlakó élőlények hiányában sokszor teljes épségben megőrződött a csontvázuk.
Az Egerből Noszvaj felé vezető és a Kis-Eged oldalában meredeken emelkedő út mentén kibukkanó feltárásokban a rétegfelszínek mentén úgy lehet lapozni a kőzetet, mint egy könyvnek a lapjait.
Ezek a feltárások, ha nem is folyamatos, de mindenesetre tanulságos rétegsort tesznek hozzáférhetővé, amely a prianonaitól (késő-eocén) a késő-kiscelli emeletig (késő-oligocén) terjed. A kisegedi útbevágás elsősorban növénymaradványairól vált híressé. A Tardi Agyag Formáció egyik igen gazdag makroflóra lelőhelye található a Kis-Egeden. Az ötvenes évek óta több ezer maradványt gyűjtöttek innen. A levélmaradványok a felső, halas rétegekből, az NP 23 nannoplankton zónába tartozó kemény, laminált kőzetből származnak.
A Kis-Eged flórája ősi típusú, paleotrópusi elemekből álló, melegigényes flóra, amelyben nagy részaránnyal szerepelnek sclerophyll elemek. Faji összetétel tekintetében alig különbözik az óbudai lelőhelyektől. A lelőhelyen a levélmaradványok mellett jelentősek a szárnyas termések (pl. a Raskya ventusta). Ugyancsak fontos a kutikula megőrződése, amely révén az utóbbi időben több Laurophyllum fajt pontosan lehetett azonosítani. A Kis-Eged flórája az óbudai flórákon kívül nagy hasonlóságot mutat az Erdélyi-medencei Sotzka, Búzási, Nagyilondai és Mérai rétegek flórájával, és élesen elkülönül a tőlünk északabbra fekvő közép-európai flóráktól, ahol ebben a korszakban már az ún. "arktotercier" elemek alkották a flóra nagy részét.
Az uralkodó és karakterisztikus fajokon kívül a szlovéniai oligocénnel közös endemikus fajok is kimutathatók voltak, amelyek alátámasztják azokat az ősföldrajzi rekonstrukciókat, miszerint a budai, bükki és szlovéniai paleogén medence a mainál közelebb helyezkedett el egymáshoz. A növénymaradványok a zonális vegetációból származnak, klímaigényük alapján meleg, száraz szubtrópusi éghajlatra következtethetünk.
Aki kitartóan és szerencsés kézzel gyűjt az útszéli feltárásban, előbb-utóbb levéllenyomatokat és halmaradványokat találhat a réteglapokon. Az igazán szerencsések akár teljesen ép és teljes halakat is találhatnak. Wilhelm Weiler munkája nyomán tudjuk, hogy heringfélék, fűrészesfogú sügérek, makrahal-félék és homoki angolnák fiatal példányai gyakoriak ezen a lelőhelyen. Helyenként növénymaradványok is előkerülhetnek, amelyek között elsősorban levéllenyomatok felbukkanására számíthatunk. Néha azonban négyágú szárnyas terméseket is találhatunk a rétegfelszíneken. A növényi fosszíliák örökzöld és lombhullató fákat egyaránt jeleznek az egykori kora oligocén erdőkben.
Néhány fényképem a környékről.