Corvin Mátyás Hollója Traditional Cache

Egy cache az alapítási emlékmű mellett. Keška vedľa sochy postavená na pamiatku založenia mesta. 

Nagymegyer az egyik leggazdagabb múltú település az Alsó Csallóközben. Történelmét a levéltári okiratok, a lejegyzett száj hagyományok, templomaink, temetőink, és 1989 után egyre sza porodó köztéri szobraink és emlékműveink őrzik. A város keletkezéséről pontos adat nincs, de tény az, hogy már a honfoglalás korában is lakott település volt. A monda szerint a város nevét Árpád fejedelem egyik alvezérétől, Megerétől kapta, akinek népe a honfoglalás után a Csallóközben telepedett le. A Megyer elnevezés a település lakóinak hovatartozását jelölte. Ez a név az idők folyamán változott. Nagymegyert IV. Béla király, 1268-ban kelt oklevelében komáromi várföldként említi, s ebben az oklevélben villa Meger néven szerepel. Városunk megnevezése a következőképpen alakult az idők folyamán: 1369-ben Megere, 1379-ben Megyer, 1471-ben Nagymegyer, 1786-ban Megyer, 1828-ban Nagy-Megyer, 1918 után Veľký Meder, 1938-tól Nagymegyer, 1948 után Čalovo, 1991-től Veľký Meder volt a város hivatalos neve. Hivatalos okiratok bizonyítják, hogy Nagymegyer 1466. december 15-én mezővárosi jogállást kapott Hunyadi Mátyás magyar királytól, három országos vásártartási nap rendezési jogával és pallosjoggal.

Nagymegyer egyéb királyi kegyben is részesült a későbbiekben. II. Mátyás 1609-ben minden vám és adó alól felmentette a város lakosait. Nagymegyer városát sem kímélte a török hadak dúlása. A néphit szerint Nagymegyer 1650 körül élt a pallosjoggal: boszorkányt égettek. 1702-ben a városban tűz ütött ki, és csaknem az egész város a tűz martalékává vált, beleértve a városházát is sok értékes történelmi dokumentummal. 
1704-ben Nagymegyer császárpárti volt, majd 1710-ben behódolt II. Rákóczi Ferencznek. 1710-ben pestisjárvány pusztított a városban 262 áldozattal, majd 1831-ben kolerajárvány 218 áldozattal. A szabadságharc idején az átvonuló hadak élelmezése terhelte a várost. A legyengült lakosság között 1849-ben ismét kolerajárvány ütött ki. 
A múlt század végén és a XX. század elején Nagymegyeren több céh is volt. Leghíresebb közülük a takácsok céhe, de 1910 körül Nagymegyeren nyomda is működött. 
Az első világháborút követően városunk Csehszlovákia része lett. Új hivatalos nevet kapott, mégpedig az eredeti tükörfordítását - Veľký Meder-t.

1938-ban visszacsatolták Magyarországhoz. 1945-ben a második világháborút lezáró békeszerződés értelmében Nagymegyer ismét Csehszlovákia része lett. Ezt követően eredeti helységnevét Čalovóra változtatták, majd a rendszerváltást követően a városunk neve ismét Veľký Meder/Nagymegyer lett. 

Veľký Meder je jedna z usadlostí v Dolnom Žitnom ostrove s naj bohatšou minulosťou. Jej dejiny sú zachované v archívnych dokumentoch, v zaznamenaných ústnych podaniach, našich cintorínoch, kostoloch, kultúrnych pamiatkach a v sochách, ktorých pribúda čoraz viac od roku 1989. Presné údaje o vzniku mesta nemáme, ale vieme, že ako usadlosť už existovala v čase príchodu Maďarov. Podľa povesti pomenovanie usadlosti Megere pochádza od jedného vodcu kniežaťa Árpáda menom Megere, ktorého ľud sa usadil na Žitnom ostrove po príchode Maďarov. Meno Megyer poukazuje na pôvod obyvateľov tejto usadlosti. Meno mesta sa neskôr menilo nasledovne: v roku 1369 Megere, v roku 1379 Megyer, v roku 1471 Nagymegyer, v roku 1786 Megyer, v roku 1828 Nagy-Megyer, po roku 1918 Veľký Meder, v ro ku 1938 Nagymegyer, v roku 1948 Čalovo a od roku 1991 znova Veľký Meder – Nagymegyer. Na základe písomných dokumentov 15. decembra 1466 mesto dostalo od kráľa Mateja výsadnú listinu, ktorou povýšil obec na mestečko s právom usporiadať každoročne tri jarmoky a s mečovým právom Matej II. (1609) oslobodil všetkých obyvateľov od povinnosti platenia cla a poplatkov. Ani toto mesto neobišli vpády tureckých vojsk. Podľa povesti okolo 1850 mesto využilo svoje mečové právo a upálili jednu ženu, ktorá sa zaplietla do sporu o bosoráctve. 

V roku 1702 vypukol požiar, obeťou ktorého sa stalo skoro celé mesto, vrátane mestskej radnice spolu s množstvom centrálnych historických dokumentov. V roku 1704 Veľký Meder podporoval cisára, potom v roku 1710 sa mesto podvolil Ferenczovi Rákóczimu II. 
V tom istom roku 262 obyvateľov mesta podľahlo morovej epidémii a neskôr v roku 1831 zomrelo 218 ľudí následkom cholery. V období národnooslobodzovacích bojov mesto zaťažilo zabezpečova-nie stravovania pre vojská. V roku 1849 oslabené obyvateľstvo znova postihla cholerová epidémia. 

Na sklonku minulého storočia a na začiatku XX. storočia vo Veľkom Mederi bolo viac cechov. Najvýznamnejší z nich bol tkáčsky cech, ale okolo 1910 v meste pôsobila aj tlačiareň. Po I. svetovej vojne sa mesto stalo súčasťou Československej republiky a dostalo nové oficiálne meno Veľký Meder, čo bolo presným prekladom pôvodného mena.
V roku 1938 mesto opäť pričlenili k Maďarsku. Podľa mierovej zmluvy po II. svetovej vojne v roku 1945 sa mesto znova stalo súčasťou Československej republiky. Po pričlenení pôvodné meno mesta zmenili na Čalovo a po zvratu režimu mu opäť vrátili meno Veľký Meder – Nagymegyer.