Cult of St. Villebald
A turisták számára látogatható legrégebbi történelmi emlék a ma Bilebárdnak nevezett dombon felállított fakereszt és emléktábla, valamint a középkori Szent Villebald templom rekonstruált alapjai.
Hajdanán ezen a kis dombon állt Villebald temploma ― az egyetlen Magyarországon, melyet az angol származású eichstätti püspök tiszteletére építettek ― mely a középkorban híres búcsújáróhely volt. A templomról az első írásos utalás a 11. századból való, majd a 18. századig több írás, hagyatéki szerződés is említi a remeték által lakott helyet.
A templom tiszteletét a középkorban fokozta a közelben található forrás is, melynek gyógyhatást tulajdonítottak. Sajghó főapát a 18. század elején Naplójában így ír erről: „A szent Villebald-templom melletti forrás a Ravazdnak mondott falu területén sok betegséget meggyógyított.” (Sólymos Szilveszter OSB, 2000. 15.o.)
Az ősi templom sorsa a bencés rend 1786-os feloszlatásával, és a falu új templomának elkészültével pecsételődött meg: a remeték elhagyták, a falakat elhordták építkezésekhez, többek közt a pannonhalmi könyvtár épületéhez.
The oldest historical monument that can be visited by tourists is the wooden cross and plaque erected on the hill now called Bilebárd, as well as the reconstructed foundations of the medieval St. Villebald church.
In the past, the church of Villebald stood on this small hill - the only one in Hungary built in honor of the English-born bishop of Eichstätti - which was a famous pilgrimage site in the Middle Ages. The first written reference to the church dates back to the 11th century, and until the 18th century, several documents and inheritance contracts mention the place inhabited by hermits.
In the Middle Ages, the respect of the church was enhanced by the spring located nearby, which was attributed with healing effects. Abbot Sajghó writes about it in his diary at the beginning of the 18th century: "The spring near the holy Villebald church cured many diseases in the area of the village called Ravazd." (Sólymos Szilveszter OSB, p. 15, 2000)
The fate of the ancient church was sealed with the dissolution of the Benedictine order in 1786 and the completion of the village's new church: the hermits abandoned it, and the walls were carried away for construction, including the library building in Pannonhalm.