1957. október 3-án földmérési munka közben hunyt el Pápay Domonkos erdőmérnök egy szerencsétlenség következtében. Az esetet Szádeczky-Kardoss pilisszentkereszti adatközlők elbeszélésére hivatkozva a következőképp meséli el (Dusanek Alajos, 1921, Majnics József, 1929, Szmetana János kerületvezető erdész):
„A háború utáni években nem volt pénz az erdők karbantartására. Az irtások, favágások rendszertelenül történtek. A nyiladékokat benőtte a sarjadék. Az ötvenes évek végén az Országos Erdőrendezőség a szegedi születésű Pápay Domokos földmérő mérnököt bízta meg a léniák kitűzésével. A munkához Pilisszentkeresztről vettek fel iskolából éppen kimaradt 16-17 éves fiúkat. 1957. október 4-én délután már sietett volna a mérnök az autóbuszhoz. Odakiáltott hát az egyik legénynek: „Dobjál ide egy kitűző rudat!” A srác a bokros, nehezen átlátható nyiladék túloldaláról, mint egy gerelyt, a hang irányába hajította a rudat. De a vashegyű pálca az ágakon gellert kapott, és a mérnököt olyan szerencsétlenül találta el, hogy a nyaki ütőér sérülése miatt rövid idő alatt elvérzett. A rendőrség által meghurcolt K. Miklóst ezután csak „hóhérnak” csúfolták a faluban. A fiú később megzavarodott, és önkezével vetett véget életének. A munkavédelmi szabályok azóta nem engedik a fémhegyű kitűző lécek használatát, és szigorúan tiltják a dobálást.”