A zsurki templom és harangláb története
Zsurk község neve személynévből ered: -talán Dienes Zsur földbirtokosról- először Zsurnak neveztetett. II. Endre király 1212.-ben Bánk ispánnak (bánnak) adományozta. A XIV. században a Bánffy család, a XV. és XVI. Században a Losonczyak birtoka volt. A falunak 1556-ban 65-70 lakója lehetett. A Tisza vize és az erdőségek biztosítottak megélhetést évszádokon keresztül, ugyanakkor védelmet is a gyakori háborúskodások idején.
A református egyház a községben 1540.-ben alakult (az 1886.évi egyházkerületi névtár tartalmaz erre nézve adatot ). A reformáció előtti egyházi állapotokról nincsenek adataink.
Az első harangot, melynek súlya mintegy másfél mázsa volt, 1509-ben vagy 1609-ben öntötték. 1826-ban átöntötték, majd 1915.-ben rekviráló katonák erőszakkal elvitték. Amennyiben az 1609.-es évszámot fogadjuk el, úgy nyugodtan állíthatjuk, hogy ekkor már reformátusoknak készült a harang.
Ha volt harang, kellett lenni haranglábnak, sőt templomnak is. A jelenlegi egyik harang 1655-ből való, súlya: 150 kg és 100 köböl búzáért vették a hívek. A harang felirata ez:
„IN HONOREM DEI FUDIT ME GEORGIUS WIERD IN EPPERIES ANNO DOMINI 1655”.
1762-ben leégett a parókia s vele együtt elégtek a régi iratok is, ezért fedi sűrű homály az ezt megelőző idők eseményeit.
Nagy Máté Pál Zsurk akkori prédikátora 1809. március 4.-én ezt jegyezte fel:
„a régi meg avult templom helyett –mely 1790.-ben épülhetett paticsból-, építetett tisztességes fa templom 1794-’95-ben. Ez megékesíttetett illendő székekkel, két karokkal –a napkelet felőli az oksola mester és tanuló gyermekeké, -cathedrával, mely még az 1646. esztendőben építtetett, az ócska helyében készíttetett a templom újonnan való építésekor. Az elég magos fa torony nap szállat felőli végén áll a templomnak.”
A fatemplom közel 100 esztendeig állt. Helyére Almássy Sámuel idején kőtemplomot terveztettek Krispin Ferenccel. Az építéshez, az egyház adta az összes anyagot és fuvart, a napszámosokat pedig az építész. A vállalási összeg 1000 forint volt. Az alapkövet a templom délnyugati sarkában helyezték el 1891.-ben. Mivel a fatemplom 1790-ben készült, kazettás mennyezete ekkor még igen jó állapotban volt és meg akarták tartani az új mennyezeteként is. Ezért nem szedték szét azt, hanem – a szájhagyomány szerint- alátámasztották s elbontották alóla a régi templomot.
A kőtemplomot ugyanolyan szélességüre tervezték, mint az elbontott volt, csak nyugat felé hosszabbították meg s építették meg azt még abban az évben.
A térfogat bővítése céljából épült a déli 4X6 méteres oldalhajó, ezen van a templom egyetlen bejárata. Ennek mennyezete sík, vakolt, s az egészet egy diadalívszerű kapu választja el a kelet-nyugati 8.5X22 méteres belső tértől, amelyben így összesen 350 ülőhely van.
A sík kazettás mennyezet tábláit allegorikus ábrázolások, vázában lévő virágok és ornamentális medalionok díszítik. A táblákat egymástól elválasztó, barnára festett léckeretek kereszteződését négylevelű, fűrészelt rózsák emelik ki. A nyugati karzatelő közepén a szövetségláda képe látható, majd minkét oldalt négy-négy mezőben lévő táblákat rokokó díszű medalion tölti ki tájképes és virágos ábrázolásokkal.
A két szélen levőt sugár irányú bordázat veszi körül, bennük cserépben virágok nyílnak, ami együttesen a Szentlélek munkájára enged következtetni.
A karzatelő 11 mezejét karcsú oszlopok választják el egymástól A keleti karzaton 4 fekvő mezőben a Tisza folyót láthatjuk, míg középen a templomépítést megörökítő emléktábla szövege olvasható.
A szószékkorona 1790.-ben készült, a szószék és a Mózesszék 1891.-ben. A templom keleti vége nyolcszög harmadik oldalával záródik.
Közvetlenül a templom nyugati homlokfala előtt áll a 35 méter magas több száz éves fa harangtorony. A korábbi templom nem volt ilyen közel hozzá, de a jelenlegi templomot éppen errefelé hosszabbították meg. A tornyot 1882.-ben aláfalazták és zsindelyezték.
A második „szoknya” alatti részt azért falazták be, mert a torony kissé megrokkant, jólehet óriási gerendák tartják.
A függőleges gerendák majdnem 14 méter hosszúak és 30x30 cm vastagok. E nagyszerű fa anyaga a Tisza melletti évszázados tölgyesekből került ki. A tornyot 1924.-ben újra zsindelyezték és gombot tettek rá.
Tóth János szerint:
„a harngtorony császár-fáját valóságos ducrendszer merevíti ki a torony oszlopokhoz”.
A galéria rész kissé kiugrik s ezzel külön hangsúlyt kap a szoknya és a felső rész közötti toronytörzs karcsúság, melynek három oldalán egy-egy zsalugáteres ablak van. A sisak négy fiatornyos, felmenő tűje a fiatornyok magasságától kezdve nyolcszögletü.
A zsurki és más hasonló haranglábak olyan építészeti gyakorlatot őriztek meg, amely a gótika korában alakult ki. Ám nemcsak megőrizték, hanem tovább is fejlesztették –minden későbbi nagy stílusirányzatból magukba olvasztottak néhány elemet.
Igy a tető magas elkeskenyedő, zsindellyel borított, négy fiatornyos formája a gótikát idézi, de a harangok elhelyezésére szolgáló kiugró rész oszlopainak faragása, íves nyílásai a reneszánszra emlékeztetnek. Ugyanakkor a torony törzsén lévő ablakok szép, profilos keretei pedig a barokk népies változatának tekinthető.
Mindez egységben van, egyik sem bántó, egyik sem zavarja a másikat.
Ez a népi építészet harmónia teremtése.
A torony 271 kg-os harangját Walser Ferenc öntötte 1925-ben Budapesten. Felirata: „Ércnyelven zengje évszázadokon át: a jótéteményről ne felejkezzetek meg, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten. /Zsid. 13, 16./ Dicsőség Istennek! Öntötte a zsurki ref.egyház az Úr 1925.évében Huszár Mihály kezdeményezésére: Z.Pócsik Géza, H. Pócsik Károly, Doktor Béla, Kovács Elek, V.Pócsik Albert és Doktor Jószef segítségével gyűjtött amerikai adományból.
Ezt hirdesse nevem: New-Brunswick-Amerika”