WW1 - A somme-i csata emlékére Traditional Cache

A somme-i csata vagy somme-i támadás néven ismert összecsapás, amelyet1916. július 1. és november 18. között vívtak a nyugati fronton, az első világháború egyik legnagyobb csatája volt. Ez volt a háború egyik legvéresebb csatája, hiszen a két oldal veszteségei meghaladták a 1,5 millió főt halottakban, sebesültekben és hadifoglyokban. A brit és francia szövetséges csapatok aSomme folyó völgyében 19 km széles arcvonalon kísérelték meg áttörni a német vonalakat. A csata megindításának közvetlen előzménye a verduni csata, ahol a németek igen nehéz helyzetbe hozták a franciákat. A Somme mentén indított támadástól a szövetségesek azt remélték, hogy jelentős német erőket von el Verdun ostromától és ezzel lehetőséget teremt a francia veszteségek pótlására. A somme-i csata veszteségei azonban még a verduni veszteségeket is meghaladták.

Az első világháború jelentős ütközetei közül a verduni lett a franciák nemzeti szimbóluma, míg a somme-i csata ugyanilyen szimbolikus értékkel bír a britek számára. A csata egyik legemlékezetesebb mozzanata az első nap, 1916. július 1-je volt, amikor a britek összesen 57470 fős veszteséget szenvedtek, köztük 19240 halottat – ez máig a brit hadsereg legsúlyosabb, egy napon elszenvedett veszteségének számít. A csata első napjaiban készített felvételek felhasználásával forgatták a „The Battle of the Somme” propagandafilmet, amely a háború során első alkalommal mutatta be teljes valóságában a brit közönségnek a lövészárok-hadviselés borzalmait.

Érdekesség, hogy német részről a csatában részt vett Adolf Hitler, aki a harcok során megsebesült.  

A Somme-i csata kritikusai gyakran hozzák fel a parancsnokok hozzá nem értésének példájaként, hogy ragaszkodtak a katonai parádékon megszokott alakzatokhoz. Corrigan szerint ennek semmi köze nem volt a parádéhoz, hanem azt akarták biztosítani, hogy az előrenyomulás során se veszítsék el a kapcsolatot az alárendeltjeikkel és hogy azok ne fáradjanak ki, mire elérik a német vonalakat. A másik mítosz a Somme-i támadással kapcsolatban a katonák által cipelt felszerelés súlya és szükségessége. Gyakorlatilag a katonák teljes felszerelésének súlya, beleértve az egyenruhát, a bakancsot, a sisakot, a lőfegyvert és a szükséges lőszereket, valóban elérte a 32 kg-ot. A támadás előtt azonban a felszerelés nagyobb részét az árokban hagyták és csak egy kisebb csomagot kellett cipelniük. Ennek ellenére minden katonának magával kellett vinnie az árokásó felszerelést, néhány napi ellátmányt, gázmaszkokat, szögesdrótvágó szerszámot, 220 db tartaléklőszert, két kézigránátot és két (üres) homokzsákot. Ezen felül a támadás első hullámába beosztott századok 10 csákányt és 50 ásót is vittek az elkerülhetetlen lövészárokásási feladatok végrehajtására. Ez sem volt kevés, és az első vonalbeli katonák mögött, a második hullámban támadók esetenként még ennél is többet cipeltek.
Ennek oka, hogy nem volt elegendő csak elfoglalni az ellenséges lövészárkot, hanem azt meg is kellett tartani. A német lövészárok elfoglalása és megtisztítása után a katonáknak fel kellett készülni az elkerülhetetlen ellentámadás kivédésére. Ez azt jelentette, hogy a támadás során megrongálódott árkokat ki kellett javítani, a szögesdrótakadályokat át kellett helyezni és a hátországgal a kommunikációs kapcsolatokat ki kellett építeni (azaz lefektetni a tábori telefonok vezetékeit). A támadás során felhasznált lőszerek, gránátok utánpótlását, az erődítési munkálatokhoz szükséges eszközöket, vizet és élelmiszert is kellett szállítani és mindez szinte elkerülhetetlenné tette, hogy a katonák igen súlyos terheket cipeltek.