A második világháború keleti frontján bevetett német erők 1941. szeptember 8-án vágták el a két és fél millió lakosú Leningrádot szárazföldön a Szovjetunió többi részétől. A csata a második világháború egyik legdrámaibb fejezeteként vonult be a hadtörténetbe.
Előzőleg már köze volt a városnak a szovjet–finn konfliktushoz, hiszen alig 30 kilométerre feküdt az egykori szovjet–finn határtól. Hadászati megfontolásokra hivatkozva Moszkva 1939-ben arra szólította fel Helsinkit, engedje át Karélia egy részét, más, katonailag nem annyira fontos szovjet területek ellenében. A finn visszautasításnak háború lett a vége, amelyben a szovjet haderő meglehetősen gyengén szerepelt. A finn Mannerheim-vonal áttörése után azonban a felek 1940. március 12-én békeszerződést kötöttek: a finnek átadták a kért területet, de 1940. október 1-jén már fegyverszállítási egyezményt kötöttek Hitlerrel. Három nappal azután, hogy Németország 1941. június 22-én megtámadta a Szovjetuniót, Helsinki is hadat üzent Moszkvának.
A német birodalmi kancellár már 1941. július 8-án bejelentette, hogy Moszkvát és Leningrádot teljesen meg akarja semmisíteni, két hónap múlva, szeptember 8-án a német csapatok elérték a Névát, megkezdődött Leningrád közvetlen ostroma, október közepén pedig a németek Kalinyin mellett elvágták a Moszkva–Leningrád vasútvonalat. Hitler különösen fontosnak tartotta Leningrádnak, mint a szovjet rendszer egyik fő politikai és ideológiai-világnézeti centrumának elfoglalását.
Az ellenséges erők közeledtével mintegy félmillió leningrádi vett részt a védelmi berendezések építésében, 340 ezren léptek a népfelkelők soraiba, jelentkeztek önkéntesnek a szovjet hadseregbe.
Az ország többi részétől elvágott Leningrádot 1941 szeptemberétől már csak a Ladoga-tavon keresztül lehetett egy 200 kilométer hosszú útvonalon megközelíteni. A két és fél millió lakosú várost egykori adatok szerint 35 kilométer barikád és 625 kilométer lövészárok védte. Hitler terveiben egy időre Moszkva került az első helyre, Leningrádnak a kiéheztetést szánta...
Ez azonban nem jelentette a város bombázásának és ágyúzásának szüneteltetését. Az élelmiszerhiányhoz fűtőanyaghiány járult. 1941 decemberében és 1942 januárjában naponta 3–4000 ember halt éhen Leningrádban, 1942 végéig másfél millió embert sikerült kimenekíteni a blokádgyűrűbe zárt városból. Voznyeszenszkij, Koszigin, Mikoján játszott fontos szerepet a város életének fenntartásában.
1943 januárjában a Vörös Hadsereg szinte egy időben vezette a Sztálingrádnál bekerített német hadsereg megsemmisítére irányuló támadást és a leningrádi német blokád felszakítását célzó hadműveletet (a koordinálást Vorosilov marsallra bízták, a közvetlen előkészítési munkálatokban részt vett Zsukov hadseregtábornok, akkoriban a „legfelsőbb főparancsnok" helyettese), amely az Iszkra (Szikra) fedőnevet viselte. A Leningrádi Front, a Volhovi Front, a Balti Flotta és a Ladogai Flottilla erőinek azt a parancsot adták, hogy találkozó irányú csapásokkal a Ladoga-tótól délre törjék át az ellenség védelmét és teremtsék meg a szárazföldi összeköttetést Leningráddal.
1943. január 12-én reggel, erős tüzérségi és légielőkészítés után, egyszerre lendültek támadásba a két front csapatai. A Leningrádi Front élén akkor Leonyid Govorov hadseregtábornok, a Volhovi Front élén Kirill Mereckov hadseregtábornok állt, akit 1940-ben vezérkari főnökké tettek meg, majd 1941-től a honvédelmi népbiztos helyetteseként működött.
A németek a kedvező terepviszonyokat és jól megerősített állásaikat kihasználva szívósan védekeztek, a szovjet csapatok minden métert harccal foglaltak el. Január 18-án délelőtt a Volhovi Front 2. csapásmérő hadserege és a Leningrádi Front 67. hadserege a leningrádi munkás-lakónegyedek körzetében egyesült, áttörve a német blokádot és helyreállítva a város szárazföldi összeköttetését az országgal. A Ladoga-tó partján mintegy 8–10 kilométer szélességű folyosó került szovjet kézbe, itt 17 nap alatt kiépítettek egy vasútvonalat is. Normalizálódott Leningrád lakosságának ellátása, az iparvállalatok nyersanyaghoz és fűtőanyaghoz jutottak, több villamosenergiát állítottak elő és fellendült a hadianyaggyártás.
Túl azon, hogy a blokád áttörésének hírére örömmámorban úszott Leningrád lakossága, világszerte nagy visszhangja volt a többéves leningrádi csatában bekövetkezett fordulatnak. A leningrádi blokád teljes felszámolása egy évvel később történt meg: az 1944. január 14-én megkezdett leningrádi-novgorodi hadművelet eredményeként, a 18. német hadseregre mért csapásokkal sikerült az ellenfelet a balti államok területére visszavetni, megtisztítva a Finn-öböl partvidékét. A német védelem 600 kilométeres szakaszon omlott össze.