A Millenniumi kiállítás idejére (1896), ideiglenes sporttelep épült a Csömöri úton. Itt rendezték az atlétikai és kerékpárversenyeket, valamint a tornabemutatókat. Ez a 8-10 ezer néző befogadására alkalmas pálya került szóba olimpiai helyszínként Coubertin báró és Kemény Ferenc levelezésében. Az olimpiából nem lett semmi, a pálya viszont megmaradt és jó egy évtizedig ez lett a magyar futball bölcsője.
1973-tól itt kaptak igazi központot a vívók.
2009 óta Lantos Mihály Sporttelep a neve
2500 ülőhely (100 fedett), 1000 állóhely
110x64 méteres természetes füves pálya, rekortán futókörrel.
Öltözők, kondícionáló terem, büfé, orvosi szoba, iroda, szauna, szociális helyiségek
Lantos Mihály (1928-1989)
Lantos Mihály, született Lendenmayer (Budapest, 1928. szeptember 29. – Budapest, 1989. december 31.) olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes magyar labdarúgó, edző, az Aranycsapat kiemelkedő hátvédje, 53 válogatott mérkőzésen játszott, öt gólt rúgott.
Már 12 évesen igazolt játékos volt. A MÁVAG SK, a BVSC, a MÁV Konzum Előre, a Budapesti Vasutas Előre, a Budapesti Vasas Előre SC, az MTK, a Textiles, a Budapesti Bástya és a Budapesti Vörös Lobogó csapataiban is szerepelt. Játszott a londoni "évszázad mérkőzésén", tagja volt a helsinki olimpia bajnok csapatának és játszott a berni világbajnoki döntőben is. A Budapesti Bástyával, Vörös Lobogóval, illetve az MTK-val háromszor nyert magyar bajnoki címet és megnyerte a Közép-európai Kupát.
Az Aranycsapat játékosa remek testi felépítésű, kétlábas, kitűnően rúgó és fejelő hátvéd volt. Pompásan helyezkedett és hosszú átadásokkal gyakran indított veszélyes ellentámadásokat. Lehetőleg megelőző szereléseket alkalmazott. Jól időzített keresztezéseivel gyakran segítette ki társait is. Mozgékonysága és gyorsasága nem mindig volt kifogástalan. Emiatt ritkán vállalkozott előretörésekre. Nagy lövőerejét eredményes szabadrúgásaival bizonyította be. Remek rúgótechnikáját minősíti, hogy Puskásék a szabadrúgások és tizenegyesek jó részét neki engedték át. Minden mérkőzésen helyt állt, ez megbízhatóságát, jó átlagteljesítményét dicséri. Legjobb játékát talán 1954. február 12-én, az Egyiptom elleni kairói mérkőzésen (2:0) nyújtotta.
A Kőbányai Porcelán csapatánál kezdett edzősködni (1963-ban), majd egykori mestere, Bukovi Márton segédedzője lett a görög Olimpiakosz Pireusznál. Hét évet töltött a Komlói Bányásznál, kettőt a Nagykanizsai Olajbányásznál, hármat Székesfehérvárott a Videotonnál, végül Zalaegerszegen, 1981-ben a ZTE-ben fejezte be edzői karrierjét, melynek során 272 NB I-es találkozón ült a kispadon.
Sírja, Budapesten az Új köztemetőben van. Emlékére az MTK Csömöri úti sporttelepét 2009 májusában Lantos Mihály Sportcentrumnak nevezték el. 2010-ben a FourFourTwo labdarúgó-magazin minden idők legjobb magyar labdarúgói között a 48. helyre sorolta.
Sikerei, díjai Játékosként
MTK
- Magyar bajnokság
- bajnok (3 alkalommal): 1951, 1953, 1957-1958
- 2. (6 alkalommal): 1948-1949, 1950-ősz, 1952, 1954, 1955, 1957-tavasz
- 3. (1 alkalommal): 1949-1950
Válogatott
- olimpiai bajnok: 1952, Helsinki
- világbajnoki ezüstérmes: 1954, Svájc
- Magyar Köztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1949)
- A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)
- Munka érdemrend (1953)
- A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)
- FIFA emlékplakettje (1989)