A Trigránit Rt. megbízásából és beruházásában a Finta stúdió tervezett ide „minden igényt kielégítő” lakóparkot. A vállalkozás nem kicsi, több ütemben épül meg. Első ütemét 2005. novemberében adták át.
A beépítésre kijelölt területen egy önálló városrészt képzeltek el, mely a benne lakókat teljes egészében kiszolgálja, lényegében csak a munkahelyet nem teremti meg, ezen kívül minden kívánalomnak megfelel. Mint ilyent, tulajdonképpen önálló településnek lehet tekinteni, és tekintik is a tervezők – befektetők. A területen nemcsak lakások, hanem az élethez fontos dolgok: bevásárlóközpont, kulturális központ, pihenést és kikapcsolódást biztosító egységek kapnak helyet. Már csak az óvoda, iskola hiányzik, de ezeket a közeli Őrmező intézményei pótolják. A terv nagyszabású.
Finta József elmondása szerint a tervezésnél elsősorban az épületek változatos arculati megjelenítése volt a legnagyobb kihívás. Olyan életteret kívántak létrehozni, mely az egységes tervezés ”ellenére” is változatos, egyedi arculatot mutat, ha a TÉR terminológiájával élünk: egyedi, sajátnak tekinthető HELY-eket hoz létre. A tervezett épületek a rendelkezésre álló területen lazán, elszórtan helyezkednek el – a tervek szerint. A valóság azonban kissé másképp sikerült, menet közben a minimális 20 méterre csökkent az épületek közötti távolság, és ez sajnos a deklarált „zöldterületi dominancia” rovására megy. Az elkészült épületekről készített fotók is inkább zsúfolt, zárt térfalú utcaképet mutatnak.
A területet több egységre osztották fel – délről a helyenként tóvá duzzasztott(!) Kő –ér (vagy Hosszúréti) patak határolja, meglehetősen idegen elemet alkotva ezen a területen. A tó látványelemként, és – a tervek szerint – horgásztóként funkcionál majd, de építészetileg alig van kapcsolatban az épített környezettel. A lakóépületek közül csak a legszélsők egyikéből lehet rálátni, az új sportközpont is meglehetősen távol húzódik tőle. Különálló egységet képeznek a fás ligetben „szigetként” álló lakóházak tömbjei, a sportközpont, és egy két épületből álló társasház tömb.
Az egész lakópark, bár város a városban, mégsem él e tény hangsúlyozásának lehetőségével. Nincs jól megfogható határa, láthatólag követi az utóbbi évek lakópark-építéseinek jól bevált irányvonalát: a zöldben, a természet lágy ölén divatos ma élni. Ennek érdekében készült a patak tóvá duzzasztása, a lakóterület „ligetesítése”, a terület határainak egybeolvasztása a környező – még – zöld területekkel.