Gánt község Fejér megyében, a Bicskei járásban, Székesfehérvártól 24 km-re északra. Egykor jelentős bányásztelepülés, ma a Vértes egyik fontos turisztikai célpontja.„A Vértes hegység déli szélének egyik bájos zugában rejtőzik Zámolytól északra, Csákberénytől keletre,[Csákvártól nyugatra” – írja Károly János Fejér vármegye története című munkájában. Székesfehérvártól 24 kilométerre található. A csapadék karsztvízformájában raktározódik. A Vértes hegység földtani felépítése szerint fődolomitra épül, amit bauxitréteg fed; ez volt Magyarországelső, Európában is ismert bauxitlelőhelye.

Gántot 1193-ban III. Béla a székesfehérvári kereszteseknek adományozta, ám az a török időkben elpusztult. A terület 1690-ben a Hochburg-család birtoka lett, utána pedig a Lamberg-, majd a Metán-családé. Gántra 1757-től főként német telepesek költöztek, azonban a mostoha körülmények, majd a történelem viharai miatt előbb Amerikába vándoroltak ki, majd az itthon maradottakat a II. világháború után kitelepítették Németországba. Az 1926-os kezdetek után a német érdekeltséggel induló bányaművelés 1938-ra már a világ bauxittermelésének egyötödét adta, továbbá itt volt Európa első külszíni bányája. A bányászat mára már megszűnt, de a település a régió turisztikai központjaként megőrizte jelentőségét és a közigazgatásilag hozzá tartozó Vérteskozma üdülőfalu lett.