Valaha csak szegény kétkezi munkások lakták, ma már él itt olyan polgár, aki nem kevés luxussal kibélelt, sokmilliós otthont építtetett ide magának. Pár éve Szeged bűnügyileg talán legfertőzöttebb területeként emlegették a rendőrségen, most viszont a korábban sokat és joggal panaszkodó városházi képviselő, Kalmár Ferenc úgy fogalmaz: semmivel nem rosszabb a helyzet a szegedi átlagnál. Ez, kérem, a Hunyadi tér, Öreg-Rókus központja, ahol focipályán pattog a labda, és Dózsa György parasztvezér emlékét hangulatos büfé őrzi.
„Ha nagyon vágysz egy méretes pofonra, csak sétálj ki a Hunyadi térre, de a környező utcákat is tudom ajánlani." Ez a mondat éppen úgy elhangozhatott mondjuk negyven évvel ezelőtt, mint a mögöttünk hagyott évszázad utolsó esztendeiben. Aki viszont napjainkban sétálja körbe a ma is Dózsa-pályának szólított sporttelep kerítését, egészen más tapasztalatokkal gazdagodhat.
Dózsás nosztalgia
Hát lehet a Szegedi Dózsát elfelejteni? Korosabb rókusiaknak biztosan nem, hiszen a 90-es években anyagi okok miatt megszűnt klub focicsapata legendásan izgalmas meccseket vívott a Hunyadi téri pályán. Olyan is előfordult, hogy 3-4 ezer ember zsúfolódott össze a gyep szélén. Dózsa sajnos nincs, helyébe lépett viszont mára a Rendőr Testedző Egylet, így a sporttelep nem áll kihasználatlanul. Oszvald Imre ezredestől, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság gazdasági igazgatójától megtudtuk: a leginkább küzdősportokra szakosodott, de focilehetőséget is kínáló egylet mellett a határőrség és a büntetés-végrehajtás dolgozói is igénybe veszik a kiképzőközpontként funkcionáló pályát.
forrás: délmagyar.hu