Golda János és Madzin Attila munkája
A Dél-Alföld régióközpontjában meghatározó szellemi közeget jelentettek a piaristák. Az egyházmegyei székhely lelki gazdagodását a 18. század elejétől segíti a tanító rend. A belváros határán álló, egykori patinás historikus épületüket az „államosítás intézményrendszerének” megszűnte után a rend egy új missziós területtel kérte kiváltani. A várost körgyűrűben övező lakótelepek sűrűjébe kijelölt összefüggő beépítetlen területen egy fokozatosan kiépülő kisvárosi központ gondolatával telepedtek meg. Sajátos szituációt eredményezett idővel a multinacionális kereskedelmi áruházlánc szegedi tagjának megjelenése a közvetlen szomszédságban, de ez még inkább a kimért értékrendek mentén haladó piaristák misszióját erősíti. A kerengős rendszerű gimnázium együttese rendházzal, kollégiummal, idővel tornacsarnokkal és sportpályákkal jött létre, majd távlatban általános iskolával, óvodával, uszodával bővül.
A templom a lakótelepi „városszövethez” legközelebbi pontra került, az intézmény-együttes főbejáratánál ad lelki hangsúlyt. Tömege redukált félnyeregtetős forma, melyből csak alig emelkedik ki a harangfal teste. Nyugati homlokzata ál-árkáddal fordul az értékrendjében heterogén külvilág felé, melynek valós hívogató szerkesztése a gimnázium felőli déli megnyitásban realizálódik. A déli homlokzatra szerkesztett hatalmas kettős üvegfal tört fénnyel deríti az aszimmetrikus, oldalhajóval kísért templomteret, melyet a nyugati végfal körablaka és a keleti oltárfal síkban megdöntött felülvilágítója gazdagít.