A helyi hagyomány Árpád-kori alapításúnak tudja, így hazánk legrégibb templomainak egyike. A három támpillérrel közrefogott szentélye a nyolcszög három oldalával záródik. A szentélyen három nagyméretű, csúcsíves ablak van.
A régészeti feltárások során a templom körüli temető és körítőfal maradványai is előkerültek. A templom plébánosát először 1422-ben említik. A ma is látható barokk stílusú plébánia-templom - amely a Boldogasszony Bemutatása tiszteletére van szentelve - valószínűleg már a XV. sz-ból fennmaradt gótikus templom falainak felhasználásával épült.
A templomot többször is átépítették, így 1705 körül, (amikor XI. Kelemen pápa teljes búcsút is engedélyezett a híveknek a templom ünnepén), 1763-ban, amikor a hívek egyre gyarapodó száma miatt megnagyobbítják, 1811-ben és 1814-ben, amikor fatornyát kőtoronnyal váltották fel, s az addig a templom szomszédságában a földön nyugvó haranglábon lévő harangokat is áthelyezték a toronyba. Legutoljára napjainkban, 1992-ben került egy 8 mázsás nagyharang a templomba. A misék nyelve a múlt század hatvanas évekig egymást váltva a rác és a német volt.