A Szent-Mihály-hegy és a Hegyes-hegy környékén több nagyméretű, kútszerű aknát találunk. Ezek függõleges sziklafalai szabályosan lefaragottak, tehát egyértelműen emberi kéz munkái.A termés-sziklába mélyített építmények méretüket tekintve eltérnek egymástól, a legnagyobb kb. 10 m átmérõjû, a többi ennél kisebb. Felsõ peremük erõsen lekopott, a lehulló törmeléktől belsejük jócskán feltöltõdött, így ma már korántsem olyan mélyek, mint annak idején.Ezek az aknák középkori nemesfém-kutató és -kitermelő helyek*, amelyekben külszíni fejtéssel jutottak hozzá valamikor az ezüsthöz, aranyhoz, ólomhoz és tellúrhoz. (Utóbbit az acélötvezetek alakíthatósági tulajdonságainak javítására használták, - pl. a Drégelypalánkon és a mai Nagymaros területén is dolgozó csitárok, azaz pajzskészítők.)A függőleges aknák aljára - ahol folyamatos, lefelé mélyítő módszerrel, kéziszerszámokkal folyt a fejtés - falétrákon jutottak le a bányászok, a követ pedig bőrtömlőkben, csigán átvetett kenderkötéllel húzták a felszínre.