Több mint 100 éve, 1914. január 17-én bocsátották vízre a legnagyobb magyar gyártású csatahajót. Ekkor még volt tengerünk és létezett az Osztrák-Magyar Monarchia, a boldog békeidők azonban nem sokkal ezután véget értek. A Szent István csatahajót az első világháborúban hadrendbe állították. Egyetlen bevetésen vett csak részt, mely során a tengerbe süllyedt.

Az Osztrák-Magyar Monarchia, látván, hogy Nagy-Britannia új típusú (Dreadnought) hadihajókat épített, 1908-ban úgy döntött, hogy szintén modernizálja haditengerészetét. A magyar országgyűlés megszavazta, hogy anyagilag hozzájárul a terv kivitelezéséhez, azzal a feltétellel, hogy egy hajót a Ganz-Danubius művek fiumei hajógyára készíthet el. 1912-ben megkezdték a gyártást, majd Fiumében, 1914. január 17-én 11 órakor vízre bocsátották a magyar történelem legnagyobb és legmodernebb hadihajóját, az S.M.S. Szent István csatahajót. (Az S.M.S. a Seiner Majestät Schiff rövidítése volt, jelentése: Őfelsége hajója).

A vízre bocsátás napján Mária Terézia Henrietta főhercegnő avatta fel a hajót. Az ünnepségre nem jött el Ferenc Ferdinánd trónörökös, mert megharagudott amiatt, hogy a hadihajó nem az általa javasolt Laudon nevet kapta. A megnyitót egy tragikus baleset – egyesek szerint szabotázs – is beárnyékolta. A lebiztosított horgonyláncok a ledobás után eloldódtak, egy munkás megsebesült, a fedélzetmester, Giuseppe Pliskovac, pedig olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy két nappal később meghalt.

A Szent István 20 ezer tonnát nyomott, 152 m hosszú volt. Mint a többi Tegethoff-osztályú hajónál, itt is három ágyút építettek egy páncéltoronyba, mely a világon egyedülállónak számított. Néhány dologban viszont eltért testvérhajóitól (Viribus Unitis, Tegetthoff, Prinz Eugen), 4 helyett 2 hajócsavarral rendelkezett, más típusú volt a meghajtásról gondoskodó kazánrendszere és nem volt torpedóhálója.

Az S.M.S. Szent István csatahajó vízrebocsátása 1914. január 17-én Fiumében

Az S.M.S. Szent István csatahajó

Az S.M.S. Szent István csatahajó ágyúi

Egy korabeli képeslap az S.M.S. Szent István csatahajóról

Az S.M.S. Szent István csatahajó az első világháborúban

A Szent István csatahajót 1915. november 17-én állították hadrendbe, parancsnoka Grassberger Ödön lett. Ezután sokáig Póla (Pula) kikötőjében tartózkodott, csupán hadgyakorlatokon vett részt, mivel az első világháborúban a csatahajóknak kevesebb szerep jutott. Ennek oka, hogy az antant flottái blokád alá vonták az Adriát a Jón-tengerrel összekötő Otrantói-szorost, melyen csak tengeralattjárók tudtak átjutni.

Az Otrantói-szoros elhelyezkedése

A Szent István – bár teljesen nem merült feledésbe, hiszen IV. Károly magyar király, és a német császár is meglátogatta – nem vett részt 1917. május 17-én a harmadik otrantói csatában.  Az ütközet során a Monarchia ugyan győzelmet aratott, de a fölényben lévő antant nem szenvedett akkora vereséget, hogy a blokád megszűnjön.

Horthy Miklós ellentengernagy terve az volt, hogy újabb támadást intéznek az antant erői ellen. A Szent István (kapitánya ekkor már Seith Henrik volt) és testvérhajója, a Tegethoff, 1918. június 9-én éjjel elindult Póla kikötőjéből, hogy csatlakozzon a többi hajóhoz.

Első és egyben utolsó harci bevetésére 1918. június 9-én éjjel futott ki egy kötelék tagjaként azzal a céllal, hogy feltörjék az Otrantói-szorosban lévő tengerzárat. Ugyanekkor Anconából két olasz torpedónaszád két MAS motorcsónakot (MAS-15 és MAS-21 jelzésűek) vontatott ki. Az volt a feladatuk, hogy kifürkésszék a Gruzia- és Selve-sziget közötti forgalmat és mérjék föl az aknazárakat. 

Június 10-én hajnalban Luigi Rizzo korvettkapitány, a MAS-15-ös parancsnoka észrevette a Szent Istvánt és a Tegetthoff nevű testvérhajóját a Premuda-szigettől délkeletre. Rizzo úgy döntött, hogy megtámadja a csatahajókat. 500 méterről kilőtte a Szent Istvánra mindkét torpedóját. Néhány másodperc múlva – fél négykor – két robbanás hallatszott. A 76T jelű torpedónaszád csak ekkor vette észre a MAS-15-öst. Utánaeredt, de a motorcsónaknak sikerült leráznia a naszádot.

A torpedók a jobb oldali első és második kazánházat találták el, valamint átszakították a válaszfalat is. A lék a vízvonal alatt 5 méterrel volt, így a hajó azonnal 10 fokban megdőlt. A dőlés mértékét sikerült 7 fokra csökkenteni. A hajó sebessége csökkent és a part felé vette az irányt. A Tegetthoff megpróbálta elvontatni, de a vonatókötél elszakadt. Egyre több víz került be a hajótestbe. A hajó 6 óra 5 perckor felborult, majd 7 perc múlva elsüllyedt.

A Tegetthoff-osztály tervezési hibái (alacsony vízkiszorítás, magasan lévő súlypont és a 12 darab 305 mm-es löveg óriási súlya) miatt a hajó gyorsan elsüllyedt. Köszönhetően a gyorsan érkező segítségnek és annak, hogy az Császári és Királyi Haditengerészetnél követelmény volt, hogy a tengerészek tudjanak úszni, a hajó 1087 főnyi legénységéből sokan megmenekültek - 85 matróz és 4 tiszt vesztette életét.

A Szent István egyike annak a kevés hajónak, melyeknek elsüllyesztését filmre vették. A másik kettő az angol HMS Barham és az amerikai USS Arizona. A filmből befolyó pénzt a Vöröskeresztnek ajánlották fel.

Az S.M.S. Szent István csatahajó süllyedése

Így süllyedt el az S.M.S. Szent István csatahajó

Míg a mentés folyt, a világon először sikerült filmfelvételeket készíteni egy csatahajó elsüllyedéséről, a filmből befolyó pénzt a Vöröskeresztnek ajánlották fel:

Amikor Horthy értesült a Szent István megsemmisüléséről, lefújta a támadást, mivel lelepleződött haditerve. Az Osztrák-Magyar Monarchia számára elúszott az esély, hogy tengeri fölényhez jusson és nem sokkal ezután elvesztette a háborút. Az olaszok minden évben megemlékeznek győzelmükről, június10-én ünneplik a haditengerészet napját.

Expedíciók és emlékmerülés

A hajóroncs a Premuda-szigettől 9 mérföldre, délre 66 méter mélyen fekszik az iszapba fúródva, 120 fokos dőlésszögben, a gerincével felfelé, balra fordított lövegtornyokkal.

Az S.M.S. Szent István hajóroncsának helye

Legelőször Tetar Djuric jugoszláv haditengerészeti búvár merült le a roncshoz 1974-ben. Az eseményről dokumentumfilm készült, melyet a jugoszláv tévé is leadott az Adria titkai sorozatban Titok a titokban címmel.

1990 szeptemberében az olaszok indítottak expedíciót a Szent Istvánhoz, Enrico Scandurra vezetésével, melyről a RAI televízió is beszámolt.

A magyarok által szervezett Szent István Búvárrégészeti Expedíció többször is - 1994. október 25-én, 1995 szeptemberében és 1997 őszén - lemerült a roncshoz, Czakó László vezetésével. Az expedíció során felfedeztek négy lyukat a hajó oldalán, mely a támadás során keletkezett. Eltávolították a Szent István névtábláját, mely más tárgyakkal együtt a pulai múzeumba került. 

A Szent István Búvárrégészeti Expedíció felmérte a hajóroncs állapotát

Egy lámpatest az S.M.S. Szent István csatahajóról, melyet a pulai múzeumban őriznek

A Szent István csatahajó elsüllyedésének 90. évfordulójára, 2008. október 2-án emlékmerülést rendeztek, amelyet Zelenák József kutatóbúvár szervezett. Az eseményen jelen volt Szekeres Imre honvédelmi miniszter, Havril András vezérkari főnök, Tömböl László, a HM Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka, valamint Holló József, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója. A búvárok a Szent István roncsainál egy kegyeleti emléktáblát helyeztek el, melyre magyar, német és horvát nyelven a hajdani haditengerészet jelmondata került:

„A kötelesség előbbrevaló mint az élet”

Emléktábla, melyet 2008. október 2-án helyeztek el az S.M.S. Szent István áldozatainak emlékére

Forrás: http://erdekesvilagunk.blog.hu/

EN:

SMS Szent István

SMS Szent István  was a Tegetthoff-class dreadnought of the Austro-Hungarian Navy, the only one built in the Hungarian part of Austria-Hungary. The Ganz & Company's Danubius Yard in Hungarian-owned Fiume (current-day Rijeka) was awarded the contract to build the battleship in return for the Hungarian government agreeing to the 1910 and 1911 naval budgets. She was named after Hungary's first Christian king, Saint Stephen (Hungarian: Szent István). She and her sister ships were regarded as very compact and powerful ships and were the first dreadnoughts in service with triple main-gun turrets.

Her completion was delayed by the start of World War I, but she was commissioned in December 1915. She spent the bulk of the war at anchor in Pola (Pula), leaving harbour generally only for gunnery training. Her final mission began on the evening of 9 June 1918 when she sailed to rendezvous with the other dreadnoughts for an attack on the Otranto Barrage, scheduled for the following day. Two Italian MAS, a type of motor torpedo boat employed by the Regia Marina, discovered Szent István and her half-sister Tegetthoff early in the morning of 10 June 1918 while returning after a night patrol off the Dalmatian coast. They penetrated past her escorts and torpedoed her twice abreast her boiler rooms. They flooded, which knocked out power to the pumps, and Szent István capsized less than three hours after being torpedoed. All but 89 of her crew were rescued. She is the only battleship whose sinking was filmed during World War I.

Her wreck was discovered in the mid-1970s, upside down, off the Croatian island of Premuda. She has been declared a protected site by the Croatian Ministry of Culture and casual diving is forbidden.