SK: Ku keške: Miesto odporúčam navštíviť od parkoviska. Čaka vás malá prechádzka na brehu Malého Dunaja. Cesta vedie cez most pre chodcov. Tiež tu nádete hrob z II. svetovej vojny.
HU: A ládához: A hely megközelítését a pakolótól ajánlom. Rövid túra vár rátok a Kisduna partján. Az út egy gyalogoshídon vezet át. Szintén egy II. világháborús sírt is látni fogtok.
História obce
Obec do 01.01.2003 bola súčasťou Hornej Potône pod názvom Horná Potôň – Lúky. Od 01.01.2003 existuje ako samostatné osídlenie podľa nariadenia vlády SR z 19. decembra 2002 č.529/2001 Z.z. Dejiny Potônskych Lúk sa splynú s dejinami Hornej Potône, nakoľko nehnuteľnosti darované kráľmi z rodu Árpádovcov sa rozprestierali po Malý Dunaj, dokonca aj na ľavom brehu rieky zhruba do 1 km –vej hĺbky. Za prvého starostu v decembri 2002 bol zvolený Mgr. Alajos Rostás, miestny učiteľ.
Prvé písomné pamiatky o obci Horná Potôň pochádzajú z roku 1246 (Koncsol László: Patonyföld – Potônska zem). / Prvý Potônsky spis; Pani Mača, dcéra Potônskeho Vida ... / Koncsol László: Potônska zem – Vydavateľstvo Kaligram, Bratislava 1996 /.
Obec Potônske Lúky má fantastické prírodné danosti, očarujúce prírodné prostredie, ale okrem impozantného prírodného prostredia nedisponuje so žiadnymi pamätihodnosťami. Žiaľ z tradičnej architektúry sa takmer nič nezachovalo (domy z pleteného prútia a z hliny, resp. objekty z nepálených tehál, trstie). Obec plánuje výstavbu takéhoto objektu z tradičného stavebného materiálu s originálnou technológiou (regionálny dom – miestne múzeum). Zachované úžitkové nástroje, náradia, predmety, písomnosti, fotokópie a vierohodné kópie originálnych predmetov uplynulých čias by tvorili artikel spomínaného objektu.
Obec do II. svetovej vojny bola typická samota, totiž 15 – 20 domov sa nachádzalo 150 – 200 m vzdialene od seba a žiadnymi infraštrukturálnymi "výdobytkami" nedisponovala. Horná Potôň-Lúky, predchodca Potônskych Lúk najväčší rozmach svojho vývinu dosahovali v sedemdesiatych rokoch dvadsiateho storočia, keď počet obyvateľov sa priblížil k 500. Potom sa zmrazilo vydávanie stavebných povolení v tejto časti Hornej Potône, následkom čoho mladí ľudia nemali možnosť sa usadiť na svojom rodisku, teda odsťahovali sa do blízkych miest (Dunajská Streda, Šamorín, Bratislava).
V súčasnosti býva v obci 70 rodín s počtom obyvateľov 240. Obec vďaka svojmu impozantnému prírodnému prostrediu je vyhľadávaným miestom na rekreáciu. Toto tvrdenie markantne demonštruje skutočnosť, že počet chalupárov pomaly už presahuje počet kmeňových obyvateľov.
V obci sa nachádza hrob maďarského vojaka nemeckej armády z II. svetovej vojny, o ktorý sa obec v dostatočnej miere a dôstojne stará. 
Súčasná sociálno-ekonomická situácia v obci je ťažká. Bývalý dobre prosperujúci poľnohospodársky podnik chátra a nezamestnáva nikoho z obce. Miera nezamestnanosti presahuje 30%-nú hranicu. Demografická štruktúra obce je nanajvýš nepriaznivá, zostaralá. Obec s cieľom zlepšenia generačnej situácie vybudoval 14 nájomných bytov pre mladé rodiny s deťmi, a realizoval rekonštrukciu a rozšírenie existujúcej vodovodnej siete. Miestny občania sa zaoberajú poľnohospodárskou činnosťou, chovom dobytka a ošípaných, včelárstvom, pestovaním obilnín, ovocia a zeleniny.
Významnou udalosťou v obci bolo založenie Telovýchovnej jednoty Dynamo Horná Potôň-Lúky v roku 1966. TJ v tom čase mala jeden oddiel a to futbalový. Malá dedinka mala výborných futbalistov, ktorí hrali v tom čase vynikajúci futbal. Futbalové mužstvo v tých časoch poľahky pokorilo mužstvá Gabčíkova, Šamorína, Orechovej Potône, Hornej Potône, Lehníc, Vydran, Zlatých Klasov, Baky, Holíc a pod. V sedemdesiatych a začiatkom osemdesiatych rokov hralo najvyššiu okresnú súťaž, II. triedu okresu Dunajská Streda.
Obec Potônske Lúky sa nachádza na Podunajskej nížine v srdci Žitného Ostrova na oboch brehoch Malého Dunaja. Flóra a fauna dediny v súčasnosti je ešte pomerne bohatá a rôznorodá. V katastri osídlenia rastú okrem iných aj chránené rastliny (bobuľa biela, materina dúška, jesienka, pľúcnik lekársky, atď.) Rieka dáva dobré predpoklady populácii vodného vtáctva. Stav čistoty vody sa zlepšuje. Dôkazom toho je, že v Malom Dunaji sa objavili raky. V katastri obce hniezdil do nedávnej minulosti aj najväčší vták Strednej Európy drop. V poslednom čase sa potešujúco rozmnožuje v chotári obce orol lúčny.
Hlavným zdrojom obyvateľstva v dávnej minulosti bol rybolov, výrub a spracovávanie dreva z lužných lesov, zhotovenie korýt a prevádzka veľkého množstva vodných mlynov na Malom Dunaji. Veľkým handicapom pre obec je vysoká miera nezamestnaných z práceschopného obyvateľstva – v súčasnosti 30 %. Na eliminovanie tejto nepriaznivej situácie obec má rozpracované idee vidieckeho turizmu a agroturizmu, na uskutočnenie čoho dáva vynikajúce predpoklady impozantné prírodné prostredie.
Zdroj: http://www.potonske-luky.sk/historia
Község történelméből:
A község 2003. január 1-ig Felsőpatonyrét néven, Felsőpatony község részét képezte, önálló községként pedig ettől a dátumtól kezdve létezik a SZK kormányának 529/2001 számú törvényrendelete értelmében. A település első polgármesterének 2002. decemberében Mgr. Rostás Alajos helyi tanítót választották.
Az első írásos emlék a községről az 1246-os évből származik Koncsol László kutatómunkája alapján. / Az első patonyi oklevél; Macsa asszony, a patoni Vid leánya, Jánosnak, Auten fiának özvegye; Koncsol László: Patonyföld – Kalligram Könyvkiadó, Pozsony 1996 /.
Patonyrét község fantasztikus természeti adottságai és a Kis-Duna körül elterülő lenyűgöző természeti szépségén kívül sajnos nem rendelkezik semminemű, múltat idéző történelmi nevezetességekkel. Történelme egybeforrt és egybefolyt a Patonyok történetével, mivel az Árpádházi királyaink által adományozott birtokok a Kis-Dunáig, sőt még a folyó bal partjának kb. 1 km-es mélységéig terjedtek.
Sajnos a hagyományos építészeti emlékekből sem maradt fenn a községben egyetlen egy sem. / Nádfedeles házak fonott vesszőből, gallyakból és agyagból, illetve vályogból, mórból /. A község tervezi egy ilyen regionális ház felépítését hagyományos építészeti anyagból, tradíciós építészeti technológiával / Regionális helytörténeti múzeum /. A megmaradt használati tárgyak, szerszámok, segédeszközök és írásbeliségek, valamint fotodokumentáció alkotná az ilyen típusú objektum autentikus gyűjteményét.
A községben található a II. világháború idejéből egy, a német hadseregben szolgáló magyar katona
sírja, amelyről a község példásan gondoskodik. Hiteles forrás szerint a katonát a kisebb csoportokba verődő, garázdálkodó orosz hordák katonái lőtték le az illésházi hídon, s utána a Kis-Dunába dobták. A tetemet másnap fogta ki a folyóból id. Bezúr János, aki annak rendje és módja szerint őt el is temette kb. 15-20 méterre a Kis-Dunától a bal parton a gyaloghídtól balra.
A község a II. világháborúig tipikus tanyavilág képét alkotta. A mintegy 500 hektáros területen 15 – 20 lakóház és gazdasági épület épült 150 - 200 m távolságra egymástól és természetesen semminemű infrastrukturális „vívmánnyal“ nem rendelkezett. Kivételt az ásott gémes kutak képeztek. Hiteles elmondások alapján az első házak Patonyrét község kataszteri területén belül a következők voltak: Pudmericky ház / Pityó /, Kollár ház, Márkus ház, Sebő ház, Rokkant ház, Rózsa ház, Csupi ház / Miklós ház /, Baán Lajos féle ház, Nagy Lajos ház / Gútai /, Méhes ház, Török ház, Sidó Béni féle ház / Pavlus /.
Az 1936-os évben telepedett Patonyrétre a népes Flaska Izidor és 1937-ben Flaska Péter családja Peredről, a Szőcs és Ladányi család Deákiról 1933-ban, a Kohút és Varga család Tallósról 1927 – 28-ban, a Puskás és Czanik család pedig Szeliből 1928-ban a Szabó család pedig ugyancsak Szeliből 1950-ben.
A Szőcs János féle házban laktak korábban a Puskás család ősei ( Puskás Gyula, nem Kalmi ). Ezen időkből való még a Molnár Rafi féle ház. Földbe vájt házban laktak abban az időben a Bezúr Janiék, a Kis-Duna jobb partján pedig a Szőcs Nándor féle ház és a Ravasz Feri féle ház között volt még egy ilyen földbe vájt ház. A Kelemen család Vezekényről költözött Patonyrétre a Vajas féle házba ( A Baán Bélával szemben ), valamint a Jeskó család.
Felsőpatonyrét, Patonyrét község jogelődje, legnagyobb fellendülésének időszakát a 20. század 70-es éveiben érte el, amikoris lakóinak száma megközelítette az 500-at. Ezt követően azonban az akkor működő szocialista rendszer gigantomániájának köszönve befagyasztották az építkezési engedélyek kiadását ezen településen, s emiatt a hazai fiataloknak nem volt lehetőségük letelepedni szülőhelyükön. Emiatt kénytelenek voltak elköltözni a településhez közeli városokba / Dunaszerdahely, Somorja, Pozsony /, ahol az ún. panellakásos program keretében lakhatási lehetőséggel kecsegtették őket. Jelenleg a községben 104 lakóház van nyilvántartva 250 lakossal (2008).
A község lakosságának nemzedéki összetétele kedvezőtlen, elöregedett. Az áldatlan jelenség javítása érdekében a falu állami támogatással 14 bérlakást épített, amelyek 2007-ben lettek átadva / az iskola tetőterének beépítése 5 lakással, valamint egy önálló 9 lakásos bérház /.
Patonyrét impozáns természeti adottságai miatt a turisták által előszeretettel felkeresett településnek számít. Ezt markánsan bizonyítja az a tény, hogy az ún. vikkendesek létszáma lassan már meghaladja a törzslakosok számát.
Jelentős eseménynek számított a községben a Felsőpatonyréti Dinamo Sportszervezet megalakítása 1966-ban. A szervezet alapító tagjai voltak: Szakál Ernő, id. Czanik László, id. Flaska Lénárd / szül. 1925 /, Flaska Imre, Vidra László, Dunai Sándor, Kovács Rudi, és Varga László. Az alapítás évében a Sportszervezet egyetlen szakosztállyal a labdarúgó szakosztállyal rendelkezett. A kis falucskának nagyszerű labdarúgói voltak mint, Varga János, Czanik László, Czanik Zoltán, Szamaránszky Lojzi, Sárközi Ottó, Flaska Lénárd /szül. 1949/, Valentin Jano, Mezei László, a Rostás gyerekek – Tibor, Lajos, Lojzi, Sanyi, Laci, és mások, akik Czanik László edző vezetésével nagyszerű, szellemes és eredményes futballt játszottak abban az időben. A kiváló focicsapat akkoriban könnyedén „marasztalta el“ Bős, Somorja, Dióspatony, Felsőpatony, Lég, Hodos, Nagymagyar, Baka és Gelle csapatait is. A hetvenes években és a 80-as évek elején a csapat a dunaszerdahalyi járás legrangosabb osztályában a II. osztályban szerepelt. A töretlen fellendülés időszakában, hihetetlen lakossági összefogással és kiváló szakemberek közreműködésével egy pompás focipálya épült Patonyréten / hosszú időn keresztül még szombaton és vasárnap is serényen és szorgalmasan dolgozott rajta a falu apraja, nagyja, férfiak, nők egyaránt /, amelynek ünnepi felavatására 1973 nyarán került sor egy felejthetetlen kupanap keretében. A résztvevő csapatok a Felsőpatonyréti Dinamón kívül Bős, Felsőpatony és Lég együttesei voltak. Nagyszerű csatározások után a gyöngyberakásos FA kupát / Helmeci Laci remeke / a hazaiak helyezhették el vitrinükben, akik az elődöntőben Bős, a döntőben pedig Lég csapatát győzték le fölényes magabiztossággal. Az új pálya első tétremenő gólját Rostás Tibor szerezte a Czanik Laci bácsi felőli kapu jobb alsó sarkába. Később a Sportszervezet égisze alatt sikeresen szerepelt az asztalitenisz, teke, rekreációs és sakk szakosztály is.
Abban az időben különböző háttérbeszélgetések alkalmával gyakran hangzott el sportberkekben, hogy a dunaszerdahelyi járásban a kis Felsőpatonyrét sport nagyhatalomnak számít.
A falu természeti szépségeinek bemutatása céljából 1990-ben megalakult a turista szakosztály a községben, amely kezdetben csak a helyi iskola tanulóit aktivizálta, természetjárásokat abszolválva a Kis-Duna mentén elterülő ártéri erdőkben. A szakosztály Rostás Alajos ötletgazda kezdeményezésével 1991. április utolsó szombatján rendezte meg a Kis – Duna menti gyalogtúra I. évfolyamát, amelyet azóta is minden évben megszervez és rendez a Sporszervezet vezetősége és tagsága / 2010 – ben kerül sor a rendezvény XIX. évfolyamára /. A szervezési és realizációs munkákból minden évben Czanik László, Ladányi Ferenc, Flaska Lénárd / szül. 1949 /, Pavlus Ádám, Rostás Alajos, Wimmer László, Wimmer Ilonka, Varga László, Varga György, Varga János, id. Bognár József veszik ki részüket / ugyanez a rendezőtársaság tüsténtkedik a lóvásár megrendezésénél is /. Id. Kontár Zoltán kezdeményezésére a Sportszervezet 1992. júniusában tartotta meg a sporttelepen a Patonyréti Lóvásár I. évfolyamát, amelyen kb. 10 lovas vett részt, bizony meglehetősen szánalmas „lóval“. Az ötlet azonban fantasztikus reakciót váltott ki a lovastársadalom körében, s a továbbiakban már a lóvásár valóban szemet gyönyörködtető seregszemléje volt a környékbeli lovaknak, sőt Kontár Zoltán úrnak köszönve még Trencsénből és Besztercebányáról is jöttek lovasok szebbnél-szebb paripákkal a vásárra. A rendezvénynek évente kb. 1000 - 1500 látogatója van. Az 1995-ös évtől kezdődően már német, svájci és osztrák turisták is rendszeres látogatói a lóvásárnak.
Patonyrét község a Dunamenti - alföldön, a néhai ARANYKERT, Csallóköz szívében a Kis – Duna jobb és bal partján terül el. A falu növény és állatvilága jelenleg még meglehetősen gazdag és sokrétű. A község kataszteri területén belül egyebek mellett védett növények is találhatók / tőzike, kakukkfű, őszi kikerics, orvosi székfű, tavirózsa stb. /. A folyó jó feltételeket biztosít a vízimadarak és állatok szaporodásához / vadkacsa, hattyú, szárcsa, hód, vidra, vízisikló, békák, szalamandra stb. /. A Kis-Duna vizének tisztasága és minősége a kíméletesebb, de főleg tőkeszegényebb mezőgazdaságnak köszönve / kevesebb műtrágyát használhat /, folyamatosan javul. Ennek ékes bizonyítéka, hogy az utóbbi években a folyó vizében megjelentek a rákok is.
A község kataszteri területén belül fészkelt a 80-as évek elejéig Közép- Európa legnagyobb és talán legszebb madara a túzok. Sajnos az intenzív mezőgazdasági tevékenység és az emberi kíméletlenség elűzte lokalitásunkból ezt a gyönyörű madarat.
Az utóbbi években örvendetesen szaporodik határunkban a réti sasok száma. A tavasszal visszatérő gólyák ugyancsak előszeretettel „méregetik“ községünket, amelynek eredményeként majd tán megtelepszik falunkban egy-egy gólyacsalád.
A községben élők megélhetését a régmúlt időkben a halászat, vadászat, az ártéri erdők fájának kitermelése és feldolgozása, teknőkészítés, valamint a számtalan vízimalom üzemeltetése biztosította a Kis-Duna folyón.
Az 1989-es rendszerváltást követően sajnos a helyi mezőgazdasági üzem, amely szinte az egész faluközösség megélhetését biztosította / Állami Gazdaság – fejlett növénytermesztési és állattenyésztési tevékenységet folytatott /, spekulatív privatizáció tárgyává degradálódott, állatállományát és mechanizációs eszközeit elkótyavetyélték ( Mečiar féle HZDS-es vadprivatizáció) az üzem fokozatosan teljesen leépült, létesítményeit az enyészet vette kézbe, s így sajnos a munkaképes lakosság nagyobb hányada munkanélkülivé vált. Ennek következtében kezdtek leépülni az addig nagyszerű emberek közötti kapcsolatok, csorbultak a morális viszonyok, tért hódított az alkoholizmus és a kábítószerek terjesztése és fogyasztása, az iskola és munkakerülés, nagyságrendekkel megnövekedett a bűncselekmények száma, az emberek letargikusokká, reményvesztettekké, egoistákká és zárkózottakká váltak.
Elsősorban a község feladata lesz, hogy javítsa a falu hangulatát, tettekre inspirálja a helyi fiatalságot, visszaadja a munka presztízsét és különböző vállalkozási lehetőségeket megvillantva ösztönözze az embereket, hogy próbálják meg saját kezükbe venni sorsuk irányítását és alakítását a : „Segíts magadon, s az Isten is megsegít !“ bölcselet szellemében.
Forrás: http://www.potonske-luky.sk/hu/tortenelem