Egy útmenti kereszt története:
Kocsér határában áll ez a kereszt, melyhez egy rövid történet is kapcsolódik. Főhősünk egy nagymama, aki idén lesz 97 éves. A gyermekkorában a környéken lakott, szabadideje nagy részét egy útmenti kereszt mellett a barátaival játszadozva töltötte.
A sors úgy hozta, hogy a faluban is öregedett meg. A 80-as évei felé érve a lányait leültette és azt mondta nekik: "Gyerekek, nekem mindenem megvan, ami a boldogsághoz kell, csak egy kívánságom lenne, amely megvalósításában kérlek benneteket, segítsetek". A lányok megszeppenve hallgatták, ugyan mit talált ki megint a mama? Így folytatta: "A kis nyugdíjamból van egy kis összespórolt pénzem. A keresztet, gyermekkorom emlékeinek színterét szeretném felújíttatni. Annak fénye kissé megkopott, a fák benőtték, elég rossz állapotban van ma már". A lányai azonnal segítő kezet nyújtottak, egy szóval sem mondták, hogy a mama megbolondult, azt a pénzt másra is elkölthetné. Többen a faluban akkor sajnos ilyen kritikákkal illették. Sokan mondogatták, hogy ennek mi értelme, költhetné inkább a családjára, hiszen nem kevés pénz egy ilyen kereszt felújítása. A mama viszont rendíthetetlen volt, eldöntötte és megcsináltatta és a családnak ezzel adott a legtöbbet. Elkészülése után pap szentelte fel, a szentelésen a falu apraja-nagyja megjelent.
A kereszt ma is büszkén áll a Kocsérról Szentkirály felé vezető úton, többen meg-meg állnak mellette, mécsest gyújtanak, keresztet vetnek. A család azóta is rendben tartja annak környezetét. A főhősünk szerencsére egészséges és boldogan él a mai napig, reméljük még sokáig.
Emeltette: Tajti Gábor, 1913
Felújíttatta: Jónás Istvánné és családja, 2006
