SK/

Matúškovo (predtým Takšoň, maď. Taksonyfalva) je obec na Slovensku v okrese Galanta.

Dejiny

Skoré osídlenie tohto územia človekom dokazuje cintorín s ľudskými kosťami z doby bronzovej, odkrytý v 50. rokoch 20. storočia. Z hrobov boli vyzdvihnuté svojrázne remeselnícke výrobky z doby bronzovej. Stopy po osídlení v stredoveku potvrdzujú staroslovanské popolnicové hroby a vecné nálezy pochádzajúce z 10. storočia, z čias obsadzovania vlasti Maďarmi. Možno predpokladať, že katastrálny názov Pohanský cintorín sa tiež datuje do tohto obdobia. Už niekoľko storočí považujú obyvatelia obce toto nálezisko aj za pohrebné miesto panovníka Taksonya, po ktorom bola obec pomenovaná.

Prvá písomná zmienka o obci sa nachádza v popise diakovského chotára v listine z roku 1138, v ktorej sa obec Matúškovo spomína ako pozemok bratislavského hradného ľudu „ terra civilium Posoniensium de villa locsun“.

V stredoveku mala veľký vplyv na obyvateľov obce pravdepodobne blízkosť benediktínskej rehole pôsobiacej v Diakovciach. Na život obyvateľov mali vplyv aj boje medzi cirkvami v čase reformácie a protireformácie. Tadiaľto smerovali aj kurucké a cisárske oddiely protihabsburgského národnooslobodzovacieho boja. V roku 1704 sa so svojim sprievodom zdržiaval v Matúškove knieža Rákoczi, vodca bojov za slobodu.

Turecké spustošenie a stály vojnový stav úplne vyčerpali obec, ktorá sa vzmohla až v druhej polovici storočia. Obec bola od 1. 1. 1971 bez súhlasu občanov administratívne pričlenená ku Galante a až koncom roku 1990 získala späť svoju samostatnosť.

Kultúra

Kultúrnu činnosť v obci organizujú spoločenské organizácie v spolupráci s obecnou samosprávou, medzi ktoré patrí: Miestna organizácia (MO) Csemadok, MO Matice slovenskej, klub dôchodcov a Matúškovská mládežnícka organizácia. Mládežnícka organizácia usporadúva pravidelne tradičnú kultúrnu akciu s názvom Stretnutie hudobníkov na štadióne. Pri MO Csemadok je organizovaný estrádny súbor Rakoncátlanok. Klub dôchodcov a MO Slovenského zväzu zdravotne postihnutých usporadúvajú pravidelné zájazdy a posedenia. Občania obce majú k dispozícii obecnú knižnicu.

Medzi kultúrne podujatia, ktoré obec pravidelne organizuje patrí: obecný deň, stavanie mája na námestí, Deň matiek, Deň detí, Hodové oslavy – 8. september, stretnutie pod vianočným stromom na námestí, Stretnutie s jubilantmi, Reprezentačný ples obce, Katarínska zábava, Rodičovský ples a Stretnutie hudobníkov.

Pamiatky

Kostol

V obci je rímskokatolícky kostol Narodenia Panny Márie, ktorý bol v deň výročia jej narodenia vysvätený v roku 1784. Maľba nad hlavným oltárom, ktorá zobrazuje narodenie Márie, Ježišovej matky, je vzácnym pokladom kostola. Obraz namaľoval Than Mor v roku 1871.

Fara

Najstaršou budovou obce je fara, ktorá stojí oproti rímskokatolíckemu kostolu. Pochádza z roku 1774. V tejto budove pracovali farári – vedci, predovšetkým Andrej Kubriczky, neskorší bratislavský kanonik, ktorého zásluhou bola na fare knižnica s 1500 zväzkami kníh.

Šport

Neďaleko lesa je futbalový štadión, na ktorom pôsobí FC Matúškovo - futbalový klub, ktorý rozvíja športovú činnosť žiakom, dorastencom a dospelým.
V súčasnosti sa v areáli štadiónu nachádza aj tenisový klub TC Draci. Jeho súčasťou sú tri kurty, bar U draka s vínnou pivnicou, sprchami a možnosťou masáže.

Les

Na okraji dediny sa rozprestiera malý les/háj, cez ktorý preteká rieka/kanál Šárd. Toto miesto by bolo vhodné na rekreáciu, prechádzky a oddych, avšak nedbalým zaobchádzaním a nezodpovednosťou niektorých obyvateľov je znečistený najmä vývozom odpadu. Je tam aj U-rampa pre motocykle

HU/

Taksony (1899-ig Taksonyfalva, szlovákul Matúškovo, korábban Takšoň) egy többségében magyarlakta község Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Galántai járásában. Honfoglalás kori keletkezésű ősi magyar település, a hagyomány szerint Taksony fejedelem temetkezési helye.

Fekvése

A Kisalföld északi részén, a Mátyusföldön, Galántától 3 km-re délre fekszik.

Nevének eredete

Neve Árpád fejedelem unokájának, Taksonynak a nevéből származik (amely vadat jelent), akinek itt volt a szállásterülete. A hagyomány szerint itt temették el és nem a Pest megyei Taksonyban. Határában honfoglalás kori halomsírok vannak, egyik dűlője a Pogánytemető nevet viseli.

Története

A község területén már a bronzkorban éltek emberek. Ezt bizonyítják az 1950-es években itt feltárt csontvázas bronzkori temető leletei. A 10. századból is kerültek elő itt halomsírok, melyeket részben szláv, részben magyar temetkezéseknek tartanak. A hagyomány szerint itt temették el Taksony fejedelmet is.

A települést elsőként Tocsun néven II. Béla oklevele említi 1138-ban, "terra civilium Posoniensium de villa Tocsun" alakban, eszerint ekkor a pozsonyi várhoz tartozó szolgálónépek lakták. Ugyanezen oklevél villa Wduory néven említi az egykoron szomszédságában fekvő, mára eltűnt falut. Majd II. Endre 1223-ban kiadott, Deáki birtokhatárait leíró oklevelében szerepel. A Pray-kódex szerint már a 13. században kápolna állt itt, melyet a 14. században templommá bővítettek. Templomát és plébániáját egy 1307-ben kiadott oklevél említi. A falu életére nagy befolyással bírt a középkorban a közeli Deákiban működő bencés szerzetesrend, majd később a reformáció és ellenreformáció közötti harc. Nem kerülték el a települést a Rákóczi-szabadságharc eseményei sem, 1704-ben maga II. Rákóczi Ferenc is tartózkodott itt kíséretével. A hadak pusztításai következtében a falu majdnem teljesen elnéptelenedett. Iskolájának legkorábbi említése 1761-ből származik.

Vályi András szerint "TAXONY. Magyar falu pozsony Várm. földes Ura Gr. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Galántához 1/2, Felső Szelihez pedig 1 órányira; határjában elég szántóföldek, rétek, ’s erdők is vannak."

Fényes Elek szerint "Taksony, magyar falu, Poson vmegyében, 710 kath., 58 evangel. lak., kath. paroch. templommal, gazdag határral. F. u. gr. Eszterházy. Ut. p. Szeret.“

Pozsony vármegye monográfiája szerint "Taksony, a budapest–bécsi vasútvonal mentén fekszik. Magyar nagyközség, 203 házzal és 1677, nagyobbrészben róm. kath. vallású lakossal, noha evangélikusok is elég szép számban laknak itt. Ősidők óta megült hely, melynek határában pogány kori sírhalmok láthatók és egyik dűlője is Pogánytemető nevet visel. A hagyomány szerint Taksony vezér is ide temetkezett és nem a pestmegyei Taksonyba. 1138-ban már a pozsonyi várszolgák földjeként Togsun néven van említve, 1214-ben Gertrud királyné egyik okiratában Tohcsun és Tochsun alakban, 1236-ban pedig Deáki község határleírásában Teksze alakban. A IV. Béla királynak 1240-iki adománylevelében előforduló Teksze név is e községre látszik vonatkozni. Ugyane király 1269-ben 5 ekényi földet Leek fiainak, Ivánkának és Istvánnak adományoz és ez okiratban Taxont néven nevezi. 1274-ben László király is adományoz itt Ivánka fia Miklósnak birtokot. 1307-ben Dudvágszegi Miklós birja, ez után pedig Kenéz comes. 1309-ben Anai Mihályfi Jakab comes özvegye és fia Miklós, taksonyi földjüket Pamlényi comes fiának, Lászlónak és nejének, vagyis leányuknak örökül bevallják. Ezután, úgy látszik, a pozsonyi egyház birtoka lett mert 1323-ban a kir. bíróság viszaadja a pozsonyi egyháznak. 1439 előtt a Taksonyi családé, ekkor azonban Albert király, mint Sempte vár tartozékát, a Rozgonyiaknak adományozza. Az 1553-iki portális összeírásban Báthori András 9 és a borostyánkői urak is 9 portával szerepelnek. Később a Thurzók birtoka lett, majd az Esterházyak, ma pedig Esterházy Ernő grófnak és Alsasse d’Hennin herczegnőnek van itt nagyobb birtoka. A XIV. században már kiváltságos plébániája volt. Régi egyházát 1784-ben lebontották s annak helyébe Esterházy Ferencz gróf kanczellár új templomot építtetett. A plébániának 1500 kötetes gazdag könyvtára van. 1863-ban a község nagy része leégett. Ide tartozik Pallócz puszta, mely az 1553-iki összeírásban 4 portával szerepel és 1681-ben még önálló község. E pusztán szeszgyár és katánggyökérszárító gyár van. A község lakosai katholikus olvasókört, szegénymenházat és gabona-magtárt tartanak fenn. Taksonyban van posta, de távírója és vasúti állomása Galánta."

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. 1971-től 1990-ig Galánta városrésze.

Népessége

1880-ban 1426 lakosából 1255 magyar, 114 szlovák, 7 német anyanyelvű, 3 idegen és 47 csecsemő.

1900-ban 1677 lakosából 1620 magyar, 54 szlovák és 3 német.

1910-ben 1845 lakosából 1810 magyar, 34 szlovák és 1 német.

2001-ben 1880 lakosából 1205 magyar és 669 szlovák.

2011-ben 2031 lakosából 1178 magyar és 764 szlovák.

Nevezetességei

• Római katolikus templomát 1781 és 1784 között gróf Eszterházy Ferenc építtette a régi templom helyén, barokk-klasszicista stílusban. A templomot 1784. szeptember 8-án szentelték fel a Kisboldogasszony tiszteletére. Főoltárának képét 1871-ben Than Mór festette.
• Evangélikus temploma 1992-ben épült.
• A falu legrégibb épülete a templommal szemben található plébánia, mely 1774-ben épült.
• Tájház.
• Papp Jenő Imre: Visszaemlékezések című, 2006-ban megjelent kiadványában dolgozta fel a község történelmét.

Neves személyek

• Itt él Pukkai László helytörténész, tanár.
• Itt született 1951-ben és itt él Pék László tanár, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének országos elnöke.
• Itt hunyt el 1903-ban Specziár Lajos római katolikus plébános.