The panorama of Veszprém will open here. You can find the box in a little black sack at the stem of a tree.
This tower is called „Gizella Lookout”. It stands on „Gulyadomb” (Herd-of-catle Hill). Gulyadomb was a pasture field earlier, but it is afforested because of lack of grazing up to now. You can find an oak forest here adapted to the thin soil layer that is on the dolomite table-land.
About Gizella
Gizella (980?-1059?) queen consort was the wife of Szent István (Saint Stephen) the king of Hungary.
Gizella born in German-Roman Empire as a daughter of Henrik (Heinrich der Zänker) duke of Bavaria. Gizella’s brother was Saint Heinrich, the emperor of German-Roman Empire.
This matrimony had a symbolic significance: these two European Great Power of that time reached the end of the centuries-long state of warfare.
The royal couple’s son was Imre (the future Saint Imre) throne prince, who fell victim to a hunter accident, so the royal crown was inherited by the king's nephew (Péter) later.
Their daughter, Ágota (EN: Agatha) became the wife of Edward the Exile. Edward then lived in Hungary and was the presumptive to the England’s throne. Their daughter, Margit was born in Mecseknádasd, Rékavár. When they returned to England, Edward died, and Ágota had to run away to Scotland. Scotland’s king, Malcolm III. (Máel Coluim mac Donnchada) married Margit. Margit, the future Saint Margaret of Scotland (in gael Naomh Maighréad) was the ancestress of generations of queens of England, because her daughter, Edith got queen of England as Matilda.
Gizella in Veszprém
King Saint Stephen donated Veszprém to Gizella as the town of prevailing Hungarian queens. Gizella established the Veszprém nunnery, where she lived after she had become a widow (1038).
She took part in the nunnery day-to-day life and work, for example embroidering coronation cloak. This cloak is one of the symbol objects of coronation and it is guarded up to this day amongst the other coronation objects (orb, sceptre and the Hungarian Holy Crown).
Later Gizella lived in Passau (now Austria) nunnery, and her burial memorial is in the Niedernburg Temple.
Gulya-domb és Nagymező
A Veszprémtől nyugatra fekvő tágas fennsíkot - régebbi nevén Nagymezőt - korábban végeláthatatlan nagyságú legelő foglalta el. A külterjes állattartás visszaszorulásával a gyepek tért vesztettek, már a múlt század 60-as éveinek végén a sík részeket gyenge termőképességű szántók foglalták el, amelyek talaja dolomit kődarabokkal elegyes. A városhoz közeli Gulya-domb legelőterülete egyre inkább a telepített erdőknek adta át a helyét. A sovány termőhelyen leginkább a feketefenyő és a molyhos tölgy érzi otthon magát.
Nagykilátó
A Gulya-domb legmagasabb pontján 2008 nyarán került átadásra az egykori Nagykilátó. A fa kilátótorony szerkezetét pár év alatt kikezdte a korhadás, le kellett bontani. Helyére 2016. tavaszára 22 méter magas, időtálló (horganyzott acél) kilátó épült. Az új nagy kilátót Szent István királyunk feleségéről nevezték el Gizella-kilátónak. Ennek a kilátónak a felkeresése kihagyhatatlan, ha már a környékre eljutottál. Egyrészt a torony szerkezete különleges és tanulságos: A kilátó palástját kijelölő teljesen egyenes acélgerendák távlati képe a dőlt beszerelés miatt hiperbolikus körvonalat mutat. Másrészt felső szintjéről Veszprém széles látképe nyílik meg, beleértve a város központi részeit is.
Gizella, magyar királyné
Veszprém a királynék, ezek közül is elsősorban Gizella városa, mióta Szent István királyunk a feleségének adományozta. Gizella életútja korabeli oklevelekből csak töredékesen, inkább későbbi, hiányos, néha részben ellentmondásos forrásokból követhető, amelyek többnyire külföldi eredetűek, és gyakran félreértésen alapulhatnak. Hazánkban az iszlám hódítás során a levéltárakban és egyházi létesítményekben őrzött oklevelek sokasága semmisült meg, de valószínű, hogy a Gizellára vonatkozó eredeti írott források még előbb, minden valószínűség szerint az V. István, majd Kun László országlása idején dúló belviszályok során semmisülhettek meg a Gizella által alapított székesegyházban. A Dunántúl, főleg a Veszprém körüli megyék két nagyhatalmú klán vetélkedésének színtere volt a nyugati részeken kiskirálykodó Kőszegiek és az északi részeken uralkodó Csákok egymást és az országot pusztító harcaiban. Ennek legszörnyűbb fejezete éppen Veszprémben játszódott le 1276-ban. A veszprémi püspök ekkor Kőszegi Péter volt, ez adott ürügyet a Csákoknak a város megtámadására. A városban véghezvitt esztelen pusztítás és öldöklés során a székesegyház is áldozatul esett. Nemcsak páratlan értékű kegytárgyait és a környékbeli földesurak itt biztonsági letétbe helyezett kincseit rabolták el, de a templomot felgyújtva megsemmisítették a berendezést, az itt őrzött pótolhatatlan ereklyéket, az oklevéltárat és a világhírű könyvtárat is. Ennek a pusztításnak az eredménye az, hogy ma bizonytalanság uralkodik többek között a szent életű királyné életrajzi adatai és temetkezési helyét illetőleg.
Gizella, a „kezes”
A 10. század vége felé az európai nagyhatalmak elérkezettnek látták az időt, hogy Európa keresztény tartományai egymással összefogva szilárdítsák meg a nyugati kereszténység helyzetét. Véget vetve az évszázados háborúskodásnak, amelyet Bajorország illetve a Német-Római Császárság ellen kellett folytatnunk fennmaradásunk érdekében, Géza király lemondott a magyar felségterület egy részéről, a határvidéki gyepünek számító Morvaföldről és a Lajta valamint Enns folyók közötti területekről, cserébe a családi kapcsolatok erősítése révén a béke hosszan tartó biztosításáért. Fia, Vajk számára feleségül kérte II. Henrik bajor herceg lányát, aki a keresztségben az Elisabeth nevet kapta. Géza a nyugati orientáció híve volt, ezért fia a keresztségben az István nevet a római vallás híveként kapta annak ellenére, hogy anyja, Sarolta a bizánci kereszténység híve volt. A fiatalok házassága ilyen módon csak az ő hajlandóságuktól függött. Elisabeth eredetileg az egyház szolgálatára készült, mint családjából többen is. Testvérei között találhatjuk II. (Szent) Henrik német-római császárt, egy püspököt és egy apácát is. Lelki vezetői azonban meggyőzték, hogy a kereszténység ügyéért királynéként sokat tehet. A kezdetben vonakodó Elisabeth első találkozása a korábban barbárnak lefestett Vajkkal döntőnek bizonyult. Amikor a 16 éves lányhoz a csak pár évvel idősebb Vajkot vezették bemutatkozni, a lány az oltár előtt imádkozott. Vajk tisztelettudóan és a hely szellemének megfelelő keresztényi magatartással nyerte meg a szívét.
Gizella vagy Erzsébet?
A kor szokása szerint az idegenbe házasodó királylányok egyúttal nevet is változtattak. A 996-ban Scheyernben történt esküvő után az ifjú asszonyt új hazájában csak Gizellaként vagy Keslaként (Bonfininél Gesla) emlegették. Új neve sokatmondó. Édesanyja, aki szintén Elisabethként született a burgundiai király lányaként, szintén a Gisela nevet vette fel, amikor a bajor herceghez ment feleségül, megpecsételve a két tartomány között létrejött kiegyezést. A német források szerint a Gisela beszélő név, és a túsz, kezes szóból származik, utalva arra, hogy a házasság révén biztosítékot jelent régi és új hazája között a jó kapcsolatokra.
Gizella és István
A mindvégig szeretetben élő pár magánéletére félelmetes csapások vetettek árnyékot. A legtöbb adat szerint 5 gyermekük született, de közülük csak kettő érte meg a felnőtt kort. István és Ottó kicsi gyermekkorukban hagyták el a mi világunkat. Két lányuk közül Ágotát említik, aki Száműzött Eduárd (Edward the Exile) angol királyi herceg oldalán Angliába távozott. A trón visszafoglalása Eduárd hirtelen halála nyomán meghiúsult, Ágotának Skóciába kellett menekülnie, ahol lánya, a később szentté avatott Skóciai Szent Margit (skót gael néven Naomh Maighréad) III. Malcolm (Máel Coluim Mac Donnchada) király feleségeként minden brit királyné ősanyjaként vonult be a történelembe, mivel lánya, Edith Anglia királynéja lett Matilda (Maud) néven. Országában Ő gyökereztette meg a római katolikus vallást a kelta kereszténység helyett.
Szent Istvánnak és Gizellának a felnőttkort egyedül megérő fia, Imre (a keresztségben a Henrik nevet kapta), akit szülei lovagi és uralkodói erényekre neveltek, és a legszebb reményekre jogosította fel a királyi párt és az országot, 24 éves korában, gyermektelenül baleset áldozatává vált (1031). A szülői fájdalmat tetézte az ország sorsáért felelősséget érző uralkodópár aggodalma az felett, hogy férfiági örökös híján előre várható volt az országot zűrzavarba taszító trónviszályok kitörése a király halála után. Az újabb csapás alatt Szent István életereje hamarosan megtört, és pár év múlva megtért őseihez (1038.).
Gizella keresztényi alázattal tűrte a sors csapásait, amelyet még súlyosabbá tett, hogy a kitörő trónviszály éveiben Szent István unokaöccse (Péter), és sógora (Aba Sámuel) egymással vetélkedtek, de mindketten az özvegy ellen fordultak, megfosztva vagyonától és részben szabadságától is. Gizella a hátralévő éveit Veszprémben töltötte, az általa alapított Veszprémvölgyi Kolostorban töltve idejét imádkozással és kézimunkával – ezek korábban is napi tevékenységet jelentettek számára. Többek között a Koronázási Jelképek becses darabjának, a palástnak a hímzése az Ő keze munkáját is őrzi számunkra. Amidőn 1065. május 7-én végleg elköltözött szerettei után, az általa alapított Szent Mihály-székesegyház altemplomában helyezték örök nyugalomra. A török dúlás előtti évtizedekben még igaz, megrongálva, de még állt a korabeli leírások szerint a kettős szarkofág, amely őrizte Szent László király feleségének, Adél királynénak hamvait is.
Elterjedt egy másik változat is. Évszázadokon át zarándokhelyként tisztelték azt a Gizellának tulajdonított sírhelyet Passauban, amely ma is megtalálható a niedernburgi templomban. A német nyelvterületen elterjedt legenda szerint Gizellát bajor lovagok szabadították ki háziőrizetéből, és életét az itteni zárdában folytatta 1059-ig. A síremlék már a középkorban is felújításon esett át, és hiányos, félreérthető felirata többféle értelmezésre ad lehetőséget. Lehetséges, hogy egy másik Gizella nyugszik itt, hiszen ha hihetnénk a rajta szereplő évszámoknak, akkor a királyné vagy 120 évig élt volna, ami az akkori viszonyok között teljesen kizárható. Talán elképzelhető, hogy a felújítás során a szobrász összecserélte a két utolsó számjegyet? A sírhely legutóbbi vizsgálata egy 75 év körüli magas termetű nő maradványait mutatta ki, és ez az eredmény az említett számjegyfelcserélés (1059\1095) elfogadása esetén akár hihetővé is teheti ezt a változatot, hiszen a korabeli festmény alapján Gizella magasabb volt férjénél.
Boldog Gizella
1975 áprilisában a passaui püspökség beadványban kérte a Szentszéket, hogy ünnepére engedélyezzék saját könyörgés használatát. Ez meg is történt. A válaszban a rítuskongregáció elnöke ”Sancta Gisela'' néven említi, de szentté nyilvánítására (még) nem indult kezdeményezés.
Források
Gutheil Jenő: Az Árpád-kori Veszprém (Veszprém megyei levéltár kiadványai. Veszprém, 1977.)
Boldog Gizella
Katolikus szentek