Bence-hegyi kilátó
A mai kilátó helyén egykoron a Vörösmarty-kilátó állt. A mára legendának számító régi acélkilátó – egy leselejtezett olajfúrótorony – 1965 novemberében került a velencei Bence-hegy tetejére, és idővel ugyanúgy a település szimbólumává vált, mint a pákozdi csata emlékműve. Az építmény az évek során kedvelt turisztikai célponttá vált. Már messziről látni lehetett az utakról, iránytűje volt sok vitorlázónak, horgásznak és két helyi egyesület is használta jelvényében a sziluettjét.
A torony egyéb funkciókkal is bírt. A rátelepített antennákkal átjátszóállomásként szolgált három közigazgatási szerv, a Veszprémi Közúti Igazgatóság, a Megyei Rendőrkapitányság és a Szeizmológiai Intézet számára. Eredetére vonatkozólag semmiféle írásos dokumentum nem maradt fent. A Magyar Olajipari Múzeummal és egykori olajmérnökökkel történt konzultáció során kiderült, hogy az 1960-as évek elején az olajiparban egy korszerűbb technika jelent meg: a fúróárbóc, mely a korábbi csonkagúla alakú, rácsos szerkezetű, négy betonprizmán álló Rotary-tornyokat kiszorította. Ezeket leselejtezték, és visszakerültek Nagykanizsára, a Dunántúli Kőolajipari Gépgyárba. A kilátó onnan érkezett – egy helyi lakos visszaemlékezése alapján Gonda István, az egykori Székesfehérvári Járási Tanács elnöke hozatta Velencére.
A Bence-hegyen ma már csak nyomokban lelhető fel szőlő. Egykori miliőjét jól érzékelteti Polgárdy Géza a Velencei-tó és a Velencei Hegység Útikalauz c. könyvében 1938-ban: „A szűk, kacskaringózó szekérút szőlők és földbe vájt pincék között halad… legmagasabb pontjáról letekintve igen szép kilátásban van részünk: délre az előttünk fekvő völgyben a Velencei-tó tükre csillog, ÉK-re az egyedülálló Csúcshegy, ÉNY-ra a Meleghegy, s Északra a nadapi templom tornya látszik.”
A mai szemlélődő talán könnyedén megállapítja, hogy az olajfúró torony nem illett a tájképbe, de kérdezzük meg bármelyik régi velencei lakost, mindenkinek lesz egy kedves története a kilátóval kapcsolatban. A furcsa építményt a helybeliek és a tónál üdülők is gyorsan megszerették.
Idővel a kilátó elöregedett, majd életveszélyessé nyilvánították. Felújítására nem volt anyagi forrás, hasznosítását nem vállalta senki, így 1988 szeptemberében megszületett a „halálos ítélete”. A szerkezet lebontása igen hosszadalmas és veszélyes lett volna, így robbantani kellett – összedöntéséhez 13 kg robbanószert használtak fel.
A velencei önkormányzat rendszeresen próbálkozott az új kilátó megépítésével, 1997-ben, 2005-ben és 2008-ban is pályázatot írtak ki a megvalósítására, de ezek eredménytelenek maradtak. A Velencei-tó és Térsége, Váli-völgy, Vértes Térségi Fejlesztési Tanács és a Vadex Mezőföldi Erdő- és Vadgazdálkodási Zrt. 2014-ben építészeti tematikájú ötletpályázatot hirdetett, amelyre 156 pályamű érkezett. A Bence-hegyi ötletpályázatot a Hello Wood nyerte meg egy csavart formájú fatorony tervével. Tartottak egy közönségszavazást is, ahol a helyiek elmondhatták a véleményüket a tervekről, és ennek eredményeként a második díjas pályamű, Kruppa Gábor és Merkel Tamás terve épült meg.
A torony építése 2016 júliusában indult, de a fővállalkozó cég nehézségei miatt a 2017 januárra tervezett átadás csúszott és a költségek is emelkedtek. Végül 2017 szeptemberében folytatódtak a munkálatok, és az új kilátó 2018 tavaszára készült el, és március 20-án adták át. A választási kampány hajrájában főként az váltott ki feltűnést, hogy a szalagátvágón nem kevesebb, mint 9 kormányzati potentát igyekezett odaférni ollójával a dicsőséget jelentő nemzetiszín zsinórhoz.
A tornyot látva azonnal felötlik a kérdés: tulajdonképpen mi akar ez lenni? Mi ez a különös, már-már szerves természeti képződményre emlékeztető forma? A tervezők a pályázatban ezt ígérték:
„A Bence-hegy tetején természeti formákat idéző, a gyönyörű táj elemi erőit is megjelenítő, szélfútta fára, hajlott levélkehelyre, virágsziromra, fosszíliákra emlékeztető kilátó épül.”