A XIX. század utolsó évtizedeiben, a dualista Magyarország gazdasági fellendülése idején a közoktatásügy területén is nagy változások következtek. Az Eötvös József nevével fémjelzett Népoktatási Törvény életbe léptetése után (1868) született néhány elképzelés a középiskolák továbbfejlesztése, modernizálása érdekében is. Az 1883. évi XXX. tc. első ízben szabályozta törvényesen a középiskolák szervezetét. Kétféle középiskolát ismert el, mindkettő 8 osztályos és érettségivel zárul. Ezek: a gimnázium és a reáliskola.
Kisvárda a kiegyezés utáni gazdasági fellendülés időszakában Felső-Szabolcs kereskedelmi, gazdasági központja volt. A városiasodás jele, hogy az 1890-es évektől kezdődően a nagyközség képviselőtestülete több ízben próbálkozott a tanügyi hatóságnál, hogy Észak-Szabolcs e forgalmas és központi helyén gimnáziumot létesítsenek. Hosszú és kitartó harc eredményeként 1910. augusztus 3-án 77.170 szám alatt kelt rendeletében a Vallás és Közoktatásügyi Miniszter értesítette Kisvárda képviselőtestületét, hogy elvben elhatározta, hogy Kisvárdán főgimnáziumot létesít, de a községnek anyagi áldozatot kell vállalnia.
1911. szeptember 15-én végre megnyílt Kisvárdán az Állami Főgimnázium I. és V. osztálya, majd felmenő rendszerrel az 1914/15. tanévre benépesült. Kezdetben ideiglenes épületben nyert elhelyezést az intézet, az új épület ügye sajnos lassan haladt. A tervezés feladatát Wälder Gyula műépítész kapta meg a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumtól. Az 1913 májusában tartott helyszíni szemlén még abban reménykedtek, hogy 1914 őszén már az új épületben kezdhetik a tanítást. A szatmári Révi és Gál cég kivitelezésében az első munkálatok megtörténtek, de 1914 őszén teljesen leállt a munka, mert a történelem közbeszólt...
A továbbiakban itt olvashatsz:
http://www.besi.hu/?q=bessenyei-gyorgy-gimnazium-tortenete