SK/

O obci

Obec leží 8 km južne od okresného mesta Galanta na Podunajskej nížine, na oboch stranách rieky Dudváh. Bola a je aj v súčasnosti poľnohospodárskou dedinou. Momentálne je v obci zaregistrovaných 20 súkromne – hospodáriacich roľníkov, ktorí hospodária na poľnohospodárskych pôdach v katastrálnom území obce. Obec má obrovský potenciál pre rozvoj cestovného ruchu a turistiky. Na území obce medzi okresnými mestami Galanta a Šaľa sa totiž nachádza termálne kúpalisko, ktoré môže v budúcnosti poľnohospodársku dedinu pretvoriť na turistické stredisko. S týmto zámerom sa v roku 2000 začalo s ozdravovaním areálu termálneho kúpaliska. Vybudovali sa tu chatové osady, prebehla výstavba nových bazénov a vodného tobogánu, v ktorom sa postupne pokračuje.

Rozloha obce je 3484 ha.
Počet obyvateľov je 3128.

História

Obec Horné Saliby bola osídlená už v neolite. Vykopávky na území obce dokumentujú existenciu osídlenia z obdobia lengyelskej kultúry. Po páde Veľkomoravskej ríše v 10. storočí osídlili toto územie Maďari. V spisoch pozemkov pannonhalmského opátstva sa obec uvádza pod názvom ZELE a v r. 1237 – 1240 spolu s Dolnými Salibami ako UTRAQUE ZELI, čiže “Oboje Saliby”. Patrila ku kláštoru na Panonskej hore. V roku 1523 dostala výsadnú listinu, ale na mesto sa nevyvinula. V 16. storočí patrila obec Thurzovcom a Báthoriovcom, v 17.storčí sa ako súčasť šintavského panstva dostáva do rúk Eszterházyovcom. Po roku 1817 je súčasťou Čeklínskeho panstva. Pomenovanie obce pochádza azda od zemepánov zo 14. storočia. V r.1324 sa spomína Coradus de ZYLI /Szeli/.

V roku 1828 tu žilo už 1789 obyvateľov a obec mala 256 domov. Väčšina obyvateľov sa zaoberala poľnohospodárstvom. Poľnohospodársky charakter si zachovala obec i po roku 1918, kedy bola začlenená do Československej republiky. Mnohí obyvatelia obce pracovali ako sezónni robotníci na majetkoch veľkostatkára Szolda. Viedenská arbitráž v r. 1938 prisúdila územie obce Maďarsku, kam patrila obec do roku 1945. Po skončení 2. svetovej vojny sa Horné Saliby vrátili do Československa. V prvých povojnových rokoch došlo k deportácii mnohých maďarských rodín do českého pohraničia. Väčšina z nich sa vrátila, niekoľkí tam však ostali. V r. 1947 – 1948 došlo na základe medzištátnej zmluvy k presídleniu obyvateľstva. Tak sa z Horných Salíb maďarské rodiny vysťahovali do Maďarska a z Maďarska prišli do obce slovenské rodiny.

V r. 1949 bolo v obci založené JRD. Po roku 1953 nastal viditeľný hospodársky rast. Začalo sa budovať termálne kúpalisko, ktorého jedna časť leží v chotári Horných Salíb a druhá v chotári Diakoviec. Dnes opäť začali aj roľníci súkromne hospodáriť. V roku 1996 má obec 3079 obyvateľov, 1207 domov a ulice počtom 27. K obci patrí ešte osada Hrušov.

Kostoly

V obci sú 2 kostoly: rímsko-katolícky kostol svätého Vavrinca Diakona a Evanjelický kostol.

Evanjelický kostol bol postavený v rokoch 1786 – 1790 ako tolerančný bez veže so štítovou hlavnou fasádou. Vchod nesmel byť z ulice, prvé roky tu nebol organ a zvonica bola postavená až v roku 1830. V rokoch 1856 – 1861 prebehla prestavba kostola v neoklasicistickom slohu a bola pristavaná veža. Na kamennej tabuli sú vyryté mená tých, ktorí svojimi milodarmi podporili stavbu kostola. Vojnou poškodená veža bola opravená v r. 1978. Opravy boli vykonané aj v r. 1988. Kostol je sieňový priestor s polygonálnym zakončením po stranách emporami spočívajúce na pilieroch a je krytý rovným stropom. Fasády sú členené polkruhovo zakončenými oknami v šambránach a širokými pilastrami s rímsovou hlavicou. Do štítového priečelia je situovaná neoklasicistická veža. Nad pilastrami lemujúcimi vchod je trojuholníkový štít.

Výrazný je vykrajovaný štít zakončujúci hlavnú fasádu. Vežu pilastra zdobia len v hornej časti, kde sú zvukové otvory s polkruhovým zakončením. Veža je krytá sploštenou baňou, ktorá dosadá na trojuholníkové štíty. Klasicistický oltár s kazateľnicou z roku 1859 má ústredný obraz Krista v Getsemanskej záhrade z r. 1859 od bratislavského maliara Mihálya Aumayra. Krstiteľnica je neoklasicistická z r. 1878. Organ je neoklasicistický z 2. polovice 19. storočia. Vo veži boli zavesené dva zvony. Staršie dva zvony boli zhabané v 1. svetovej vojne na vojenské účely, podobne ako jeden zvon v 2. svetovej vojne.

Rímskokatolícky kostol svätého Vavrinca Diakona stojí na základoch starého chrámu z 11. storočia. O prvom kostole sv. Vavrinca v Horných Salibách sa zachovalo málo údajov. V r. 1271 sa spomína v listine kráľa Istvána V., keď potvrdil nitrianskemu kostolu sv. Emeráma listinu Gézu II. V dokumente sa spomína aj kostol, teda najneskôr na začiatku 12. storčia, ale zrejme ešte v 11. storočí. V r. 1524 na pravom brehu Dudváhu bol postavený neskorogotický kostol opäť zasvätený sv. Vavrincovi, v blízkosti ktorého bol zriadený aj cintorín. O krátky čas za Eleka Thurzu kostol prešiel do vlastníctva evanjelikov, ale okolo roku 1620 im ho Miklós Eszterházy odobral a dal katolíkom. Bohostánok viackrát menil majiteľa a až šopronský snem v r. 1681 rozhodol, že kostol prechádza do majetku katolíkov. Nakoľko vojnové udalosti značne poškodili malý kostol, preto bol v r. 1770 zbúraný. Základy tohto kostola boli ešte viditeľné v 19. storočí. Začalo sa so stavbou nového klasicistického rímsko-katolíckeho kostola sv. Vavrinca diakona podľa plánov Jakaba Fellnera, ktorý bol dokončený v r. 1775. Jeho staviteľom bol kancelár gróf Ferenc Eszterházy. Zo starej stavby sem preniesli zvon z r. 1401. V roku 1823 kostol vyhorel a jeho veža bola opäť zastrešená pôvodnou strechou až v r. 1967. Kostol poškodili aj vojnové udalosti r. 1944 – 1945, ale zanedlho bol opravený. Je to jednoloďová stavba s polygonálne zakončeným presbytériom, nad štítovou fasádou nadstavanou vežou a pristavanou sakristiou. Fasáda kostola je členená lizénami a polkruhovo zakončenými oknami v kamenných šambránach. Na rovnom štíte hlavnej fasády je volútový štít a veža krytá ihlancovou strechou. Presbytérium je zaklenuté konchou a pruskou klenbou dosadajúcou na rímsové hlavice združených pilastrov, ktorá sa opakuje aj v lodi. Interiér kostola zdobia nástropové maľby z r. 1970 od miestneho maliara.

Termálne kúpalisko

Termálna voda na našom termálnom kúpalisku vyviera z hĺbky 1559 metrov a má teplotu 67°C s nasledovným zložením:

Kationy: (Katióny)
Ca – 7,5 mg/l
Mg – 2 mg/l
Na – 613 mg/l
K – 8 mg/l

Aniony: (Anióny)
Cl – 280 mg/l
S – 13 mg/l
HCO – 1189 mg/l

Na termálnom kúpalisku sú k dispozícii tri bazény:

Taliansky bazén: 33 x 15 m, hĺbka 1 – 1,5 m, teplota vody 30 stup. C
Bazén pre mládež: 16 x 14 m, hĺbka 0,4 – 0,9 m, teplota vody 30°C
Detský bazén do 6 rokov s vodnou atrakciou – hríbom – šesťhran, hĺbka 0,3 m – teplota vody 30°C.

Pre návštevníkov slúži 72 m dlhý tobogán s vlastným dojazdovým bazénom.

Rekreácia

Milovníci športu môžu využívať tenisový kurt, volejbalové i nohejbalové ihrisko. Odpočinok a slnenie je možné na upravenej a udržiavanej areálovej zeleni.

HU/

Falunkról

A falu 8 kilométerre fekszik Galántától, a Duna menti alföldön és a Dudvág folyó mindkét felén terül el. Mezőgazdasági falunak számított régen is és ma is. Jelenleg 20 magángazdálkodó van a faluban, akik a Felsőszeli területén levő mezőgazdasági területeken gazdálkodnak. A falunak óriási lehetőségei vannak az idegenforgalom fejlesztése és turizmus terén. A falu területén található ugyanis a Galánta és Vágsellye közötti termálfürdő, mely a mezőgazdasági jellegű falut a jövőben turistaközponttá alakíthatja. E célból kezdődött 2000-ben a termálfürdő területének újraélesztése. Nyaralóközpontok létesültek, új medencék és vízicsúszda építése zajlott, mely fokozatosan folytatódik.

A falu területe: 3484 ha.
Lakosok száma: 3128.

Történelem

Felsőszeli területén már az újkőkorban laktak emberek. A község területén végzett ásatások a lengyeli kultúra népének nyomait tárták fel. A magyar törzsek a 10. században – a Nagymorva Birodalom bukása után – telepedtek meg ezen a vidéken. A falut Zele alakban a pannonhalmi apátság oklevelében, majd 1237–1240-ig Alsószelivel együtt UTRAQUE ZELI-ként említik, jelentése “mindkét Szeli”. A pannonhalmi kolostor uradalmának része volt. Kiváltságait 1523-ban kapta, de várossá nem fejlődött. A falu a 16. században a Thurzó és a Báthori-család, majd a 17. században az Esterházyak semptei uradalmához tartozott. 1817-ig a cseklészi uradalom része volt.

A falu elnevezése feltehetőleg a 14. századból ered. 1324-ben Coradus de ZYLI-ként említik. 1828-ban már 1789 lakos élt itt 256 házban. Főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Mezőgazdasági jellegét 1918 után, a Csehszlovák köztársaság megalakulása után is megőrizte. Sokan idénymunkásként dolgoztak Szolda földbirtokos földjein. A falu területét az 1938-as bécsi döntés értelmében Magyarországhoz rendelték, majd 1945-ben, a második világháború után újból visszacsatolták Csehszlovákiához. A háborút követő években sok magyar családot deportáltak ki Csehországba. Többségük visszatért, néhányan azonban ott maradtak. A államok közötti egyezmény értelmében 1947–1948-ban végrehajották a lakosságcserét. Ez alapján a felsőszeli magyar családokat Magyarországra telepítették és helyükre magyarországi szlovák telepesek kerültek.

1949-ben megalapították a helyi szövetkezetet. 1953 után a falu gazdasági fejlődésnek indult. Termálfürdő létesétését kezdeményezték, melynek területe részben Felsőszelihez, részben Deákihoz tartozik. Ma már újra folyik a magángazdálkodás a faluban. Felsőszelinek 1996-ban 3079 lakosa volt, 1207 házzal és 27 utcával. A községhez területéhez tartozik Körtvélyes /Hrušov/ település is.

Templomok

A falunak 2 temploma van: a Szent Lőrinc diakónus és veterán tiszteletére emelt római-katolikus templom és az evangélikus templom.

Az evangélikus templom 1786–1790-es években épült, torony nélküli csúcsszerű főhomlokzattal az ún. „toleráns“ típusba tartozik. Bejárata nem lehetett az utca felől, első években még orgonája sem volt, harangtornyát csak 1830-ban építették meg. 1856-1861 közötti években neoklasszicista stílusban építették át és tornyot emeltek hozzá. A teplomban elhelyezett emléktáblába az egyház jótevőinek neveit vésték. A háborúban megrongálódott tornyát 1978-ban újították fel, a további javításokat 1988-ban végezték el. A templom belseje sokszögű terem, az oldalsó pilléreken árkádok nyugszanak, a mennyezet egyenes. A homlokzat boltíves ablakokkal szegélyezett falfelület. A főfalban neoklasszicista torony található. A bejáratot körbeölelő pilaszterek fölött háromszög alakú oromzat helyezkedik el.

A fő homlokzat meghatározó része a formázott, íves csúcs. A pilaszterek tornyai csak felül díszítettek, ahol boltíves hangnyílások találhatók. A torony ellaposított kúptető formában végződik. A szószékkel ellátott klasszicista oltár központi motívuma a Jézust az olajfák hegyén ábrázoló oltárkép, mely Aumayr Mihály festőművész alkotása 1859-ből. A keresztelő kehely 1878-ból való. A neoklasszicista stílusú orgona a 19. század második feléből származik. A toronyban két harang függött. Az előző 2 harangot az 1. világháborúban elkobozták katonai célokra, hasonlóképpen történt az egyik haranggal a második világháborúban.

A Szent Lőrinc tiszteletére emelt felsőszeli római katolikus templomról kevés írásos dokumentum maradt fenn. Egy 1271-ből származó írásban V. István király jóváhagyta a nyitrai Szent Emerámus templomnak II. Géza adományozó levelét. A dokumentum említi a templomot is, mely a 12. század elején, de inkább a 11. században épült. 1524-ben a Dudvág jobb oldalán épült a Szent Lőrincnek ajánlott későgótikus templom, és közelében a temető. Rövid idő után a templom Thurzó Elek tulajdonába került, de 1620 körül Eszterházy Miklós elkobozta és a katolikusoknak adta. Az Isten háza többször gazdát cserélt, míg végül a „Soproni ülés“ határozata alapján született döntés értelmében a templom ismét a katolikusok birtokába kerül. A háborús események nagyban károsították a kis templomot, ezért 1770-ben lebontották. A templom alapjai láthatóak voltak még a 19. században is. Megkezdődött a Szent Lőrinc diakónus római katolikus templom építése, klasszicista stílusban, Fellner Jakab tervei alapján. A munkálatokat 1775-ben fejezték be. Esterházy Ferenc kancellár építtette. A régi templomból áthozták az 1401-ben öntött harangot. 1823-ban a templom leégett, a tetőt az eredeti állapotába csak 1967-ben állították vissza. A templom komoly károkat szenvedett az 1944–45-ös hadiállapotok idején is, de rövid időn belül megjavították. Az egyhajós építménynek poligonálisan végződik a szentélye, a homlokzat fölött levő toronnyal és hozzáépített sekrestyével. A templom oromzata falsávokkal, félköríves ablakkeretekkel szegélyezett. A főhomlokzat egyenes oromzatán csiga alakú díszítés van csúcsos tetőszerkezettel. A szentélyben a poroszsüveges boltív a csoportos oszlopsor ormain helyezkedik el, ami a hajóban is megtalálható. A templom interiérjét Bedecs Jenő helyi festő 1970-ben készült falfestményei díszítik.

Termálfürdő

A termálvíz fürdőnkben 1559 m mélyről tör fel, 37 °C-os hömérsékletű a következő összetétellel:

Kationok
Ca – 7,5 mg/l
Mg – 2 mg/l
Na 613 mg/l
K – mg/l

Anionok
Cl – 280 mg/l
S – 13 mg/l
HCO – 1189 mg/l

A termálfürdőben a következő medencék állnak rendelkezésre:

Olasz medence 33×15 m-es méretű, mélysége 1–1,5, a víz hőmérséklete 30 °C.
Fiataloknak szóló medence: mérete16x14 m, mélysége 0,4– 0,9, hőmérséklete 30 °C.
Gyermekmedence vízi atrakciókkal 6 éves korig – gomba, mélysége 0,3 m, a víz hőmérséklete 30°C.
A látogatókat várja a 72 m hosszú csúszda /tobogán/ saját medencével.

Rekreáció

A sport szerelmesei kihaszálhatják a tenisz-, lábfoci- és kézilabdapálya adta lehetőségeket. Pihenni és napozni a rendben tartott zöldövezetben lehet.

ZDROJ: https://hornesaliby.sk/sk/