SK: Ku keške: Prosím vždy vrátite na svoje miesto, prineste si pero a nevzbudzujte pozornosť.
HU: A ládához: Kérem mindig az eredeti helyre visszahelyezni, hozzatok saját tollat és ne keltsetek feltűnést
História obce:
Horné Topoľníky vznikli v chotári Topoľníky na pozemku, ktorý v 13. storočí kráľ Belo IV. daroval bratislavskej kapitule a prepoštovi. Ladislav IV. v r. 1277 spomenuté darovanie potvrdil. V najstarších prameňoch sa obec po prvýkrát spomína v r. 1451. Zemepáni tu mali veľmi výnosné miesto, na ktorom sa lovili vyzy. V 16. storočí si obec prenajali šľachtické rodiny, v 17. storočí Pálffyovci. V r. 1553 bolo v obci 7 port, v r. 1720 tu bol mlyn a 29 daňovníkov. V roku 1828 mala obec 138 domov a 989 obyvateľov. Za prvej ČSR mala obec poľnohospodársky charakter a v novembri 1938 bola tiež pripojená k Maďarsku.
Pôvodným povolaním tunajšieho obyvateľstva bolo rybárstvo a poľovníctvo. Neskôr ich vystriedalo poľnohospodárstvo a chov dobytka. Po Budíne a Komárne boli Topoľníky tretím najväčším miestom, kde sa lovili vyzy. Odtiaľto vozili ryby nasolené v sudoch do Varšavy, Kyjeva, Moskvy, Viedne, Prahy, dokonca i do Paríža. Tento druh ryby pre jej vynikajúce mäso nazývali rybou kráľov, pre jej veľkosť kráľom rýb.
Najväčší exemplár ulovený v tomto okolí vážil 11 q. Písomné záznamy o obci sa v čase 2. svetovej vojny stratili. Archívny výskum sa začal v r. 1974.
Dolní Ňáražd patril kedysi rodine Aghovcov, neskôr iným zemepánom, r. 1553 Serédyovcom a Méryovcom, časť panstvu Sv. Jur, časť panstvu Malinovo-Eberhard. Od r. 1796 sa obec vyvíjala ako zemepanské mestečko s trhovým a mečovým právom ako sídlo správy jedného z dištriktov panstva Sv. Jur. V polovici 18. storočia sa stala strediskom samostatného panstva Alsónyárasd (Dolní Ňáražd), ku ktorému patrili Dolné Saliby, Trhová Hradská, Horný Štál a iné dediny. V roku 1720 mala 23 domov; v roku 1828 už 99 domov a 716 obyvateľov. Vo zväzku o Prešporskej (Bratislavskej) župe, ktorý vyšiel v edícii Župy a mestá v Uhorska (Magyarország vármegyéi és városai) redigovanej Samu Borovskym na prelome storočia sa uvádza:
“Na základe listín dal arcibiskup Tomáš už v r. 1193 povolenie na stavbu kaplnky. V roku 1434 je v obci zaznamenaná rodina grófov z Fraknó (dnešný Forchtenstein), ktorí svoje majetky odovzdali biskupovi Klementovi. V roku 1647 sú majiteľmi obce Pálffyovci. Gróf Ján Pálffy st. má tu dodnes najväčšie majetky a starú zemiansku kúriu, v ktorej sa uchovávajú zaujímavé umelecké poklady. V druhej polovici minulého storočia bol v obci aj pivovar a tunajšie dobytčie trhy boli známe v širokom okolí. V roku 1849 sa v chotári obce odohrali dve menšie vojenské bitky, na počesť ktorých dali pri príležitosti tisíceho výročia uhorského štátu postaviť pamätník. Obec bola kedysi dôležitou zastávkou cestujúcich na trase z Pešti do Prešporka. Účastníci Uhorského snemu, cestujúci do Bratislavy, sa vždy zastavili a prenocovali v miestnom hostinci. Nocoval tu viackrát Lajos Kossuth a Ferenc Deák. V súvislosti so vznikom obce tunajšie ľudové tradície nadväzujú na to, že obec založilo sedem rodín: Mikóczyovci, Csölleovci, Nagyovci, Szalayovci, Váradyovci, Tóthovci a Szabóovci, ktorí údajne boli mlynári a rybári a boli aj tunajšími prvými obyvateľmi. Dedina je sídlom obvodného notariátu. Má vlastnú poštu a telegraf, najbližšia železničná stanica je Horný Štál-Topoľníky.”
Zdroj: http://topolniky.sk/sk/kozseg-tortenete/
Község történelme:
Felsőnyárasd a IV. Béla király által a 13. században a pozsonyi káptalannak és a prépostnak adományozott birtokon, Nyárasd határában jött létre. 1277-ben az említett adományozást IV. László megerősítette. A legrégibb okirat 1451-ben említi először. A földesuraknak nagyon jól jövedelmező vizafogó helyük volt itt. A 18. században a községet a nemesi családok vették bérbe, a 19. században a Pálffyak. 1553-ban a községnek 7 portája volt, 1720-ban malma és 29 adófizetője. 1828-ban 138 háza és 989 lakosa. Az első Csehszlovák Köztársaság idején ez a község is mezőgazdasági jellegű volt, és 1938-ban ezt is visszacsatolták Magyarországhoz.
A lakosság ősfoglalkozása a halászat és a vadászat volt. Később ezt kiszorította a földművelés és az állattenyésztés. Jelentős volt halászata, mert Buda és Komárom után Nyárasdon volt Magyarország harmadik legnagyobb vizafogó helye. A halat innen besózva és hordókba rakva szállították Varsóba, Kijevbe, Moszkvába, Bécsbe, Prágába, sőt Párizsba is. E halfajtát kiváló húsa miatt a királyok halának, nagysága miatt a halak királyának nevezték. (A környéken kifogott legnagyobb példány 11 q-t nyomott).
A községről készített írásbeli feljegyzések a II. világháború idején sajnálatos módon eltűntek. A levéltári és egyéb kutatást kisebb-nagyobb rendszerességgel 1974-től végzik.
Alsónyárasd hajdanában az Agh családé volt, később más földesurak birtokában található. Így 1553-ban a Serédy és Mérey családé, mint a garamszentgyörgyi és az éberhardi uradalom része. 1796-tól vásárjoggal és pallosjoggal rendelkező mezővárosként, mint a szentgyörgyi uradalom egyik kerületi székhelye fejlődött. A 18. század derekán az önálló alsónyárasdi uradalom központja lett, hozzátartozott Alsószeli, Vámosfalu, Felistál és más falvak is.
A századfordulón kiadott Borovszky Samu-féle “Magyarország vármegyéi és városai” sorozatnak a Pozsony vármegyéről írt kötetében Alsónyárasd múltjáról többek között az alábbiakat olvashatjuk:
“Az oklevelek szerint Tamás esztergomi érsek 1193-ban már kápolna építésére adott engedélyt. 1434-ben a Fraknói grófokat találjuk itt, akik birtokukat Molnári Kelemen győri püspöknek adják át. 1647-ben már a Pálffyak az urai s id. Pálffy János grófnak ma is van itt nagyobb birtoka és régi nemesi kúriája, ahol számos érdekes műkincset őriznek. A múlt század második felében serfőző-ház is volt a községben s marhavásárai messze vidéken híresek voltak. 1849-ben határában két kisebb ütközet volt. Az itteni honvédemléket a millenium alkalmából, ezeknek az emlékére állították föl. E község azelőtt a szenc-pozsonyi országútnak egyik legfontosabb pontja volt, amennyiben az országgyűlésre Pozsonyba utazók mindenkor az itteni uradalmi nagyvendéglőben szálltak meg. Kossuth Lajos és Deák Ferenc is néhányszor itt töltötte az éjszakát. Itt volt különben a lóváltás is. Az itteni néphagyomány a község keletkezésére vonatkozólag azt tartja, hogy hét család alapította, a Mikóczy, Csölle, Nagy, Szalay, Várady, Tóth és Szabó családok, akik állítólag mint molnárok és halászok e községek első telepesei lettek volna. A község körjegyzőségi székhely. Van postája és távírója, vasúti állomása pedig Felistál-Nyárasd.”
Forrás: http://topolniky.sk/hu/kozseg-tortenete/