(RO) Construita ca orice alta cetate pe coasta unui deal, pentru a domina zona si pentru a o supraveghea, Cetatea Gurghiu se pare ca dateaza din perioada feudala, cand ungurii au patruns in Transilvania. Dar, la fel ca si celebra cetate sighisoareana, conform unor izvoare literare, si aceasta a fost ridicata pe ruinele unui fost castru roman. Unele surse sustin faptul ca fortareata romana, numita "Capora", ar fi facut parte din lantul de castre romane din regiunea muntilor Caliman si Gurghiu, avand rolul de a apara Dacia rasariteana. Dupa retragerea romanilor din Dacia, atat edificiul de pe valea Gurghiului, cat si cele de la Brancovenesti si Calugareni, ar fi devenit nişte ruine. Cetatea a servit adesea ca resedinta favorita a principiilor Transilvaniei. De aici s-au emis documente importante servind uneori ca loc de adunare a Dietei Transilvaniei. Situarea geografica in imediata proximitate a unor domenii de vanatoare importante (păduri de cerbi, mistreţi respectiv urşi precum şi micro-climatul favorabil montan cu proprietati curative datorita aerului de munte, a facut din Gurghiu un constant loc de peregrinaj mai ales a magnatiilor medievali maghiari si habsburgici. La nord de cetate se afla un castel in stil baroc, avand elemente renascentiste, care are mai multe faze de constructie. Castelul in forma sa actuala dateaza din secolul al XVII-lea. In prezent se pastreaza drumul de acces medieval spre cetate, zidul sud - estic care in unele portiuni are o inaltime de aproximativ 15 m, fundatiile a doua bastioane care ajung la o inaltime de aproximativ 4 - 5 m. In vestul cetatii se pastreaza un sant de aparare care desparte capatul cetatii de curtea mare a fortificatiei, zidurile de incinta cu inaltimea de 8 m, doua contraforturi. Alte obiective turistice din zona sunt: Castelul Bronemissza, Stejeretul de la Mociar, Parcul Dendrologic, Poiana Narciselor etc.
(HU) A Maros folyó felső szakaszának völgyétől K-i irányban, a Görgényi havasok között egy 500 méter magas hegytetőn emelkedik Görgény várának maradványa. Az 1708-as lerombolása óta a természet visszahódította a háromhektáros középkori erősség területét, melyen Soós Zoltán marosvásárhelyi régész vezetésével kisebb mértékű kutatásokat végeztek a 2003. és 2004. esztendőkben. A napvilágra került eredmények alapján kijelenthetjük, hogy a Várhegyre vezető szerpentines út három egymást követő kapun keresztül vezetett el a XIV. századi korai vármaghoz, ami az erődítmény közepén lévő kisebb platón emelkedett. A négyzet alaprajzú erősség kapuját nevezték a korabeli források Ó-kapunak. Hunyadi János erdélyi vajda birtoklása idejére tehetőek a további bővítések, ami a középső és alsókapu, illetve az azokat összekötő falszoros {„Zwinger”} létrejöttét jelentette. A vár fennsíkjának É-i részén mélyítették a talajba a 14 méter mély és 3,8 méter széles, négyzet alakú ciszternát. Az utolsó ostrom és a későbbi bontások miatt semmiféle épület nem látható a területen, csupán a meredek hegyoldalt övező várfalak illetve néhány XIV. – XV. századi torony csonkja észlelhet a sűrű aljnövényzetben. Az I. Rákóczi György erdélyi fejedelem parancsára végzett 1639-es építkezések során, a D-i oldalon ágyúteraszt létesítettek, ami a Várhegy alatti völgyet tartotta ellenőrzése alatt, míg É-felé egy kazamatás bástyát húztak fel. Ennek a korszerű védőműnek feladatául a szemközti, magasabbra emelkedő Szőlőhegyen esetlegesen felállított ellenséges ostromló tüzérség megsemmisítését szabták meg. A bástyát kívülről mély szárazárokkal és az abból kinyert földjéből emelt sánccal is körülvették, ami golyófogóként védte a kőfalat. Görgény várát Anjou Károly Róbert király parancsára építették fel és a következőkben a Görgényi havasok vidékén lévő huszonnégy település és egy mezőváros birtokközpontjául szolgált. Az itt állomásozó királyi helyőrség vámoltatta meg a tíz kilométerre, a Maros folyó völgyében a moldvai fejedelemség felé haladó kereskedőket is. Görgény első, napjainkig fennmaradt okleveles említése 1358-ból való. Jagello I. Ulászló király a legfőbb párthívének számító Hunyadi János erdélyi vajdának adományozta 1443-ban. Két esztendő múltán már társvajdája, Újlaki Miklós mondja a magáénak, mint honorbirtokot. V. László király örökbirtokként 1453-ban Hunyadi János volt kormányzónak adományozta. Tőle kisebbik fia, Mátyás örökölte meg. Így lett Hunyadi Mátyás 1458-as trónra lépte után a vár királyi erősség, falai között általában a székely ispán tartotta szállását még a XVI. század folyamán is. 1540. végén a Habsburg-párti Maylád István főkapitány vette ostrom alá az erődítményt. Szapolyai János király nászajándékul adományozta a lengyel származású feleségének, Izabella királynénak. Az úrnő is építtethetett a hegyi sasfészekben, mert címeres emléktábláját az 1652-es összeírás során még látták a vár falában, ami azonban az 1960-as években eltűnt onnan. 1570-től a függetlenné váló Erdélyi fejedelemséghez tartozott, felruházták több gazdasági jellegű feladattal a birtokához tartozó helyiségeket, mint például a jól jövedelmező papírgyártással {1660-tól kezdve}. Ehhez csatlakozott később egy üveg és kőedénygyár is. Mivel a Görgényi havasok sűrű rengetegei vadban bővelkedtek, kedvelt vadászterületnek számított az erdélyi fejedelmek számára, akik sűrűn megfordultak falai között. A súlyosan megbetegedett János Zsigmond választott magyar királyt, Erdély urát is innen szállították Gyulafehérvárra, ahol 1571. március 14.-én hunyt el. Birtokolta még Hagymási Kristóf kancellár is, akitől a fele uradalmat Kovacsóczy Farkas nemes úr vette zálogba. Mivel mindketten részt vettek a Báthory Zsigmond fejedelem osztrák-pártjával szembenálló török-pártban, az uralkodó utasítására elfogatták és kivégezték őket. A fejedelmi Kamara kezelésébe került várbirtokot 1595-ben Bocskai Istvánnak adományozták, akinek 1606-os halála után ismét a Kamara kezelésébe jutott. Természetesen a gazdasági feladatok mellett elsősorban hadászati szerepet játszott a görgényi vár. A Habsburg császár és király ellenőrizte Magyarország felől várható támadások kivédésére a XVII. században jelentősebb mértékben megerődítették, korszerű ágyúállásokkal látták el. A korabeli feljegyzések szerint az utolsó hadi munkálatokra I. Rákóczi György erdélyi fejedelem adott utasítást 1639-ben. Két esztendőn át folytatódtak az építkezések, amihez háromezer szekérnyi követ használtak fel. Ekkoriban emelték a görgényszentimrei várkastélyt is. 1652-ből ismert egy igen részletes inventárium {várleltár} ami alapján képet alkothatunk az elpusztult épületekről is. Barcsay Ákos erdélyi fejedelem a várba menekülve, belátta helyzete tarthatatlanságát és 1660. december 31.-én lemondott a trónusáról. Mivel azonban a titokban a törökkel mégis folytatott tárgyalásokat, a következő esztendőben Kemény János fejedelem elfogatta és kivégeztette testvérével együtt. Az utolsó hadi cselekmények a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején történtek a falai között. A kurucok már 1703. végén megszállták, de a vesztes zsibói csata után kénytelek kiüríteni 1705. novemberében. A következő esztendő tavaszán ismét a felkelő kezére került. A Habsburg csapatok fokozatos előrenyomulása során Rabutin generális vette ostrom alá 1707. októberében. A kuruc helyőrség vitézül tartotta magát öt hónapon át az erős ágyúzás dacára is. Miután azonban Rátoni István várkapitány elesett, a súlyos élelmiszerhiánnyal küszködő védősereg maradéka 1708. március 10.-én éjszaka kirohanva a rommá lőtt erődítményből, áttört az ostromzáron és elmenekült a hegyekbe. A bevonuló császári sereg aztán lerombolta a még álló védőműveket is. A pusztulásnak indult, gazdátlan romok jelentős részét a XVIII. – XIX. században lebontották és elszállították a görgényszentimrei kastély bővítésének munkálataihoz. A háromhektáros területnek még jelentős részei várnak kutatásra.
(EN) The remnants of Görgény Castle rise on a 500-meter-high hilltop in a westerly direction from the valley of the upper section of the Mureş River, between the Görgényi mountains. Since its demolition in 1708, nature has recaptured the area of the three-hectare medieval fortress, on which minor research was carried out in 2003 and 2004 under the guidance of archaeologist Zoltán Soós from Târgu Mureş. Based on the results that have come to light, we can state that the serpentine road leading to Castle Hill led through the XIV. to the early 19th century castle core, which rose on a smaller plateau in the middle of the fort. The gate of the fortress with a square floor plan was called the Old Gate by contemporary sources. During the tenure of the Transylvanian voivode János Hunyadi, further expansions can be made, which meant the creation of the middle and lower gates and the wall gate connecting them {“Zwinger”}. In the northern part of the castle plateau, a square tank 14 meters deep and 3.8 meters wide was sunk into the ground. Due to the last siege and subsequent demolitions, no buildings can be seen in the area, only the castle walls surrounding the steep hillside and some XIV. - XV. century tower stump can be seen in the dense undergrowth. During the 1639 constructions ordered by the Transylvanian prince György Rákóczi I, a cannon terrace was established on the south side, which kept the valley under the Castle Hill under its control, while a dungeon bastion was erected to the north. The task of this modern fortification was to destroy the enemy besieging artillery that might have been set up on the opposite, rising mountain. The bastion was also surrounded on the outside by deep ditches and a rampart raised from the land extracted from it, which protected the stone wall like a ball catcher. Görgény Castle was built on the orders of King Charles Robert of Anjou and later served as the estate center of twenty-four settlements and a market town in the region of the Görgényi Mountains. The royal garrison stationed here also cleared the merchants heading for the Moldavian principality for ten kilometers in the valley of the Mureş River. The first documented mention of a ferret that survives to this day is from 1358. King Jagello I donated it in 1443 to János Hunyadi, the Transylvanian voivode, who was the main party believer. Two years later, his co-owner, Miklós Újlaki, says he owns it as an honorary estate. King László V donated it to János Hunyadi as a former governor in 1453. He inherited it from his younger son, Matthias. Thus, after the accession of Mátyás Hunyadi to the throne in 1458, the castle was a royal fortress, within its walls the Szekler ispán usually kept his accommodation even in the 16th century. also during the century. At the end of 1540, Captain István Maylád from the Habsburg party besieged the fortress. King John of Szapolyai donated it as a wedding present to his wife of Polish descent, Queen Isabella. The mistress was also allowed to build it in the mountain eagle's nest, because her coat of arms was still seen in the castle wall during the 1652 census, but it disappeared from there in the 1960s. It belonged to the Transylvanian principality, which became independent from 1570, and the premises belonging to it were endowed with several economic tasks, such as the profitable paper production {from 1660}. This was later joined by a glass and stoneware factory. As the dense abundance of the Görgényi mountains abounded in the wild, it was a popular hunting ground for the Transylvanian princes, who turned densely within its walls. The seriously ill János Zsigmond, the chosen Hungarian king, the lord of Transylvania, was also transported from here to Gyulafehérvár, where he died on March 14, 1571. It was also owned by Chancellor Kristóf Hagymási, half of whom was pledged by the noble Mr. Farkas Kovacsóczy. As they both took part in the Turkish party opposed to the Austrian party of Prince Sigismund Báthory, they were arrested and executed on the instructions of the ruler. The castle estate, which was taken over by the princely Chamber, was donated to István Bocskai in 1595, after whose death in 1606 he came under the management of the Chamber again. Of course, in addition to economic tasks, the castle in Görgény played a mainly military role. The Habsburg emperor and king controlled the XVII. It was fortified to a greater extent in the 16th century and was equipped with modern cannon stands. According to contemporary records, the last military work was ordered by the Transylvanian prince György I. Rákóczi in 1639. Construction continued for two years, using three thousand chariots of stone. At that time, the castle of Szentimre was also built. A very detailed inventory {castle inventory} is known from 1652, on the basis of which we can form a picture of the destroyed buildings. The Transylvanian prince Ákos Barcsay, fleeing to the castle, realized the unsustainability of his situation and on December 31, 1660, he resigned his throne. However, because he was still secretly negotiating with the Turks, the following year he was captured and executed by Prince John Kemény along with his brother. The last acts of war in the II. War of Independence led by Ferenc Rákóczi.
(HU) Fa üregében, a tetőre vezető ösvény jobb oldalán.
(RO) In gaura copacului, in drum spre varf, pe partea dreapta a potecii
(EN) In a hole in the tree, in the way to the peak, at the right side of the path
Va n ubyr va gur gerr, va gur jnl gb gur crnx, ng gur evtug fvqr bs gur cngu