SK: Ku keške: Prosím vždy vrátite na svoje miesto. Nezabudni na pero.
HU: A ládához: Kérem Mindig az eredeti helyre visszahelyezni. Nefeledkezz meg tollról.
História obce: Vôbec prvá zmienka o obci pochádza z roku 1205, neskôr sa spomína v roku 1319 ako Bochfolua, v roku 1321 ako Boch a v listine z roku 1328 v spojení Iobagio Strigoniesis ecclesie villa Boch. Názov je pravdepodobne odvodený od osobného mena Báč. Možno predpokladať, že obec vznikla v 12. storočí, ale na súpise obcí, ktoré mali za úlohu ochranu uhorských hraníc v 13. storočí sa ešte nespomína. V listine z roku 1229 je zmienka o obci takisto vo forme Boch, ktorá v sebe skrýva dobový prepis mena Báč. K nemu sa pridávala prípona -falva (obec, usadlosť) označujúca vlastnícky vzťah (Bácsova usadlosť) a kt orá sa v priebehu storočí skrátila do tvaru Bacsfa. Obec patrila arcibiskupskej stolici vo Vojke nad Dunajom a bola majetkom jej šľachticov (predialistov). Veľké morové a cholerové epidémie na Žitnom ostrove neušetrili ani túto obec. Obyvatelia, ktorí sa zachránili, z vďaky postavili v roku 1725 kaplnku, ktorú od roku 1764 obklopuje cintorín. Podľa súpisu z roku 1828 bolo v obci 33 domov a 258 obyvateľov.
V roku 1866 vypukol požiar, ktorému padla za obeť celá obec. V roku 1875 znova vyčíňal v obci ničivý požiar a novopostavené domy o päť rokov zaliala voda.
V listine z roku 1205 je zmienka aj o usadlosti Szent-György-Úr (Svätý Júr), ktorá sa spomína aj v listine s vročením 1237 ako Ecclesia Sancti Georgii. Názov je odvodený od mena svätého Juraja. Časovo možno vznik obce klásť tiež na koniec 12. a začiatok 13. storočia.
Báč už v dávnej minulosti splynul s obcami Szent-György-Úr (Svätý Júr) a Szent Antal (Svätý Anton), ktorý je významným pútnym miestom ešte aj v súčasnosti. Ostrihomský arcibiskup Juraj Lippay nechal v blízkosti usadlosti Szent-György-Úr postaviť kostol s kláštorom. Základný kameň kostola bol položený v roku 1660, ale práce sa po smrti arcibiskupa v roku 1666 zastavili. V stavbe neskôr pokračoval jeho nasledovník Juraj Szelepcsényi.
Hlavný oltár kostola nechal postaviť gróf Juraj Apponyi v roku 1782, ale v tom čase mal kostol už za sebou významnú minulosť. Kostol je jednou zo vzácnych skorších stavieb baroka. Na oltárnom obraze je stvárnená Panna Mária a jedna z krýpt v podzemí kostola sa stala pohrebným miestom Apponyiovcov.
Kostol v Szent-György-Úre (Svätom Jure) vysvätil 1. októbra 1724 biskup Juraj Ghyllányi. Už predtým však bol kostol zasvätený svätému Antonovi Paduánskemu a odtiaľ pochádza aj meno usadlosti Szent Antal. Strašný víchor, ktorý vyčíňal v roku 1718 zmietol strechu kláštora a krátko nato ďalšia víchrica zbúrala priečelie kostola. Všetko však bolo opravené.
V roku 1684 nechala rodina baróna Maholányiho postaviť na priestranstve pred kostolom a kláštorom sochu svätého Antona. Starý kostolík v Svätom Jure, o ktorom sa listiny po prvý raz zmieňujú v roku 1238, bol zbúraný v roku 1852, pretože časom schátral. Škoda, že nebol zrenovovaný, lebo sa mohol stať jednou z najstarších sakrálnych pamiatok Žitného ostrova. Nariadením Jozefa II. bol roku 1789 zrušený aj františkánsky rád a kláštor sa využíval ako sýpka a kostol ako senník. Bratislavské úrady povolili návrat františkánov až v roku 1811.
Usadlosť, vlastne tri spojené usadlosti, už od roku 1781 používali názov Bacsfa. V prvej polovici 19. storočia je Báč spomínaný ako malá obec v Bratislavskej stolici, na pol hodiny pešej chôdze od Šamorína. Obec, ktorá ešte aj v tom čase územno-správne patrila k Vojke, obývalo 237 katolíkov, 7 evanjelikov a 7 židov. Na konci minulého storočia mal Báč 48 domov a obyvateľstvo tvorili asi tri stovky katolíkov. Okrem kláštora sa tu nachádzal aj kaštieľ, ktorý po Apponyiovcoch vlastnil rytier Rudolf Wiener Welten. Pred rokom 1938 patrilo do katastra obce 682 katastrálnych jutár a Báč mal 321 obyvateľov. Na začiatku štyridsiatych rokov nášho storočia patrila obec pod notárstvo v Kyselici (Vajka-Keszölcés). Slovenský názov Báč obec dostala v roku 1948 úradnou cestou.
Zdroj: https://www.obecbac.sk/obec-bac/historia-obce/
Község történelméből: Az első említés a faluról 1205-ből származik, később 1319-ben Bochfolua néven szerepel, majd 1321-ben mint Boch és az 1328-ból származó oklevélben Iobagio Strigoniensis ecclesie villa Boch név áll. A név valószínűleg Bács személynévből ered. Feltételezhető, hogy a falu a 12. században jött létre, viszont a Magyar Királyság határait védő faluk jegyzékében nem szerepel. Az 1229-ből származó oklevélben a falu Boch néven van említve, ami a Bács név korabeli átírását rejti. Ehhez hozzácsatolták a -falva toldalékot, ami birtokos viszonyt jelez (Bács települése) és, ami az évek múltával a Bacsfa alakba rövidült le. A falu a Vajkai Nemesi Érseki Székhez tartozott és az egyházi nemesek tulajdona volt. A Csallóközben pusztító pestis és kolera járványok ezt a falut sem kímélték. Azok a lakosok, akik túlélték a járványokat, hálából 1725-ben egy kápolnát építettek, amit 1764 óta temető vesz körül. 1828-ból származó jegyzék alapján a faluban 33 ház és 258 lakos volt. 1866-ban egy tűzvész tört ki, aminek az egész falu áldozatul esett. 1875-ben ugyancsak egy pusztító tűzvész tombolt a faluban, majd 5 év múlva az újraépített házakat árvíz semmisítette meg.
Egy 1205-ből származó oklevélben Szent-György-Úr (Svätý Júr) nevezetű településről is szó esik, amely egy 1237-es oklevélben Ecclesia Sancti Georgii néven is említődik. A megnevezés Szent György nevéből van levezetve. A falu keletkezését szintén a 12. század végére és 13. század elejére lehet besorolni.
Bacsfa már a régmúltban egyesült Szent-György-Úr és Szentantal falvakkal, utóbbi egy jelentős búcsújáróhely napjainkban is. Lippay György esztergomi érsek egy templomot és kolostort építetett Szent-György-Úr közelében. Az alapkő letételére 1660-ban került sor, de az érsek halála után (1666) az építkezés leállt. Szelepcsényi György érsekké avatása után az építkezések folytatódtakA főoltárt gróf Lippay György építette meg 1782-ben, de akkor már a templomnak jelentős múlttal rendelkezett. A templomnak értékes és eredeti szecessziós belső festése van, ami 1900 körül jött létre. A templom barokk stílusban épült. A főoltáron Szűz Mária képe található és a templom alagsorában található kripták egyike az Apponyi család temetkezési helye volt.
Szent-György-Úrban lévő templomot 1724. október 1.-jén szentelte fel Ghyllányi György püspök. Viszont előtte még Páduai Szent Antalnak volt felszentelve a templom, innen ered a község Szentantal neve. 1718-ban egy szörnyű szélvihar tombolt, ami tönkretette a tetőt, majd nem sokkal késöbb egy újabb vihar ledöntötte a tornyot, s ezzel a homlokzatot törte be. Ezt követően helyre állítások sora következett.
1684-ben Maholányi báró családja egy Szent Antal szobrott állítatott a templom és kolostor előtt lévő tágas területre. A Szent-György-úri templom, amelyről már az 1238-as oklevelek szót ejtenek, 1852-ben lebontották elhanyagolt állapota miatt. Nagy kár, hogy nem lett felújítva, mert Csallóköz legöregebb szakrális emléke lehetne. II. József rendelete 1789-ben törölte a ferences rendet, a kolostor magtárként, a templom pedig szénraktárként működött. Csak 1811-ben engedélyezték a pozsonyi hatóságok a ferencesek visszatérését.
A három település már 1781-től a Bacsfa megnevezést használta. A 19. század első felében Bacsfa úgy van említve, mint egy kis falu Pozsony megyében, fél óra gyaloglásra Somorjától. A faluban, amely még akkor is Vajka önkormányzatába tartozott, 237 katolikus, 7 evangélikus és 7 zsidó volt. Az 1800-as évek végen Bacsfán 48 ház és körülbelül 300 katolikus alkotta a lakosságot. A kolostoron kívül a faluban egy kastély is található, amely az Apponyi család után Rudolf Wiener Welten birtokában volt. 1938 előtt a falu kataszterébe 638 katasztrális hold tartozott és 321 lakosa volt. A negyvenes évek elején Bacsfa Vajka-keszölcés közjegyzősége alá tartozott. A falu a Báč szlovák megnevezést 1948-ban szerezte meg hivatalos úton.
Forrás: https://www.obecbac.sk/bacsfa-kozseg/a-telepules-tortenete/