Faúsztató csatorna

Már a vaskohó működése idejében is tervezték a tüzifa vízi úton torténő szállítását, de a víz kétféle hasznosítása kizárta volna egymást, így csak az 1790-es években épült ki és 1860-as évekig folyt a Szén-patak és a Nagy-Vasfazék-patak völgyében az úsztatás. Hazánk mai területéről nem ismert több, magashegységekben használatos faúsztató-rendszer. Elrendezéséről egy 1856-ból fentmaradt erdészeti térkép ad valós képet.

A vasolvasztókhoz és a hámorhoz a völgy alsó részén gyűjtötték a vizet, a faúsztatáshoz 5-600 méteres tengerszint feletti magasságban álltak a duzzasztógátak. Alattuk a patak kanyarulatait kiegyenesítve, csatornában úszott le a fa egészen Kismaros határáig. Itt volt két gereb a patakon, ami megállította a farönköket. A télen kitermelt fát a tavaszi hóolvadáskor és az erősebb őszi esőzések idején úsztatták le. A csatorna mellett álló csáklyások feladata volt a kialakult torlaszok megszüntetése. S bár a vízi úton történő szállítás nagy beruházást igényelt, abban az időben ez volt a legolcsóbb módja a szállításnak.