A láda nem a megadott koordinátán van!
Az öreg és a kobold esete
Történt egyszer régen, hogy a szokolyahutai öreg vaskohász legkisebb fia nagyon unatkozott. De ez igazából nem is különleges eset, hanem mindennapos történés volt. Az apja, aki már minden addig ismert módját bevetette, hogy akármivel is, de kimozdítsa ebből az állapotából, teljesen kétségbe esett, hogy milyen módon szórakoztassa a kisfiút. Nagy búslakodásában elindult az erdőbe, s mindaddig ment, amíg egy takaros kis rétre nem lelt. Ott leült, hátát egy öreg körtefának vetette és csak sóhajtozott bele a világba, meg tördelte a kezeit. Szépen ráesteledett és már indulni akart haza, amikor észrevette, hogy egy gyufaszálat a fogai között forgató kobold őt figyeli az öreg körtefa ágai közül. A bányászoktól sokat hallott már a koboldokról és nem igazán hízelgő dolgokat. Megkérdi tőle a kobold:
- Miért búslakodsz itt már órák óta, öreg?
Az öreg megrezzent, s hirtelenjében nem tudta mi tévő legyen. Igazán ritka az olyan eset, amikor a kobold szólítja le az embert, s az ilyen találkozásoknak általában nincs jó kicsengése; természetesen az ember szemszögéből. De most úgy volt vele, hogy egy élete, egy halála, válaszol.
- Hát, hogyne búsulnék! – mondta az öreg. - Van nékem egy kisfiam, akibe körömfeketényi érdeklődés sem szorult. Már mindent kitaláltam, de sehogy sem tudtam kicsalogatni az erdőbe. Kifogytam az ötletekből, amivel a legrövidebb időre is, de elvonná a figyelmét az unatkozásról. Akár az Ördögnek is eladnám a lelkem, hogy ez sikerüljön! – fakadt ki az öreg.
- Azért ott még nem tartunk – jegyezte meg a kobold. – Azt is próbáltad már, hogy elrejtesz valamit az erdőben és rajzolsz mellé egy térképet, ami alapján meg kell keresnie? Eleinte csak a házatok közelébe rejts, majd egyre messzebb.
Az öreg szeme felcsillant az ötlettől. Hálálkodott is a koboldnak, hogy a jó sors vezérelte az útjába. Hazaérve nagy lelkesen vetette bele magát a feladatba. Mivel a környékbeli erdőket úgy ismerte, mint a saját tenyerét, igazán könnyedén fel tudta idézni maga elé. Még a napvilág utolsó fényeinél elrejtett egy ládikát az erdőben, majd egész éjjel dolgozott a térkép megrajzolásán. Mielőtt kora reggel elindult a kohóhoz, odatette a fiú ágya mellé az alábbi levélkével:
„Fiam!
Ezt a térképet egy öreg, bádogos cigánytól vettem a minap. Állítása szerint valami titkos kincs helye van rajta, amit a környéken rejtettek el, de még soha, senki nem találta meg. Ha van kedved, keresd meg, bár én nem hiszek benne. Majd este számolj be, milyen eredménnyel jártál!
Apád”
Egész nap az járt a fejében, hogy vajon mire fog hazaérni. Amikor belépett a házikó ajtaján a fia ragyogó szemekkel ugrott a nyakába, hogy ilyen remek kalandban még sosem volt része. Kérlelni kezdte apját, hogy ha legközelebb is látja a bádogost, akkor kérje meg, hogy kutasson fel neki még több ilyen térképet. Az öreg – mondani sem kell – nagyon megörült. Úgy aludt el, hogy már a következő rejtekhelyet kutatta és a hozzá vezető utat kezdte rajzolni álmában. Akkor még nem tudta, de így "született meg" a geocaching.
Akkoriban jóval egységesebb volt a környék. Ugyan, a patakok itt folytak akkor is, de szinte mindent beborított az erdő, ami a tájékozódást nem könnyítette meg. Sikerült megszereznünk az első kincskeresés térképét, amit hosszas és alapos munkával átdigitalizáltuk a jelenlegi terepviszonyokra. Vajon neked sikerül megtalálni a kincset egy térkép alapján?
