SK:Kamenínske slanisko je národná prírodná rezervácia v správe štátnej ochrany prírody Dunajské luhy.
Nachádza sa v katastrálnom území obce Kamenín v okrese Nové Zámky v Nitrianskom kraji. Územie bolo vyhlásené alebo novelizované v rokoch 1953, 1983 na rozlohe 34,8885 ha. Ochranné pásmo nebolo určené.
Predmetom ochrany je: Chránené územie je vyhlásené na ochranu zachovalého, špecificky vyvinutého zvyšku pôvodných slanísk na juhozápadnom Slovensku s výskytom ojedinelých rastlinných spoločenstiev, ako aj jednotlivých druhov rastlín na vedeckovýskumné a náučné ciele.Chránené územie od roku 1953 sa nachádza v katastri obce Kamenín. Na tomto území sa nachádza jeden zo zvyškov soľných pôd typu slancov so zachovalou pôvodnou slanomilnou vegetáciou. Charakteristické sú tzv. slaniskové okná, t.j. miesta s vyššou koncentráciou solí.
K najvýznamnejším druhom rastlín tu patria limonka Gmelinova a kosatec pochybný. Z ďalších rastlín je potrebné spomenúť gáfrovku ročnú, žeruchu prerastenolistú, astru solomilnú, skoroceľ prímorský a astru bodkovanú. V tejto oblasti je zakázaný akýkoľvek ľudský zásah.
HU:Párizs-patak völgyében lévő réteken a sós talajt jól viselő, melegkedvelő növényzeti társulásokat Dél-Szlovákia egyedüli maradvány–lelőhelyeként tartjuk számon. Ezt a helyet a földtani harmadkor végén (kb.10 millió évvel ezelőtt) előbb a tortonai beltenger, majd a negyedkor kezdetén (kb. 1,5 millió éve) a szarmata beltenger borította. Azonban ezek a tengerek a föld hegyképző működésének hatására megszűntek létezni. A talaj mélyebb rétegeiben csupán sós lagúnák maradtak, melyek az idő múlásával szintén elpárologtak. Az ilyen jellegű talajok képződése mindenekelőtt szemiarid (félig száraz) és arid (száraz) éghajlaton következik be. Bár a mállás a kőzetekből kevés sót szabadít fel, kilúgozásuk elmarad. A talaj hajszálcsövein keresztül sótartalmú talajvíz kerül a felszínre, ahol erős párolgás következtében a sók kiválnak. A kontinensek belsejében, a száraz területeken sós tavakként jelennek meg, és a nagy folyamok árterületi övezetéhez kapcsolódnak. E tengerek ill. lagúnák létezéséről tanúskodnak a ma is megtalálható sós és szikes talajok, melyek legerőteljesebben a Kőhidgyarmat és Kéménd közti területen jelentkeznek.
A Párkányt Lévával összekötő vasútvonal Kőhidgyarmat – Kéménd szakaszán, a 76-os számú főút libádi leágazásánál, a Garam alluviális üledékekkel feltöltött alsó szakaszán, a Párizs-patak torkolatától északra található az a terület, amely a gyarmati szikesek (népnyelven sós rétek) nevet viseli. A szakemberek javaslatára ezt a területet besorolták a természet megóvása érdekében tett megelőző intézkedések kategóriájába, melyet 1976-ban jóváhagytak, 1985-ben pedig aktualizáltak hivatalos formában is Kőhidgyarmati szikesek néven. Végül a Nyitrai Kerületi Hivatal 2/2001 sz. általános érvényű rendelete értelmében, 2002. január 1-i hatállyal természetvédelmi területté nyilvánította a 17, 85 ha kiterjedésű területe tisztások néven. A vakszik – ahol a „szikőr“ szerepét betöltő bárányparéj és a kamilla jelenléte az uralkodó – egyike azon egykori, nagy kiterjedésű halofit vegetációnak, amely Kéménd és Kőhidgyarmat között húzódott. Növényföldrajzi szempontból a Pannon fennsík leggazdagabb halofit növényzetének lelőhelyét jelenti ma Szlovákiában.