Budapest és környékének egyik legismertebb és leglátogatottabb úti célja a Budai-hegység. A Budai-hegység a magyar fővárostól, Budapesttől nyugatra fekvő hegyvidéki hátországot alkotja. Ez a terület a Dunántúli Magyar Középhegység része. A hegység masszívumát nagyrészt triász mészkő és dolomit alkotja.
Ehhez a földi rejtekhelyhez hígított sósavra vagy ecetsavra van szükséged.
Az ábra a magyarországi alacsonyhegységet mutatja, amely a Dunántúl 750 méterig terjedő hegyvonulatainak gyűjtőneve. Északkelet-délnyugati irányban húzódik, és elválasztja a Nagy-Magyar Alföldet a Kis-Magyar Alföldtől. Lila színnel jelölve a Budapesttől nyugatra fekvő Budai-hegység.
A mészkő- és dolomitbányászatot természetvédelmi okokból felhagyták, a régi kőbányák közül sokat feltöltöttek és beültettek.
A Budai-hegység kialakulása
A Föld középkorának triász korszakában, mintegy 200-240 millió évvel ezelőtt az akkori trópusi tengerek élővilágban gazdagok voltak. Az algák és az őslények évszázadokon és évezredeken át meszes iszapot választottak ki a tengerfenékre. A kagylók és csigák ebbe a rétegbe temetkeztek. Idővel ez a réteg kemény kőzetté szilárdult, és kétféle kőzet alakult ki: a kalcium-karbonátból álló mészkő és a tengervíz magnéziumtartalmát tartalmazó dolomit.
Ez a triász mészkő és dolomit kőzet körülbelül 100-150 millió évvel a triász után rakódott le. A Budai-hegységben a fehér vagy világosszürke dachsteini mészkő a leggyakoribb triász forma. A Budai-hegységben nincsenek tengeri üledékek a triász utáni, több mint 100 millió évvel ezelőtti időszakból, ezért egyesek szerint a terület akkoriban egy száraz tó lehetett.
Az eocénben, körülbelül 50-60 millió évvel ezelőtt azonban a területet ismét tenger borította. Az így keletkezett meszes üledék főként nummuliták (óriási egysejtűek) lapos mészkéreghéjaiból áll, amelyek kis érmékre hasonlítanak.
A Budai-hegységben található egy oligocén, azaz 30 millió évvel ezelőtti kőzet is, a Hárshegyi Homokkő, amely jellegzetesen hullámos felületű, és gyakran tartalmaz kisebb-nagyobb fehér kvarckavicsokat vagy fekete tűzkődarabokat. A homokot és a kavicsokat többnyire szilícium-dioxid köti meg, ami ezt a kőzetet nagyon keménnyé teszi.
A korábbi vízszintes nyomás, majd a függőleges mozgások hatására a karbonátos alapkőzet, a mészkő és a dolomit törik és törésfelületeket képez a tömegükben. A tektonikus törések repedéseket is létrehoztak, amelyek utat nyitottak a nagy mélységekből felszálló meleg víznek, valamint a felszínről lefelé áramló karsztvíznek. A meleg és hideg víz váltakozása ásványi anyagokban gazdag labirintusszerű barlangokat hozott létre.
Mészkő vagy dolomit?
A mészkő egy tengeri üledékes kőzet, amely főként kalcium-karbonátból áll. Tiszta formájában fehér színű, de a különböző kémiai szennyeződések és adalékanyagok miatt a kőzet más árnyalatú is lehet. A hematit például vöröses színt kölcsönöz neki, míg a klorit és a glaukonit zöldebbé teszi a mészkövet.
Az ásványi összetételből adódóan a mészkő színe nem mindig tiszta, hanem foltos, csíkos vagy szinte márványos is lehet.
A dolomit egy egyelemű kőzet, amely főként az azonos nevű ásványból, a dolomitból áll. A dolomit vagy a nagyon hasonló mészkővel váltakozó rétegekben fordul elő, vagy mészkőbe ágyazva, vagy önmagában is masszív lerakódást alkot. A dolomit kőzetek szerkezetük, textúrájuk és szemcseméretük tekintetében nagyon hasonlítanak a mészkövekhez. A kőzet általában nem mutat finom rétegződést, és finom vagy közepes szemcseméretű. A dolomit túlnyomórészt fehér, rózsaszínű vagy szürke színű, bár minél magasabb a kőzet magnéziumtartalma, annál sötétebb a dolomit színe. Más ásványok keverékei azonban sárgás, zöldes vagy barnás színt is adhatnak a dolomitnak. A rokon mészkőhöz képest a dolomit keményebb és sokkal törékenyebb. Egy sziklafalban a kőzet felismerhető a szálkás felületéről és heterogén törésképéről. A dolomitban ritkán találhatók fosszíliák, mivel a szerves összetevők az üledékképződés során átkristályosodtak.
A dolomit a terepen elsősorban abban különbözik a hasonló mészkőtől, hogy sokkal kevésbé reagál a hideg híg sósavra.
Élvezze a túrát a Budai-hegységben, látogasson el mindhárom úticélhoz, majd kérjük, válaszoljon a következő kérdésekre a bejelentkezés előtt.
1. Írja le a kőzetet a WP 1 és WP 2 pontokon a színe, a felszíne és a szemcsemérete alapján!
2. Milyen különbségek láthatók a kőzetben a két úti ponton?
3. Tegyen egy csepp 10 %-os sósavat vagy alternatívaként 25 %-os ecetsavat a kőzet friss, töredezett peremére mindkét útponton, és írja le megfigyeléseit! Ezek alapján miről van szó: mészkő vagy dolomit?
4. Készítsetek egy fényképet magatokról vagy a kabalátokról a lófejű sziklánál, és akasszátok fel a naplóra!
Küldjetek nekem egy e-mailt a válaszaitokkal! Miután elküldted a válaszaidat, azonnal elkezdheted a naplózást. Ha valami nem stimmel, felveszem veled a kapcsolatot. Nem kell megvárnod a napló megjelenését! Jó szórakozást ezen a geológiai felfedezőúton!
One of the best known and most visited destinations in the Budapest region and its surroundings is the Buda Hills. The Buda Mountains form the mountainous hinterland to the west of the Hungarian capital Budapest. This area is part of the Hungarian Central Uplands in Transdanubia. The mountain massif is largely composed of Triassic limestone and dolomite.
You need diluted hydrochloric acid or acetic acid for this Earthcache.
The diagram shows the Hungarian low mountain range, a collective term for the mountain ranges up to 750 metres in Transdanubia. It runs in a north-east-south-west direction and separates the Great Hungarian Plain from the Small Hungarian Plain. Marked in purple here are the Buda Hills to the west of Budapest.
Limestone and dolomite quarrying has been abandoned for nature conservation reasons, and many of the old quarries have been filled in and planted.
The formation of the Buda Hills
During the Triassic period of the Earth's Middle Ages, some 200-240 million years ago, the tropical seas of the time were rich in life. For hundreds to thousands of years, algae and protozoa secreted calcareous mud on the seabed. Shells and snails were buried in this layer. Over time, this layer solidified into hard rock and two types of rock were formed: limestone made of calcium carbonate and dolomite, which contains the magnesium content of seawater.
This Triassic limestone and dolomite rock was deposited about 100-150 million years after the Triassic. In the Buda Mountains, the white or light grey Dachstein limestone is the most common Triassic form. There are no marine sediments in the Buda Hills from the post-Triassic period more than 100 million years ago, so some suggest that the area may have been a dry lake at that time.
However, in the Eocene, about 50-60 million years ago, the area was covered by the sea again. The resulting calcareous sediment consists mainly of flat calcareous shells of nummulites (giant single-celled organisms) that resemble small coins.
A rock from the Oligocene, i.e. from 30 million years ago, is also found in the Buda Mountains, the Hárshegy Sandstone, which has a characteristic rippled surface and often contains small to large white quartz pebbles or black flint fragments. The sand and pebbles are mostly bound by silica, making this rock very hard.
The former horizontal pressure followed by vertical movements caused the carbonate bedrock, limestone and dolomite to fracture and form fracture surfaces throughout their mass. The tectonic faults also created cracks that opened the way for warm water rising from great depths as well as karst water flowing down from the surface. The alternation of warm and cold water has created labyrinthine caves rich in minerals.
Limestone or dolomite?
Limestone describes a marine sedimentary rock that consists mainly of calcium carbonate. In its pure form it is white in colour, but various chemical impurities and admixtures mean that the rock can also appear in other shades. For example, haematite gives it a reddish colour, while chlorite and glauconite make limestone appear greener.
Due to the mineral composition, the colour of limestone is not always pure, but also mottled, striped or almost marbled.
Dolomite is a monomineral rock which consists mainly of the mineral of the same name, dolomite. Dolomite either occurs in layers alternating with the very similar limestone, is embedded in limestone, or forms a massive deposit on its own. Dolomite rocks are very similar to limestones in terms of structure, texture and grain size. The rock does not normally show fine layering and has a fine to medium grain size. Dolomite is predominantly white, pinkish or grey in colour, although the higher the magnesium content in the rock, the darker the colour of dolomite. However, admixtures of other minerals can also give dolomite a yellowish, greenish or brownish colour. Compared to the related limestone, dolomite is harder and much more brittle. In a rock face, the rock can be recognised by its splintery surface and heterogeneous fracture pattern. Fossils are rarely found in dolomite because organic components were recrystallised during sedimentation.
In the field, dolomite differs from similar limestone mainly in its much lower reactivity to cold dilute hydrochloric acid.
Enjoy your hike through the Buda Mountains, visit all three waypoints and then please answer the following questions before logging.
1. Describe the rock at WP 1 and WP 2 in terms of its colour, surface and grain size!
2. What differences in the rock can be seen at both waypoints?
3. Put a drop of 10 % hydrochloric acid or alternatively 25 % acetic acid on a fresh broken edge of a rock at both waypoints and describe your observations. According to this, what is it: limestone or dolomite?
4. Take a photo of yourself or your mascot at the horsehead rock and hang it on your log!
Send me an email with your answers! After sending your answers, you can start logging right away. If something is wrong, I will contact you. You don't have to wait for the log to be released! Have fun on this geological journey of discovery!
Eines der bekanntesten und am meisten besuchten Ausflugsziele in der Region Budapest und Umgebung ist das Budaer Gebirge. Die Budaer Berge bilden das bergige Umland im Westen der ungarischen Haupstadt Budapest. Dieses Gebiet ist Teil des Ungarischen Mittelgebirges in Transdanubien. Das Gebirgsmassiv ist größtenteils aus triassischem Kalkstein und Dolomit aufgebaut.
Ihr benötigt für diesen Earthcache verdünnte Salzsäure oder Essigsäure.
Die Grafik zeigt das Ungarische Mittelgebirge, ein Sammelbegriff für die Höhenzüge bis 750 Meter in Transdanubien. Es verläuft in Nordost-Südwest-Richtung und trennt die Große Ungarische Tiefebene von der Kleinen Ungarischen Tiefebene. Violett markiert sieht man hier die Budaer Berge im Westen von Budapest.
Der Abbau von Kalkstein und Dolomit wurde aus Gründen des Naturschutzes aufgegeben, und viele der alten Steinbrüche wurden aufgefüllt und bepflanzt.
Die Entstehung der Budaer Berge
Während der Trias im Erdmittelalter, vor etwa 200-240 Millionen Jahren, waren die damaligen tropischen Meere reich an Leben. Hunderte bis Tausende von Jahren lang sonderten Algen und Einzeller Kalkschlamm auf dem Meeresboden ab. Muscheln und Schnecken waren in dieser Schicht begraben. Im Laufe der Zeit verfestigte sich diese Schicht zu hartem Gestein und es entstanden zwei Gesteinsarten: Kalkstein aus Kalziumkarbonat und Dolomit, der den Magnesiumgehalt des Meerwassers enthält.
Dieses Kalk- und Dolomitgestein aus der Trias wurde etwa 100-150 Millionen Jahre nach der Trias abgelagert. Im Budaer Gebirge ist der weiße oder hellgraue Dachsteinkalk die häufigste Form des Trias. In den Budaer Bergen gibt es keine marinen Sedimente aus der mehr als 100 Millionen Jahre zurückliegenden Nachtrias, so dass einige vermuten, dass das Gebiet zu dieser Zeit ein trockener See gewesen sein könnte.
Im Eozän, vor etwa 50-60 Millionen Jahren, wurde das Gebiet jedoch erneut vom Meer bedeckt. Das dabei entstandene Kalksediment besteht hauptsächlich aus flachen Kalkschalen von Nummuliten (riesige einzellige Organismen), die kleinen Münzen ähneln.
Ein Gestein aus dem Oligozän, also aus der Zeit vor 30 Millionen Jahren, ist ebenfalls im Budaer Gebirge zu finden, der Hárshegy-Sandstein, der eine charakteristische gekräuselte Oberfläche aufweist und oft kleine bis große weiße Quarzkiesel oder schwarze Feuersteinfragmente enthält. Der Sand und die Kieselsteine sind größtenteils durch Kieselsäure gebunden, wodurch dieses Gestein sehr hart ist.
Der frühere horizontale Druck, gefolgt von vertikalen Bewegungen, führte dazu, dass das karbonatische Grundgestein, der Kalkstein und der Dolomit zerbrachen und in ihrer gesamten Masse Bruchflächen bildeten. Die tektonischen Verwerfungen erzeugten auch Risse, die den Weg für aus großer Tiefe aufsteigendes warmes Wasser sowie für von der Oberfläche herabfließendes Karstwasser geöffnet haben. Durch den Wechsel von warmem und kaltem Wasser sind labyrinthische Höhlen entstanden, die reich an Mineralien sind.
Kalkstein oder Dolomit?
Kalkstein beschreibt ein marines Sedimentgestein, das hauptsächlich aus Calciumcarbonat besteht. Es ist in seiner reinen Form von weißer Farbe, verschiedene chemische Verunreinigungen und Beimengungen führen jedoch dazu, dass das Gestein auch in anderen Farbtönen erscheinen kann. So färbt Hämatit rötlich, während Chlorit und Glaukonit Kalkstein grüner wirken lassen.
Bedingt durch die mineralische Komposition ist die Farbe von Kalkstein nicht immer rein, sondern auch gefleckt, gestreift oder beinahe marmoriert.
Dolomit ist ein monomineralisches Gestein welches hauptsächlich aus dem gleichnamigen Mineral Dolomit besteht. Dolomitstein tritt entweder schichtgebunden im Wechsel mit dem sehr ähnlichen Kalkstein auf, ist in Kalkstein eingelagert, oder bildet für sich ein massives Vorkommen. Dolomitsteine sind in Bezug auf Gefüge, Struktur und Korngröße den Kalksteinen sehr ähnlich. Das Gestein weist normalerweise keine Feinschichtung auf und zeigt eine feine- bis mittlere Körnung. Dolomit ist vorwiegend von weißer, rosa-farbener oder grauer Farbe, wobei die Farbe von Dolomit umso dunkler ist, desto höher die Magnesiumgehalte im Gestein sind. Beimengungen von anderen Mineralien können Dolomite aber auch gelblich, grünlich oder bräunlich färben. Im Vergleich zum verwandten Kalkgestein ist Dolomit härter und deutlich spröder. In einer Felswand ist das Gestein an der splittrigen Oberfläche und dem heterogenen Bruchmuster zu erkennen. Fossilien sind in Dolomit nur in den seltensten Fällen zu finden, da während der Sedimentation organische Komponenten rekristallisiert wurden.
Im Gelände unterscheidet sich Dolomit- vom ähnlichen Kalkstein vor allem durch die viel geringere Reaktivtät auf kalte verdünnte Salzsäure.
Genießt eure Wanderung durch die Budaer Berge, besucht alle drei Wegpunkte und beantwortet dann bitte vor dem Loggen folgende Fragen:
1. Beschreibt das Gestein an WP 1 und WP 2 bezüglich seiner Färbung, Oberfläche und Körnung!
2. Welche Unterschiede des Gesteins lassen sich an beiden Wegpunkten erkennen?
3. Gebt einen Tropfen 10 %ige Salzsäure oder alternativ 25 %ige Essigsäure auf eine frische Bruchkante eines Steins an beiden Wegpunkten und beschreibt eure Beobachtungen. Worum handelt es sich demzufolge: Kalkstein oder Dolomit?
4. Macht ein Foto von euch oder eurem Maskottchen beim Pferdekopffelsen und hängt es an euren Log!
Schickt eine Mail mit euren Antworten an mich! Nach dem Absenden der Antworten könnt ihr gleich loggen. Falls etwas nicht in Ordnung ist, melde ich mich. Ihr braucht nicht die Logfreigabe abwarten! Ich wünsche euch viel Spaß bei dieser geologischen Entdeckungsreise!
Quellen: wikipedia, mineralienatlas.de, steine-minerale.de, chemie.de